Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡10♡

A konyhában ülünk Buckyval és reggelizünk.

Miután megettük elindultam mosogatni.

-Ez nagyon finom volt! Köszönöm szépen! -mondta nagy lelkesedéssel.

- Egészségedre! Bár ez csak egy szendvics volt. -mondtam kuncogva, amíg mosogattam el a tányérainkat.

Csendben mosogattam tovább ám éreztem, hogy még mindig figyel.

El akartam menekülni innen így mikor végeztem gondoltam felmegyek a szobámba rendet rakni meg felporszívózni, mert a szobám nem a legtisztább helyiség ebben a "házban" ezért elindultam a lift irányába.

Beszállva megint jöttek a zűrös gondolatok.

Miért mond ilyeneket?

Annyira vágyom az érintésére és a közelségére...

Ezzel el indultam kifelé a liftből már fájt a fejem ezektől a gondolatoktól.

Meg sem álltam a szobám ajtajáig.

Ekkor Wanda lépett ki az övéből.

- Hát szervusz! Mizujs? - húzogatta a szemöldökét.

Megint hallottál...

- Igen. Csajszi te teljesen be vagy indulva. -nevetett szerencsétlenségemen.

Megfogtam a kezét és behúztam a szobámba.

- Nem tehetek róla! Bucky teljesen megőrjít. Másra sem tudok gondolni! -akadtam ki.

- Hallom. -nevetett fel megint.

- Mi a francot csináljak, hogy ne őrüljek bele? -kérdeztem már kiabálva.

- Igazából csak az tudna lecsillapítani valamennyire, ha megtennéd azt, amin az agyad kattog 0-24. -adta válaszul mire elhallgattam.

- De ezt nem tehetem meg! -mondtam neki halkabban.

- Mégis miért ne tehetnéd? Konkrétan meg lehet sülni, ha egymás közelében vagytok, annyira vágytok egymásra. Felnőtt nő vagy ő pedig egy fel...hát igazából ha a számításaim nem csalnak egy 106 éves öregember. -mondta de a végére mire mindketten nevetésben törtünk ki.

Sóhajtva leültem az ágyamra és körülnéztem.

Ha takarítanék, akkor talán egy kicsit el tudnám terelni a gondolataimat.

- Segíthetek? -kérdezte mosolyogva.

- Mond csak lesz olyan, hogy nem fogod hallgatni a gondolataimat? -kérdeztem hitetlenkedve.

- Nem hiszem. -mondta a fejét rázva- Akkor, gyere, takarítsunk! -húzott fel az ágyról és elkezdtünk takarítani Wandával a szobámat.

Kapcsoltam zenét a hangfalamon hagy legyen hangulat a takarítához.

Én felszedtem mindent a földről, Wanda pakolt a polcaimon, aztán én elkezdtem porszívózni.

Halk a porszívó, úgyhogy hallatszott mellette a zene, így elkezdtem táncolni a zenére mire Wanda mosolyogva nézett és ő is belekezdett.

Akkor hagytuk abba, mikor végeztünk minden négyzetméterrel így elterültünk az ágyon kifáradva amikor hallottuk, hogy JARVIS megszólalt.

- Miss. Maximoff és Miss. Romanoff! A többiek várják önöket az étkezőben ebédre. -mondta.

Wandával összenéztünk és elindultunk ki a szobámból, fel a lépcsőn és a konyháig meg sem álltunk.

Tényleg mindenki bent volt már.

Leültünk az asztalhoz egymás mellé és elkezdtünk enni.

Nem mertem felnézni a tányéromról, mert tudtam, ha megteszem, egy tengerkék szempár látványától el fogok süllyedni így csak csöndben ettem és hallgattam a többieket, ahogy beszélgetnek.

Volt szó a bevetésekről, az ellenségekről és arról, hogy Tony akar szervezni egy partit valamikor.

- Tényleg Lin! Mesélnél nekünk a randevúdról? Csak, hogy tudjuk kivel mész el holnap. -szólt Tony, mire ijedten kaptam fel a fejem.

Egy darabig csak néztem rájuk, aztán gondoltam lehet meg kéne szólalni, hiszen nem számítottam erre  a kérdésre mert nem tudtam, hogy tudják ezt.

Rápillantottam Natashára aki morcosan nézett Tonyra, amiből arra következtettem, hogy ő volt a ludas.

- Hát... a neve Adam Sanders.
Osztálytársak voltunk a gimibe. Nagyon jó fej, nincs miért aggódnotok! -mondtam középhangerőn, mosolyogva de még mindig nem mertem arra a bizonyos emberre ránézni.

- És hova mentek, ha nem veszed tolakodásnak? -kérdezte Steve.

- Az egyik közeli kávézóba dolgozik. A neve Édes Álom kávézó. Oda hívott 4-re. -adtam a választ.

Éreztem hogy valaki nagyon szugerál ezért elnéztem oldalra ahol Bucky pillantott rám.

Valami furcsa csillogást láttam a szemében.

Csak nem féltékeny?

Végeztünk az ebéddel így gondoltam megint elvállalom én a mosogatást.

Már pár perce mosogattam amikor Steve jott le lifttel és ki lépve belőle megszólalt.

- Srácok! Helyzet van! -hallom meg a hangját- 5 perc és indulás! Mindenkire szükség van! -adta ki az utasítást Steve.

Gondolom én maradok...

Hirtelen megéreztem, hogy pisilnem kell ígyhát gyorsan elszaladtam WC-re.

Mire visszaértem a többiek épp szálltak be a liftbe beöltözve.

- Vigyázzatok magatokra és a toronyra, amíg távol vagyunk! Sietünk vissza amint tudunk. -intett Steve felém.

Vigyázzatok?

Nem értettem mire gondol ezért megfordultam és egy mellkasba ütköztem.

Felnéztem rá majd csak vörös arcomat lehajtva elindultam vissza a konyhába.

- Azt hiszem én megyek vissza mosogatni. -motyogtam halkan.