Can't help fallin in love with you

144. ,,Ne kínozz"

-Kicsim! Mit kérsz vacsorára?-kiabált a nappali irányába Steve. De Gabi csak meredt maga elé a gondolataiban.-Kicsim!-szólt újra a feleségének de ő továbbra se reagált.  Odasétált hozzá, ahogy finoman megsimogatta a vállát amire Gabi ijedten felébredt a gondolataiból.-Jól vagy kicsim?-ült le Steve mellé aggódva.
-Mi?-nézett a kapitányra.
-Jól vagy? Nagyon elgondolkoztál valamin!-simogatta Gabi karját.
-Jól...jól vagyok!
-Min gondolkoztál el ennyire?-kérdezte ahogy egy pillanatra se terelődött el a tekintete a feleségéről. Aggódott érte.
-Csak...azon gondolkoztam mennyi mindenen mentünk már keresztül és mekkora csoda hogy egymásra találtunk, hogy családunk lett!
-Jaj, kedvesem! Hisz Strange is megmondta nem? Boldog családunk lesz, egy tucat gyerekkel!-csókolta meg Gabi homlokát.
-Boldog...!
-Te nem így gondolod? Aggódsz valami miatt?
-Mi lesz ha történik valami?
-Kicsim mi történne? Minden rendben lesz, itt leszünk egymásnak, nem történhet akkor baj!
-Nem akarom, hogy neked, Averynek vagy Noahnak baja essen!
-Miért esne?-mosolyodott el Steve.-Megvédelek titeket az életem árán is!-ez a kijelentés azonban most nem megnyugtatta Gabit hanem inkább jobban előhozta a félelmét.
-Mi van ha kivételesen én védenélek téged?-nézett Stevere.
-Te akarsz engem? Miért akarsz te engem védeni?-értetlenkedett a kapitány.-Kicsim egyre jobban megijesztesz! Mi a baj?
-Nem akarom, hogy a gyerekek nélküled nőjjenek fel!
-Miről beszélsz?-simogatta meg újra Gabi arcát és egy mosolyt küldött felé.-Együtt fogjuk őket felnevelni!
-Nem tudom elképzelni az életem egy percig se nélküled!-bújt a kapitányhoz Gabi, aki azonnal átölelte a feleségét ahogy finoman simogatni kezdte a hátát.
-Nem is kell elképzelned! Mindig itt leszek veled! Hisz tudod!-nézett Gabi szemébe.-Te vagy az örökkévalóságom!
-Annyira szeretlek!
-Gyere ide!-húzta vissza magához.-Én is téged!-puszilta meg Gabi feje búbját.-Nagyon szeretlek! Viszont most...!-érte el hogy Gabi ráfigyeljen.-Itt az ideje enni valamit! Hisz Noah már biztos éhes! Ugye kisfiam?-beszélt Gabi pocakjához.
-Mit mondott?-mosolyodott el Gabi.
-Azt, hogy farkas éhes és hogy csináljak neked és neki valami igazán finom vacsorát! Úgyhogy mond a kívánságod kicsim, és mindet teljesítem!
-Lepj meg!-mosolygott a férfira.
-Rendben!-nyomott egy puszit Gabi ajkaira és azonnal a konyhába vette az irányt. Gabi pedig mosolyogva nézte a férjét aki lelkesen kezdett vacsorát készíteni. Egyenesen követte őt a konyhába ahogy a tűzhelynél állva a kapitány észre se vette hogy Gabi is csatlakozott hozzá. Hátulról átölelve bújt szorosan a férjéhez.-Mit csinálsz?-mosolyodott el Steve ahogy a fejével azonnal hátranézett a válla felett.
-Érezni akarlak a közelemben!-válaszolta ahogy a kezei szorosan összevoltak elől kulcsolva. Steve minden szó nélkül fordult meg és egyenesen Gabi ajkaira tapadt.
-Ezt akartad?-kérdezte ahogy elszakadt Gabi ajkaitól.
-Még most is ezt akarom!-hajolt a kapitány ajka után.
-És a vacsorával mi lesz?-kérdezte egy széles mosollyal a kapitány.
-Még nem akarlak elengedni!-karolta át Steve nyakát. Steve pedig egy könnyed mozdulattal emelte őt fel ahogy Gabi lábai azonnal Steve csípőjén kötöttek ki.-Menjünk a szobába!-súgta Gabi a kapitány fülébe.
-Nem kell kétszer kérned!-cipelte egészen a szobáig a feleségét akit óvatosan rakott le az ágyra.-Annyira csodálatosan nézel ki!-képtelen volt egy pillanatra is le venni a tekintetét Gabiról. Megbabonázta őt a szépségével.
-Hol rejtőznek a csodálatos kockáid?-húzta fentebb a kapitányon a felsőt.-Oh, meg is vannak!-csillant fel Gabi szeme.-És még mindig tökéletesek!-harapott az alsó ajkába.
-Ne harapdáld a szádat!-kapta el az ajkait a feleségének.
-Miért? Mert még mindig felizgat?-kacérkodott Gabi.
-Nincs olyan pillanat mikor nem kívánlak!-mondta ahogy gyengéd csókokat lehelt Gabi nyakára.
-Tudod nagyon jól, hogy libabőrös leszek ha ezt csinálod!
-Tudom...pont azért csinálom!-folytatta a csókok osztogatását.
-Ne kínozz!-találkozott a tekintete a kapitányéval.
-Eszem ágában sincs! Csak lassan viszlek a csúcsra!-csókolta meg Gabit ahogy lassan a felsője alját érintve szabadította meg őt a pólójától.
-Tehát kínzol!-mosolyodott el Gabi.
-Na jó! Talán egy picit!
-Ajánlom, hogy gyorsan vedd le a felsődet!-utasította a férjét aki egy szó nélkül teljesítette a parancsot.-Meddig kínozzuk még egymást?
-Mond, hogy nem tetszik!-kezdte csókolgatni Gabi hasát ahogy a mellei irányába haladt.
-De...borzasztóan tetszik!-húzta fel magához az állánál ahogy a kapitány övét kezdte kicsatolni.
-Úgy érzem most nem szeretsz várni!-szakította meg a csókot ahogy érzékelte Gabi kezei az övénél szenvednek.
-Vágyom rád...túlságosan!-Steve pedig erre magát és Gabit is megszabadította a maradék ruháitól.
-Biztos nem akarsz bemelegíteni előtte?-kérdezte széles mosollyal a kapitány.
-Bemelegítettél már kellően, ha érted a célzást!-nevette el magát. De mire ezt kimondta Steve a lábai közé helyezkedve egyesült Gabival.
-Az arcod mást mond!-mosolyodott el Steve.
-Mintha napról napra nagyobb lennél!-nevetett továbbra is ahogy a kapitány várt amíg Gabi teljesen hozzászokik.
-Készen állsz?-hajolt közelebb ahogy egy apró csókot nyomott az ajkaira.
-Csináld kapitány!-emelkedett fel az ajkaiért. A kapitány pedig egy feszes tempót diktálva kezdte elérni, hogy mindketten a csúcsra érjenek.