Miért maradnál?

5. fejezet

Megjegyzés/Figyelmeztetés(?): Tudom, hogy Bingge viselkedése problematikus, mondhatni yandere-szerű. Ez jelen fog lenni a fic során végig kisebb-nagyobb mértékben. De a szexjelenetek csakis beleegyezéssel fognak történni mindegyik fél részéről. A mostani fejezet miatt most úgy éreztem, hogy ezeket biztosabb tisztázni, ha valakinek a kicsit(?) problematikusabbnak induló, majd kialakuló románc nem az ízlésvilága.
______________________________

– Shizun – sóhajtotta Bingge, nem bírva tovább megállni, hogy újra megérintse a mesterét.

Bingge hozzányomta ajkait az alatta fekvő Shen Qingqiu homlokához. Shen Qingqiu próbálta megakadályozni a belőle feltörekvő nyögést az egyik kezével, sikertelenül. Fogalma sem volt, hogy képes ilyen szégyentelen hang kiadására, és örült volna, ha az úgy is marad. Gyalázatosnak tartotta, hogy a főszereplő előtt történt ez, és az ő hibájából! Ráadásul egy semmiség miatt, holott egy kultivátor volt.

– Shizun, ne nyomd el a hangod. Hallani akarlak – suttogta a fülébe, majd gyengéden megharapta és végighúzta a nyelvét Shen Qingqiu fülcimpáján.

Shen Qingqiu pedig nem akarta hallani saját magát! Ha tudta volna, hogy ez lesz, inkább megrohadt volna a vízbörtönben. Az élniakarás azonban dolgozott benne, semmi meggondolatlant nem akart tenni Binggevel szemben. Amikor a megfelelő lehetőség felkínálja magát, szökni akart Binggetől minél messzebb, s visszatérni valahogy a saját világába. Itt nem akart maradni.

Elolvadt Bingge minden egyes érintésétől. Senkivel nem voltak ilyesfajta élményei, még csak nem is álmodozott róluk. Sem itt, sem a saját világbeli életében. Ahelyett a szánnivalóan szar regényt olvasta és kritizálta, amiben menő szörnyek voltak, Bingge pedig harcokat vívott, és a háremét bővítette unalmas és rettenetes mennyiségű papapa során.

Mikor azok ott voltak a mindennapjaiban, hogy lekössék a figyelmét, miért is vágyott volna másra? Shen Yuan olvasta, nem pedig megélte az ilyen szerelemre lobbantó helyzeteket! A nők bizonyára Bingge efféle közeledésétől már rég a karjaiba borultak volna, meglehet, pirulgatva, és élvezve a helyzetet… Na de ő úgy nézett ki, mint aki a főszereplő iránt áhítozik?! Mert nem! Ezáltal ő értékelni sem tudta Bingge viselkedését.

– Bingge, ez sok lesz – csikarta ki magából gyengén Shen Qingqiu, s kezeit erőtlenül Bingge mellkasának támasztotta.

Nemrég ébredt fel, miután a börtönben szenvedett! Mit gondolt Bingge?! Ezenfelül nem érdekelte, hogy a közeledésébe bele sem egyezett? Vagy nála ez volt a normális? Bingge több mint ezer főt számláló háremében akadtak bőven olyan feleségei, akiknek imponált ez a magatartás, hiszen többjüket úgy hódította meg magának nem éppen a legkreatívabb módon… és annál is haszontalanabb és szerencsétlenül megírt papapával.

Shen Qingqiu felmerült a kérdés, hogy vajon amit Bingge Shen Qingqiu világából megtekintett, a valóság volt-e? Nemcsak álmodta? Egyáltalán mit látott pontosan? Ott voltak a feleségei, akikkel foglalkozhatott, mégis inkább Shen Qingqiuval akart időzni.

Bár Bingge említette még neki vízbörtönben, hogy Meng Mo és a kardja segítségével értesült a róla, a „kedves Shizun” létezéséről, Shen Yuan semmi különöset nem tett, ami miatt Bingge ekkora mértékben őt akarhatta volna. Szimplán normálisan bánt Binghevel, ahogy annak a kezdetektől lenni kellett volna.

– Szerintem nem elég. Megmutatom, mennyire szeretlek, Shizun. Jobban szeretlek, mint a nyáladzó, gyenge énem valaha fog a világodból – mondta nyersen, leplezetlen gúnnyal, mintha tudná, ő mindig a kedves Shizun által nevelt Binghe felett állna minden tekintetben.

