Can't help fallin in love with you

Karácsonyi különkiadás🌲

-Avery! Noah! Mia! Készülődjetek!-kiabált Gabi az emelet irányába.
-Minden rendben?-lépett be a konyhába Steve ahogy Gabi nyakára nyomott egy apró, gyengéd csókot.-Hm, mik ezek a remek illatok?-pillantotta meg a süteményeket a kapitány. A keze azonnal a sütis tál felé indultak de Gabi rácsapott.-Hé!-nézett a feleségére.
-Nincs süti!-jegyezte meg azonnal Gabi.-Majd vacsora után! Már ha odaérünk még ma!-mérgelődött.-Gyerekek! Gyertek már!-kiabált újra az emelet irányába.
-Kicsim! Nyugalom!-ölelte át Gabit hátulról.-Hisz Karácsony van!
-Ha a sütire pályázol, figyelmeztetlek ne merészelj lopni belőle!-de mire ezt kimondta Steve boldogan dobta a szájába az apró süteményt.-Te rohadék!-mondta mosolyogva Gabi, mire Steve is elmosolyodott.
-Hm, ez marha finom lett! Istennő vagy drágám!-kerülte meg a pultot.
-Aham...istennő! Csak merj a közelembe jönni, istenség!
-Szeretlek!-jegyezte meg azonnal. Persze nem a félelemtől, de biztosra akart menni.-Megnézem a gyerekeket!
-Az jó lenne! A csapar vár már minket!-Gabi a süteményre a tetőt rárakva indult a cipőjét felvenni, mikor gyerek sikoltozást hallott. A gyerekek szélsebesen futottak az emeletről, ahogy a kapitány kergette őket.
-Futás! Mert a szörny elkap titeket!-játszott a gyerekekkel. Ilyenkor pedig Gabi szívét azonnal megmelengette. Mia ért le utoljára, de ő is már annyit nőtt. Már tud járni és már kifejezi magát. Igazán tündéri kislány. Noah pedig minden mértékben az apjára ütött. Csodaszép íriszkék szemei vannak amivel azonnal megfogja hódítani a lányok szívét. Avery meg? Avery igazi nagylány már. Egy gyönyörű nagylány, aki imádja az apukáját. Kérhetett volna Gabi ennél szebb családot?
-Mia, drágám! Hol a cipőd? Hozzad gyorsan, vegyük fel!-guggolt le Gabi a kislányhoz.-Noah, menj apuhoz! Segít felvenni a kabátod!-nézett a fiára.
-Gyere Noah!-adta fel a kabátot Noahra a kapitány.
-Avery? Neked minden megvan?-nézett a nagyobbik lányára Gabi.
-Minden!-válaszolt.
-Remek!-nyugodott meg Gabi.-Indulhatunk?
-A sütemény kicsim!-vette észre a dobozt Steve.
-Jaj, a süti! Majdnem elfelejtettem!-lépett vissza Gabi a dobozért.-Kocsi kulcs Steve?-pillantott a háta mögé, a férfira.
-Megvan!-lebegtette meg.
-Ajándékok?-kérdezte halkan, hisz a gyerekek még úgy tudták az ajándékot a Mikulás hozza.
-Kocsiban!
-Remek, menjünk akkor!-indult a kocsihoz.
-Becsatolom a gyerekeket, ülj be! Meg ne fázz!-jegyezte meg Steve. Gabi pedig szót fogadva ült be a kocsiba. Hideg volt, de mit is vártak a decembertől. Steve gyorsan biztonságba helyezte a gyermekeit majd ő is beült a kezeit lehelve. Lehűltek.
-Fázik?-nézett a kapitányra.
-Kicsit!-lehelte tovább.
-Add oda!-fogta közre a kezeit ahogy lehelni kezdte, és dörzsölni hogy felmelegítse.
-Így már sokkal jobb!-mosolygott a feleségére.
-Menjünk akkor, mielőtt Tonyék idegesek lesznek!-hamar odaértünk a bosszúállók hadiszállásához. Valójában már nem sokan éltek itt, de ünnepségeknél, megbeszéléseknél, vagy csak a kis családi találkozós, játékos napokra megfelelő helyszín volt. Minden gyerek talált mindig a kis kedvének játékot, így a csapat mindig el tudta ütni beszélgetéssel az időt.
-Hát itt vagytok!-fogadták tárt karokkal a családot a csapat.-De hiányoztatok!-jegyezte meg Natasha.
-Ti is nekünk!-ölelte át Gabriella.
-Oh, tücsök!-kapta el Tony is Gabit.-Itt vannak az én kis robotaim is?-nézett a gyerekekre, akik imádták Tonyt.-Gyertek megkeressük Morgant, és Tobyt rendben?-indultak el együtt az épületben. Igen, azóta Tonynak született egy fia is. Majdnem annyi idős mint Mia. Valójában ez volt a jel arra, hogy előkészíthetjük a fa aljába az ajándékokat. Együtt ünnepeltük minden évben a karácsonyt és ezen a szokáson nem akartunk változtatni. Hála a nagy családunknak a fa alja temérdek színes színekben pompázó dobozzal lett teli. A fa majdnem súrolta a plafont, eszméletlen szép volt. A gyerekek futva rohantak a fához aminek a csillogó fényei tükröződtek vissza a szemükben. Széles mosollyal figyeltük ahogy mindenki nyitogatni kezdte az ajándékát.
