Miért maradnál?

22. fejezet

Szükségtelen volt Shen Qingqiunak válaszolnia a főszereplő kérdésére. Nemcsak felmelegedett, hanem felforrósodott. A bosszúság és a zavarbaejtettség érzése jelent meg az arcán, keresve a megfelelő szavakat Bingge megdorgálására. Azonban a torkán akadt a szó.

Shen Qingqiu résnyire nyitott ajkakkal bámult a főszereplő szemeibe. Ajkaik épphogy nem találkoztak, viszont a másik minden egyes lélegzetvételét hallották és érezték az arcukon. Shen Qingqiunak rejtély volt, miért viselkedett úgy, mint egy fiatal fiú az első csókja előtt. Ez egyáltalán nem illett a macsó főszereplőhöz, és logikátlan is volt!

Shen Qingqiu csak pislogott. Az elé táruló látvány túl hihetetlen volt. Eddig a főszereplő teli volt magabiztossággal és kezdeményezéssel, most pedig úgy csinált, mintha először tartana valakit a karjaiban. Vagyis ennek az első alkalomnak kellett lennie, hogy a főszereplő így fogta őt, mint jelenleg… De valójában ismerősek voltak a térdei alatt Bingge erős karjai, akárcsak a háta alatt. Mikor a börtönben volt, eszméletét vesztette. Tüzetesen nem gondolt bele, de pont úgy hozhatta ki onnan, ahogy most tartotta.

Lehetséges lenne, Luo Bingge elérzékenyült, hogy végre nem eszméletlenül tartja őt a karjaiban, szakadt ruhában, hanem épen, a saját védelmében tudva őt, akár egy odaadó lenni akaró férj? És amiatt jött hirtelen ez a fura viselkedés?

Habár Shen Qingqiunak tényleges emléke nem volt, viszont a teste emlékezett arra, milyen biztonságban érezhette magát főszereplő közelében, ami ellentmondásos volt.

Sokáig a saját Luo Binghejében látta a fenyegetést, azonban mióta az eredeti főszereplő világába került, Bingge jelentette a legnagyobb veszélyt, akármilyen ártalmatlannak tüntette fel magát előtte. Ezek ellenére a gyengédség, amit Bingge teljes valójából sugallt, képtelen volt Binggere a saját életére való fenyegetéseként tekinteni. Úgy érezte, minden aggodalma, ami valaha volt, egy szemrebbenés alatt szertefoszlott. Pusztán amiatt, mert a főszereplő karjai között volt.

Bingge elpirult, mintha az első alkalom lenne az életében, hogy olyasvalaki közelébe került volna, akihez gyengéd érzelmek fűzik. Az általa nevelt egykori, ártatlan fehér lótusz Luo Binghe emlékét idézte fel benne. Még pontosabban most igazán meglátta a főszereplőben, hogy talán maradt belül valami a fehér lótusz gyermekkori énjéből.

A Luo Bingge nyomát sem mutatta annak, hogy több éves tapasztalata volt nők sokaságával. Shang Qinghua nem egy pirulgató férfiként írta meg a főszereplőt, aki egy másik ember testének közelségére elvörösödik… Hacsak nem valamilyen manipuláció céljául szolgált. Ennek dacára Shen Qingqiu őszintén hitte, hogy nem ez volt a helyzet. Luo Bingge zavarban volt miatta!

Shen Qingqiunak meg kellett hagyni, Bingge sármja valahol hatással volt rá. Komolyan arcon csapta volna magát amiatt.

Ahogy Bingge a mellkasához szorította, Shen Qingqiu esküdni mert volna, hogy érezte a főszereplő szívverését. A kelleténél gyorsabban zakatoló ritmusa nyugalommal töltötte el.

Shen Qingqiu megszorította Bingge ruháját, és egy mosoly jelent meg a vonásain. Abban biztos lehetett, hogy Bingge nem egy szívtelen féldémon volt. Magától értetődőnek kellett lennie, hogy a főszereplőnek is van szíve, hiába volt képes a képzeletet felülmúló kegyetlenségre, ha az ellenségeiről és rosszakaróiról volt szó. Mindazonáltal most látta ebben a jelleméhez nem illő, pironkodó Luo Binggeben azt a fehér lótusz Luo Binghet, akit ő nevelt és egyúttal akiről magában a regényben olvasott.

Shen Qingqiu szemei elkerekedtek, amint Bingge előrehajolt ismét. Ezúttal feltűnően lassú volt, mintha csak időt akart volna arra adni neki, hogy reagáljon, amivel korábban nem igazán foglalkozott, hanem csókot lopott tőle, ha úgy akarta. Elhajolni nehéz lett volna annak lévén, hogy a főszereplő karjai között volt, és bár hitt abban, Bingge nem ejtené le, nagy mozgolódásba sem mert kezdeni a magasban. Egy választást látott: Shen Qingqiu a kezét a saját szája elé tette, és egy röpke pillanat volt, ahogy a hosszúujjú ruhája alól elővillant fehér csuklója, amivel Bingge ajkai egy pehelykönnyű érintésben találkoztak.