Miket beszélsz, Bingge?! Agyadra ment a démoni kardod?

Shen Qingqiu tudta, Xin Mo nem hat túl pozitívan a főszereplő mentális állapotára. Mégiscsak a Végtelenmély-szakadékból származott a démoni kard. De ez mi volt? Shen Qingqiu gombócot érzett a torkában.

Ráadásul mit vétett ellened Binghe?

Keserű szájízt hagyott Shen Qingqiuban, hogy az eredeti a másik énjét szidja. Egyben nevetségesnek hatott. Ez nem minősült önutálatnak…? Shen Yuan rövid elmélkedését ködös elméjében Bingge újabb mesterkedése félbeszakította.

Shen Qingqiu a másik pillantása alatt meztelennek érezte magát, pedig minden ruhája rajta volt. Bingge szemei vágytól égtek. Tekintete Shen Qingqiu ajkaira tévedtek, s rájuk vetette magát. Fogkoccanás nélkül találkoztak. Hihetetlen puhák voltak a mestere ajkai, mint a palotájában a legjobb párnák. Bingge minél tovább akarta ízlelni őket. Egy igazi kényeztetéssel ért fel Shen Qingqiu szája, holott izgalmasabbra dolgokra még nem is használta. A gondolatra kajánul belemosolygott a csókjukba, elfojtva egy kuncogást.

Bingge Shen Qingqiu alsó ajkára harapott, és finoman harapdálva, nyelvével buzgón biztatva, mire Shen Qingqiu bebocsátást adott a nyelvének.

Megrezzent Bingge alatt, amikor a féldémon nyelve összeért az övével, s a főszereplő feltérképezte a száját a csókjával. Ha Shen Qingqiu nem tudta volna, hogy Bingge volt felette, azt feltételezte volna, hogy egy succubussal, egy szexdémonnal áll szemben. Bingge ajkai úgy falták az övét, mintha ki lett volna éhezve rájuk. A szenvedély lengte körül a csókot.

Bingge levegővételre alig hagyott neki. Shen Qingqiu nem tudott segíteni az egyre hangosabbá váló hangokon, amik előtörtek belőle.

Bingge, szétharapod az ajkait ennek a mesternek! Shen Qingqiu vér különös vas ízét érezte a szájában. Na, remek, a kanos főszereplő nem bírt magával.

– Gyönyörű vagy, Shizun. Az ajkaiddal nem tudok betelni. Az örökkévalóságig bírnálak csókolni.

Az hosszú idő! Shen Qingqiu szét fog esni addig Bingge miatt.

– Bingge… – Shen Qingqiu már nem tudta, mit akart mondani, mert Bingge az ajkairól az arcát kezdte el csókolni. Az orrát, a szemhéját, a szemöldökét, az állát. Egy helyet sem hagyott ki. Bingge Shen Qingqiu vonásainak minden szegletét érinteni akarta és megismerni a szájával, elvégre ő figyelmes volt.

Shen Qingqiu kezeivel szorosan kapaszkodott Bingge ruhájába, mintha az bármit segített volna a helyzetén.

Bingget elégedettség töltötte el, ahogy a mesterének élvezettel teli hangja zengte be a szobát. Shen Yuan arca lángolt Bingge ügyes ajkaitól, és mikor már azt hitte, kifújhatja magát, Bingge a nyakára vetette magát, megint. Ezúttal nemcsak a nyelvével kényeztette, hanem finoman elkezdte harapdálni, fogainak nyomát maga után hagyva.

Shen Qingqiu a kiszívott fehér bőrén a vörös foltokra gondolni sem akart. Talán úgy nézett ki, mint aki egy bordélyházban töltött el egy züllött éjszakát.

Bingge egy kaján vigyorral szemlélte a munkáját. A mesterén az ő nyomai voltak, és ő miatta szökött Shen Qingqiu szájából izgató hangok.

Shen Qingqiu fáradt tekintettel bámult a felette tornyosuló Binggera.

Főszereplő, ennyire nem kell bedurvulni! Ez a mester a saját életében nem jutott el odáig, hogy ágyba bújjon valakivel. Nővel nem volt együtt, nemhogy egy férfival.

Valahogy fel sem merült benne igazán, hogy a test örömeit megtapasztalja. De mit várt egyébként? Sejtenie kellett volna, hogy egy olyan történet világában, ahol a legtöbb szó a főszereplő papapázásról esett, és a legképtelenebb szituációk abban végződtek? Mindazonáltal az a „veszély” a szépséges nőket érintette, nem a rohadék gonosztevőt!