-Anyu, apu! Nézzétek! Erre vágytam!-futott Gabiékhoz Avery.
-Mi az?-játszották a hülyét. Egy gyönyörű játék baba volt, ami beszélt hozzá.-Tetszik?
-Imádom!-ölelgette.
-Noah te mit kaptál?-kérdezte Steve.
-Egy óriási lego-t!-mutatta boldogan.
-Nézhetünk a lábunk elé!-jegyezte meg halkan Gabi.
-Igazi fegyvernek számít!-kommentelte Steve is.
-Mia kicsim! Neked mid van?-Mia boldogan ölelgette a plüssmacit ami nagyobb volt nála. És még temérdek játék lapult a fa alatt.
-Tücsök, ez az én ajándékom nektek!-nyújtott oda egy apró dobozt Tony Gabinak.
-Ugye nem valami kütyü amit végül a gyerekek fognak ellenünk használni?-kérdezte óvatosan Gabi.
-Nyisd ki és meglátod!-mondta széles mosollyal.
-Ez...!-pillantották meg.
-Ezt nem hiszem el!-mosolyodott el Steve.
-Mi az apu?-kíváncsiskodott Avery.
-Rágó!-improvizált azonnal a kapitány.
-Kaphatok?-kérdezte mosolyogva.
-Nem!-vágta rá azonnal.-Ez...ez ilyen felnőtteknek való rágó!
-Rágó mi?-nézett a férjére Gabi.-Tudtommal ezt másra használják!-mosolyodott el ahogy a konyhába sétált a lányoknak segíteni.
-Gondoltad volna kapitány, hogy egyszer ilyen családunk lesz?-kérdezte Tony a kapitányt.
-Család? A szóban sem hittem amíg...!-nézett a konyha irányába ahol Gabi mosolyogva beszélgetett a lányokkal.-Ő volt az egész változásnak az oka!
-Nem csak benned változtatott meg mindent...!-jegyezte meg mosollyal az arcán Clint.-Szerintem elmondhatjuk, hogy mind miatta változtunk meg! Ő miatta lettünk egy család!
-A legjobb pillanatban csöppent az életünkbe!-jegyezte meg Bruce.
-Nem is lehetek ezért elég hálás az életnek hogy őt nekem adta!-figyelte őt továbbra is. Valójában számára a mai napig egy földre szállt angyal volt Gabriella jelenléte.
-Srácok vacsora!-szólt mindenkinek Pepper.
-Megyünk szívem!-válaszolt vissza azonnal Tony.
-Szívem?-kérdezett vissza széles mosollyal Thor.
-Puhítjuk az asszonyt egy harmadik gyerkőcért!-válaszolt halkan ahogy azonnal a konyha irányába ment. A vacsora rengeteg nevetéssel telt, finomabbnál finomabb ételek társaságában.-Ki áll készen a tűzijátékra?-kérdezte lelkesen Tony.
-Tűzijáték?-kérdezett vissza Gabi.
-Mi az? Karácsony van! Ilyenkor kell a tűzijáték!-jegyezte meg.-Gyerünk, kis robotok! Kabát, sapi, sál, cipő, bundabugyi és irány kifele!-lelkesítette a csapatot.
-Szánkózunk is Tony bácsi?-kérdezte Noah.
-Szánkózni? Mi az hogy! Thor bácsit boldogan fogjuk be mint rénszarvas!-rakott egy agancsos fejpántot az istenségre.
-Jössz, kicsim?-állt fel a székből Steve.
-Ki a hidegbe?-nézett ki az ablakon Gabi.
-Majd a közelembe leszel és felmelegítelek!-kacsintott rá.
-A francba!-állt fel, beadva a derekát.
-Gyere!-adta rá a kabátot, majd egy bolyhos sapkát húzott a fejére.-Csak hogy meg ne fázz!-mondta széles mosollyal.
-Ne merészelj elmenni mellőlem!-mondta Gabi ahogy kiléptek az ajtón. Eközbe már a gyerekek boldogan hóangyalkát készítettek, hógolyóztak és szánkóztak.-Nagyon! Hideg! Van!-reszketett Gabi.
-Gyere, húzlak egy körre!-biccentett a szánkó irányába.
-Na azt már nem!-ellenkezett hevesen.
-Ne már! Jó buli lesz, gyere!-és a mosolyának még mindig képtelen volt ellenállni.-Kapaszkodj!-jegyezte meg ahogy elkapta a kötelet. Valójában olyan érzés volt Gabinak mintha újra gyerek lett volna. Boldog volt.-Fel tudsz állni?-lépett mellé Steve.
-Nem vagyok még olyan öreg!-vágott hozzá egy hógolyót.
-Hé! Mit csinálsz?-nevette el magát Steve.
-Mi az? Amerika kapitány nem hócsatázott soha életében?-szivatta Gabi.
-Oh, csak nem háborúzni akarsz?
