Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡11♡

Amint visszaértem a konyhába, folytattam, amit elkezdtem.

Hirtelen lépéseket hallottam magam mögül és megéreztem annak a jellegzetes parfümnek az illatát.

Zavaromban inkább mosogattam tovább, mikor megszólalt.

-Tényleg randizni fogsz azzal a fiúval? -a hangjából féltékenység hallatszott.

-Igen. Talán megtiltod? -megfordultam és csak akkor vettem észre hogy a hátam mögött állt nagyon közel hozzám.

-Miért mész el vele? -annyira nyugodt a hangja, hogy az már ijesztő, de az arcán sem látszik semmi érzelem.

- Miért ne mennék? Nagyon aranyos srác és nem is néz ki rosszul. Miért érdekel ez téged egyáltalán? -mondtam mellkasát nézve mert ezt a szemeibe nézve képtelen vagyok ám a végére felnéztem rá.

Közelebb hajol mire a szivem nagyot dobbant mert azt hittem meg akar csókolni.

Ám elhaladt mellette elhúzta a hajam és a fülembe suttogott.

- Mondd csak ő képes kiváltani belőled azt, amit én? -suttogta rekedtes, mély hangon.

A gyomrom összeugrott a pillangók pedig elszabadultak.

Mindig azt hittem hogy a pillangók csak mesék soha nem hittem volna, hogy én is érzem majd.

Összeszedtem magam és válaszoltam neki határozottan.

- Nem tudom miről beszélsz. -néztem gyönyörű csillogó szemébe.

- Tényleg nem? Akkor miért is vagy vörös? -kérdezte somolyogva, majd elkezdte simogatni a derekamat, amitől a lábam eszméletlenül elkezdett remegni és az egész testem libabőrös lett ettől az egy érintésétől.

A gyomromban a pillangók pedig úgy csapkodtak, hogy azt hittem kirepülnek.

Bár három fejjel magasabb nálam, ő nézett le rám én pedig inkább a mellkasát bámultam.

Egy óvatos mozdulattal
odanyúlt az állam alá és felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek és amint belenéztem megint elsüllyedtem.

Örülök, hogy tart, mert a lábaim felmondták a szolgálatot...

Folyamatosan a számat figyelte és én is az övén időztem és légzésünk már ettől is felgyorsult.

A szemei olyan sötétek, hogy már a kéknek nyoma sem volt, átvette helyét a fekete.

Tudtam, hogy most vagy soha így felvezettem a kezemet a tarkójára és elkezdtem közeledni az arcához.

Teljesen elvarázsol nem is tudtam mit csinálok.

Amint meglátta tettemet rögtön rátapadt az ajkaimra és csak úgy faltuk egymást.

Amikor megharapta alsó ajkamat belesóhajtottam a csókunkba mire ő mordult egyet.

Legalább egy percig egymás ajkát ostomoltuk mikor levegőhiány miatt el kellett vállnunk.

Ahogy belenéztem szemeibe tekintete fátyolos lett teljesen.

Egy hiretelem mozdulattal ráhajolt és elkezdte csókolgatni a nyakamat.

Egy helyen erősen meg is szívta, amivel egy hangosabb nyögést váltott ki belőlem.

Megmarkolta a derekamat magához húzott majd óvatosan benyúlt a combom alá és felemelte a lábamat, majd felrakott a pultra míg tovább puhatolózott a nyakamon.

Ehhez az érzéshez semmi se hasonlítható.

Egyre gyakrabban hagyták el az ajkaimat hangosabbnál-hangosabb nyögések, ami neki a maradék józan eszét is elvette.

Magához húzott a pulton és újra megcsókolt.

Mámorító csókja volt amitől mindent elfelejtettem erre a rövid időre.

Többek között azt is hogy bármelyik pillanatban betoppanhatnak a többiek.

Amint ezt végig gondoltam elváltam tőle.

- Bucky. -suttogtam a nevét.

- Lina. -sóhajtott egyet de láttam rajta, hogy ködös a tekintete.

Egymásba kapaszkodva gyorsakat szuszogva próbáltuk valahogyan kiegyenlíteni a légzésünket.

A homlokunkat egymásnak támasztva néztünk mosolyogva.

A vágy győzött...

Mindketten tudtuk, hogy ezzel nem lesz vége.

Tudtuk, hogy ennyivel nem fogunk betelni és azt is, hogy a többiek itt lesznek később.

De most csak mi vagyunk.

Csak mi vagyunk, senki más.