Honnan tudnám?

10. fejezet

Michael

Lassan két hete jöttünk el New Yorkból, a suli első hete szupergyorsan le is ment, de azért hiányoztak a régi haverjaim. Nyilván nem léptem ki egyik csoportból sem, így végig tudtam követni mennyi baromságot csináltak ők is a napokban. A legjobb haverommal rendszeresen, legalább félnaponta váltottunk pár szót, de azért így nem az igazi.

Hatalmas megkönnyebbülés Calebék társasága, mert kezdtem azt érezni, hogy tényleg minden oké velük, sőt. Valóban rendes társaság, ha leszámítjuk azt, hogy hajlamosak durván nagyképűsködni, és még nem igazán fogták fel, hogy a huszonegyedik században nagyon ciki az iskolai zaklatás. Megtudtam például Irine-ról, hogy a héten a lánybudiban csúnyán belekötött pár elsősbe, meg hogy Jackie-fiú és Caleb beszólogattak egy srácnak, akinek idén fogszabályzója lett.

Minden esetre, így a saját közegükben, Irine-ék nappalijában, mintha kicsit levetkőzték volna a bunkóságukat. Igaz, amilyen ramatyul néztek ki, lehet belekötöttek volna a saját tükörképükbe is. Egy U alakú, fekete kanapén nyúlt el az egész társaság, Irine is visszamászott Caleb mellé, meghitt pózban összeért a válluk, közben a lány azzal szórakozott, hogy a csupasz talpaival a még nyöszörögve szenvedő, számomra ismeretlen lány combját piszkálgatta. Bent leszámítva már mindenki a saját kávéját kortyolgatta, Ben viszont túl szarul volt, a hangokból ítélve egy ajtóval arrébb épp kiadta magából az éjszaka maradékát is.

Ledobtam a dohányzóasztalra felhalmozott nagy kupac zacskós cukor mellé a bontatlan doboz fájdalomcsillapítót is.

- Komolyan? Isten vagy! – Jackie-fiú ezzel a felkiáltással már tépte is a gyógyszer dobozát, egyből két szemet küldött le.

- Nem maradok sokáig, ezt a szemétkupacot meghagyom nektek – néztem szét a viharvert nappalin. Még ha csak a kemény mag is maradt reggelig, azért ordított a kupiról, hogy ezt legalább húszan hozták össze. – Csak beugrottam megnézni, milyen nálatok egy dorbézolás végeredménye.

- Milyen hülye szó az, hogy dorbézolás?

- Bocs Caleb, biztos túl bonyolult ez így kora reggel az izomagyadnak. Azt akartam mondani, hogy csak kíváncsi voltam mennyire csapjátok szét magatok egy péntek este. – Erre a srác kicsit fenyegetően felmordult, de annyira béna pózban volt a kanapé sarkán, és annyira szét volt esve, hogy csak teli pofával vigyorogtam válaszként. Még Irine is kuncogott.

- És? Legközelebb csatlakozol? – érdeklődött Irine. Talán kicsit rosszul esett neki, hogy passzoltam a meghívását. – Bár, ha a hiányod azt jelenti, hogy következőleg is hozol Starbucksot, akkor szívesen lemondok rólad. – Az ismeretlen lány Irine lábánál helyeslően hümmögött.

- Én viszont nem hiszem, hogy újra képes lennék végighallgatni Sam hisztizését.

Sam? A srác, akivel váltottunk pár olyan pillantást? Jackie-fiú felé fordultam, valószínűleg elég értetlen arckifejezéssel, mert nagyot sóhajtva, kérdés nélkül belevágott.

- Őszintére itta magát, úgyhogy látványos Coming Outot tolt hajnali egy felé. Végig hallgattuk, hogy milyen inspiráló a jelenléted meg az őszinteséged aztán hogy mennyire baromi jól nézel ki.

- Meleg vagy? – Az eddig teljesen szótlan, másik idegen lány baromi csalódott fejet vágott. Válaszként csak megvontam a vállam. – Egész biztos?

- Mint a kályha. – Jackie-fiú felnevetett mellette, de aztán egyből sziszegve a fejéhez kapott.

- Szóval ja, azt hiszem Sam belédzúgott. Úgyhogy az est további részében rinyált párat, hogy miért nem vagy itt. Írni akart neked, de olyan csatak részeg volt, hogy véletlen valami másik Michaelnek üzengetett.