-Hajrá, kapitány!-és elkezdődött a csata. Gabi és Steve teljesen kipirosodott arccal, áthűlve futottak be az épületbe.-Nagyon hideg van!-topogott egy helyben.
-A gyerekek hogy nem fáznak?-vette le a kabátját Steve is.
-Kályha fűti őket belülről!-remegett Gabi.
-Tessék!-takarta be egy pléddel Gabit.
-Hú, ez most jól esik!-szorongatta szorosan.-Gyere ide te is!-hívta a kapitányt is maga mellé. Steve pedig hátulról átölelve a feleségét takarta be magukat a pléddel ahogy a csapatot nézték az ablakból ahogy élvezték az együtt töltött időt. Majd az ablakból apró hópelyheket láttak.-Csak nem?
-Karácsonykor esik a hó!-mondta széles mosollyal a kapitány.-Tényleg majd elfelejtettem!-nyúlt a zsebébe Steve. Majd Gabi nyakába akasztott egy nyakláncot.-Boldog Karácsonyt kicsim!-nyomott egy puszit Gabi arcára.
-Ez gyönyörű!-hatódott meg ahogy azonnal megfordult a kapitány ölelése között és megcsókolta őt.-Az én ajándékom nem ilyen...!
-Nem is kell semmi, itt vagytok nekem ez bőven elég!
-Tudom de...!
-Mit szólsz ha később Tony ajándékát kipróbáljuk?-kérdezte széles mosollyal.
-Tetszik az ötlet, de Tony ajándéka nem biztos hogy kell hozzá!-csókolta meg újra.
-A rohadék, hogy óvszert adott!-figyelte a szeme sarkából a csapatot.
-Akkor jöhet az én ajándékom?-kérdezte, ahogy a szeme végig a kapitányt nézte.
-Hol kell téged kibontani?-nézett Gabira.
-Nem itt az ablak előtt!-szállt be a viccelődésbe Gabi.
-Tárgyaló?-húzogatta a szemöldökét.
-Tudod, igazán csábító ajánlat és az emlékek sokasága tör fel most bennem ennek hallatán...de Steve a ház jelen pillanatban teli van gyerekekkel! Biztos jó ötlet?-karolta át a nyakát.
-Észre se veszik ha eltűnünk egy kis időre!-hajolt közelebb Steve.
-Maradjunk az ajándékodnál!-mondta ahogy széles mosollyal bújt ki az ölelésből, ahogy a fához sétált.
-Tehát nem tehetlek most magamévá?-sétált közelebb Steve.
-Most? Nem!-fordult meg a dobozzal a kezében.-De ha a gyerekeket gyorsan lefekteted majd este, talán lehet róla szó!
-Gyerekek indulunk haza!-kiabált Steve viccelődve.
-Steve!-boxolt egy aprót Steve hasába.
-Jól van, jól van!-emelte fel a kezeit.-Értettem! Nincs szex...majd később!
-Hihetetlen vagy!-nevette el magát Gabi.-Tessék, ez az én ajándékom!-nyújtotta át a dobozt.-Boldog Karácsonyt Steve!-mosolygott a férjére. Ahogy Steve  kibontotta, látni lehetett mennyire örül az ajándékának.
-Honnan tudtad hogy ilyet akarok?-kérdezte széles mosollyal.
-A feleséged vagyok, kapitány!-nyomott egy csókot a kapitány ajkaira.
-Így igaz...!-rakta a kanapéra a dobozt, ahogy a kezei újra átfogták Gabi derekát.-Az én csodálatos feleségem vagy!-erre Gabi, boldogan ölelte át Stevet.
-Tudod te mennyire szerelmes vagyok beléd?
-Tudom...!-nyomott egy puszit Gabi feje búbjára.
-Erre azt kellett volna mondanod, hogy mennyire?!
-Miért kellett volna így reagálnom ha tisztában vagyok vele te mennyire szeretsz és én mennyire szeretlek?-mosolyodott el Steve.
-Te mennyire szeretsz?-nézte a kapitányt szüntelenül.
-Nincsenek rá szavak!-csókolta meg a feleségét, majd az ajtó nyitódás zavarta meg őket.
-Gabi, Steve! Gyertek kezdődik a tűzijáték!-szólt nekik Wanda.
-Máris megyünk!-mosolygott rá Gabi.
-Tudod, ez itt kellemesebb volt mint odakint!
-Te neked meg se kellene érezned a hideget! Jégherceg!-viccelődött a kapitánnyal ahogy újra a kabátjáért nyúlt.-Gyere szépfiú! Nézzünk egy kis tűzijátékot!
-Menjünk!-mondta, ahogy gyorsan felkapta a kabátját és kiléptek az ajtón. A teraszon állva figyelték az égbolton több színbe pompázó fényeket.
-Milyen gyönyörű!-jegyezte meg Gabi csillogó szemekkel.
-Az...!-valójában a szemei végig a feleségét nézték.-Valóban gyönyörű!-majd Gabi mögé sétálva húzta őt magához.-Szeretlek Gabi!
-Én is szeretlek, kapitány!

Ezzel a résszel kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!❤