The Umbrella Academy: Nyolcan

11.Rész ~Zsákutca~

*Ötös szemszöge*

- Ha nincs benne akkor az az jelenti, hogy  még nincs eladva sőt még le gyártva sincs ha jól látom.

- Istenem, de már alig van időnk. - mérgelődtem. Ezek szerint akkor a napokban fogja az elkövető megvenni.

- Akkor most mit csinálunk? - zárta össze az aktát Mia és vissza helyezte a fiókba.

- Egyértelműen haza megyünk. Felesleges az éjszaka közepén itt maradni. Majd holnap utána járok.

*ezzel elindultunk vissza haza a szörnyű időjárásban*

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel szörnyű fejfájással keltem. Gondolom az idő vagy nem tudom. A tegnapi kis akciónk után se tudtam már nyugodtan aludni így mély karikákkal a szemem alatt indultam lefelé az egyetlen olyan dologért amiért minden nap megéri felkelni. A kávéért.

- Jó reggelt öcsi! - iszogatott valamilyen teát vagy kávét az asztalnál Klaus. - Szarul nézel ki.

- Köszönöm Klaus! Te is csodásan nézel ki. - gúnyolódtam.

Megint be van tépve. Biztos vagyok benne. Csak ha tudnám, hogy tud ilyen életet élni.. Ha neki lenne annyi felelőssége és gondja mint nekem akkor egyértelműen elbúcsúzhatnánk a mi kis drága világunktól.

- Túl jó volt az éjszaka? - kérdezgetett tovább jókedvűen.

- Ezt én is kérdezhetném. - ittam bele a kávémba de rögvest ki is köptem. - Mi a szar?!

A kávé íze borzalmas volt. Egyáltalán nem olyan mint kéne. Aztán ahogy jobban szemügyre vettem megértettem a dolgokat.

- Oppss öcsi! Bocs de az az én öröm kávém. Jól meghúztad. - kacagott fel jó hangosan.

- Undorító vagy Klaus! És a nyomorult gyomjaidat ne tedd bele a kávéba! - rivalltam rá mire Vanya és Allison is megjelent.

- Jó reggelt! - köszönt Allison. - Bár ahogy el nézlek Ötös neked most is borzalmas.

- Ahj csak hagyjatok békén! - indultam meg az ajtó felé.

- Most meg hova mész? - jött a kérdés valamelyik lánytól.

- El egy rendes kávéért mivel ebben a nyomorult házban vagy nincs vagy tele van Klaus nyomorult anyagjaival. - mondtam dühösen majd elteleportáltam.

- Sziasztok! - jelent meg Mia. - Mi ez az ordibálás?

- Hah csak Ötösnek rossz napja van. - mondta Allison.

- Neki mindig az van. - jelent meg Diego felszerelkezve csupa késsel.

- Te sem vagy különb. - szólt vissza Allison. - Mellékesen hova készülsz?

- Balhé van 2 utcával arrébb szóval oda. - jött az értelmes válasz és a kávéért nyúlt de menten ki köpte ő is. - Fúj! Nem hiszlek el Klaus!

- Miért issza meg mindenki az ÉN örömkávémat?! - sóhajtott fel Klaus drámaian.

- Mia jól vagy? Olyan kialvatlannak látszol. - aggodalmaskodott Allison.

- Ja..igen persze. - mosolygott erőltetetten. - Csak keveset aludtam.

- Miért?

- Öhm csak cikáztak a gondolataim mint a többi korombelinek. - legyintett egyet.

- Oh csak nem egy fiún mint a többi normális korodbeli? - húzogatta a szemöldökét Klaus egy nagy vigyor kíséretével.

- Tudod csak én nem vagyok normális. - válaszoltam kimérten és elhagytam a konyhát.