IF WE DON'T FALL APART [SZÜNETEL]

Huszonötödik rész

Miután Henry hazavitt, neki álltam iskolai tevékenységeim elvégzéséhez. Házi feladatok hegye várt rám, illetve jövőhéten történelemből dolgozatot írunk, így arra is kell készülnöm. Anya ma nappali műszakos a kórházban, így csak hárman voltunk itthon és valami ebédet is össze kellett dobjak magamnak és a testvéreimnek. 

- Mia! Ben! Gyertek le légyszi. - kiabáltam fel az emeletre a testvéreimnek. 

- Megyünk! - kiáltottak vissza egyszerre, majd csak a dübögést hallottam, amint levágtattak a lépcsőn. - Tessék Jenna? - kérdezte Mia. 

- Valami gyorsat kellene főznöm, mert utána megyek át Harry-ékhez. - ismertettem a felállást. - Szóval legyetek szívesek adjatok valami támpontot, hogy mit ennétek. - kértem őket. 

- Ú, legyen sajtos-tejszínes-csirkés tészta! Azt nagyon szeretem. - lelkendezett az öcsém. - Mia, ugye jó lesz az neked is?! - fordult felé Benjamin. 

- Aha, persze. - vonta meg a vállát a húgom. 

- Akkor ez el is dőlt. - mondtam, majd egyenesen a konyha felé vettem az irányt, hogy neki lássak az ebédünknek. 

- Adam, hogy van? - andalgott mellém Amelia, míg én a csirkemellet vágtam össze. 

- Szerencsére nagyon szívós, szóval ha követi az orvosok utasításait, gond nélkül fel fog épülni. - magyaráztam. - Ha már itt vagy, reszelj le légy szíves füstölt, illetve parmezánsajtot. - kértem meg, mire ő egy szó nélkül kinyitotta a hűtőt, és kivette belőle az imént említett sajtokat. 

- Jenna, elmehetek ma az egyik haveromhoz? - kérdezte hirtelen. 

- Haverodhoz? - pislogtam rá nagy szemekkel. 

- Aha... áthívott magához délutánra. - mondta, miközben a szája szélét rágta. 

- És ez a haver nem lány, ugye? - vágtam le egyből, a húgom pedig azonnal el is pirult. - Ki az, Mia? 

- Az egyik évfolyamtársam. Greg-nek hívják és ha minden igaz egy gimnáziumba fogunk járni jövőre. - ecsetelte. 

- Mia még csak most leszel 14 éves. Nem hiszem, hogy olyan jó ötlet volna... - aggodalmaskodtam. 

- Otthon lesznek a szülei Jenna. Csak játszunk a ps-en. És ígérem akkor jövök, amikor te mondod. Csak ne szólj róla anyuéknak, tudod milyenek... Neked is túltolták ezt az egész fiús ügyet, pedig te mindjárt 17 éves leszel. - kérlelt nagy barna szemekkel. 

- Biztosan otthon lesznek a szülei Amelia? Az igazat mond kérlek! - néztem rá összehúzott szemekkel. 

- Igen, teljesen biztos! Megesküszöm bármire! Csak kérlek, had menjek el. - esküdözött. Az istenit! 

- Jó, elmegyek Harry-hez, nem leszek ott sokat és csörgök mielőtt elindulunk vissza Henry-vel. Átmegyünk hozzá, lerakja a motort, kocsiba ülünk és felveszünk még mielőtt anya haza érne. - adtam be a derekamat, de féltem, hogy talán nem a legjobb döntést hoztam, de nem akartam bekorlátozni a húgomat, ahogy a szüleim is bekorlátoztak engem. Soha eszembe se jutott, hogy fiúzzak vagy bulizzak, mert tudtam nagyon jól, hogy a szüleim nemet mondanának rá. Mia viszont annyira temperamentumos, amilyen én sosem leszek, igazi szabad lélek és le merem fogadni, hogy egyszer nagy ember lesz. 

- Annyira köszönöm Jenna! Te vagy a legeslegjobb testvér komolyan mondom! - vetette magát a karjaimba. 

- Remélem nem kell csalódjak és nem kell megbánnom a döntésemet. - szóltam szigorúan. - A címet pedig még most küld át, hogy hova kell érted menjek. - Mia azonnal előkapta a telefonját és már át is küldte sms-ben, az évfolyamtársa címét.