IF WE DON'T FALL APART [SZÜNETEL]

Huszonkettedik rész

Szóval miután kibékültem Henry-vel, írtam Harry-nek, hogy nem kell értem jönnie, ugyanis a pasim majd elvisz. 

- Motorral jöttem, remélem nem baj. - mondta Henry mikor ideje volt már, hogy elinduljunk. 

- Nem, nekem nincs bajom a motorozással. Egyébként neked nem kéne iskolában lenned? - kérdeztem miközben felültünk a motorra, és gondosan rögzítettük a fejünkön a bukósisakot. 

- De, ott kéne lennem. Viszont te fontosabb vagy. - kacsintott rám. 

- Érettségi előtt állsz Henry! Nem most kéne elkezdened a lógásokat! Oda kell figyelned, így nem fognak felvenni az egyetemre. - korholtam le, mire ő csak elnevette magát. 

- Értettem főnök! Egyébként az sem biztos, hogy megyek egyetemre... - mondta. 

- Már, hogyne mennél? Hiszen ez fontos! - akadtam ki. 

- Nem tudom, miben vagyok jó Jenna. A motorozáson kívül nem tudom, miben lehetek még jó. - mondta szomorúan. 

- Majd együtt kiderítjük. Még van egy kis időd. - mosolyogtam rá, mire ő hálásan megszorította a kezemet. - Na induljunk már, mert el fogunk késni! - Henry pedig gázt adott, és elindultunk a suli felé. 

Az iskola kapujában már ott vártak engem az én drága barátaim. Harry-nek nagy vonalakban elmeséltem, mi történt velem és Henry-vel, így ő gondolom értesítette a szőke és a fekete szirént. Az előbbi csak kedvesen mosolygott ránk mikor meglátta begurulni a motort, az utóbbi pedig komor tekintettel állt a saját "démoni" járgánya mellett, és keresztbe font karokkal vizslatott minket. 

- Sziasztok srácok! - köszönt nekik Henry. Harry automatikusan a kezét nyújtotta, Sierra pedig óvatosan megölelte Henry-t. - Perrie? - nézett rá felvont szemöldökkel Henry. 

- Megmondtam neked Blue, ha összetöröd a szívét, kicsinállak. - mosolyodott most már el ő is. 

- Azzal még megmenthetem a fekete démon elől az életemet, ha azt mondom, nem volt szándékos, és már kibékültünk? - ment bele a "vitába" Henry is, mire Perrie csak felnevetett, és átkarolta Henry-t. Ettől egyből vigyor ült ki az arcomra. Annyira jól esik, hogy Henry és az én baráti köröm szinte teljesen megegyezik. Ugyanis a családomon kívül ők négyen azok, akik a legfontosabbak az életemben. - Délután itt vagyok érted Jenna, rendben? - húzott magához Henry. 

- Persze rendben van. - adtam egy csókot neki, majd a barátaim kíséretében elindultam az iskola kapujának irányába. 

- És hé Jenna! - szólt utánam, mire én megperdültem a tengelyem körül. - Szólj anyukádnak, hogy áll a vacsora. - kacsintott rám, azzal a fejére húzta a bukósisakot, és elhajtott. Csak hitetlenkedve megráztam a fejem, és mosolyogva a többiek után futottam. 

Az én kis kíváncsi barátaim persze egyből tudni akarták, hogy pontosan mi is volt velem és Henry-vel. A legeslegapróbb részletek is érdekelték őket. Úgyhogy az első nagyszünetünkben, miközben az udvaron ültünk, és az ebédünket fogyasztottuk elmeséltem nekik mindent. Töviről-hegyire. 

- Ez az egész szituáció azért elég komoly Jenna. - mondta kissé sokkos állapotban Harry. 

- Az nem kifejezés. A pasidnak és az apádnak közös múltja van. - tátotta el a száját Sierra. 

- Hallottam, hogy akkor 18 évvel ezelőtt mi volt azon a versenyen. A nagybátyám ott volt akkor.  Ő mesélte nekem. Egy tag elég csúnyán megsértette Henry apját. Mire ő kihívta a kötekedő fazont egy versenyre, megmutatva, hogy ki is a motorosok királya. A nagybátyám azt mondta, hogy nem látott még akkora vihart Kanses-ben, és azóta se volt. Szóval a lényeg, hogy hatalmas égszakadás közepette történt meg a verseny, és a baleset. Hiába kérték Trevor-t, hogy hagyja nem ér annyit, a motorozás és az ezzel járó becsülete mindennél fontosabb volt. - mondta Perrie, mire én bólintottam. 

- Pontosan így történt. És az én apám, Trevor legjobb barátja volt, és motoros tag. Ő volt a vezér helyettese, el tudjátok ti ezt hinni? - kérdeztem tőlük kínosan nevetve. 

- Hát elég nehéz, főleg, hogy mind ismerjük apukádat. - húzta el a száját Sierra. 

- És most ezek után, apám és Henry ma este találkozni fognak. Ki fogok készülni. - temettem a kezeim közé az arcomat. 

- Hát nem lesz rózsás a helyzet, de nézd meg másik oldalról. Az egykori motoros vezér helyettes lánya, mára a mostani motorosvezér barátnője. - kacsintott rám Perrie. 

- Ez így még hülyébben hangzik. - nevettem el magam. 

- Tényleg Jenna, most akkor te vagy a motorosok kiránynője? - kérdezte Sierra. 

- Öhm, nem. Még csak nem is találkoztam a motorosokkal, és Henry mostanában hanyagolja is a gyűléseket, de már rászóltam, hogy ezt nem csinálhatja! - ekkor pedig megállt mellettünk két srác az évfolyamunkból, és Perrie felé fordultak. 

- Khm, Perrie! Őszintén sajnáljuk a tegnapi viselkedésünket veled szemben! - mondta az egyik. 

- Igen, nem lett volna szabad, azokat a csúnya szavakat mondanunk rád! - csatlakozott be a másik is. Igen, előfordul, hogy Perrie-nek egy két bátor ember beszólogat, bár ez elég ritkán történik meg, ugyanis Perrie-től mindenki fél. Legtöbbször azok az egyedek vállalkoznak erre, akiket Perrie kikosarazza. A stílusa miatt, az miatt, hogy motoros lány és, hogy egy-éjszakás kalandokra vágyik, sokan megbélyegzik. De ha valami ilyesmi történik, nem Perrie-től kell félniük, ugyanis ő magasról tesz az ilyenekre, csak emelt fővel tovább sétál, bezzeg ha minket szid valaki akkor már kevésbé ilyen nyugodt, hanem Harry-től. Aki vasmarokkal védelmezi azt a lányt, akiről mindenki azt hiszi, neki nem kell védelem. Megkeresi ezeket az illetőket, és "szépen, kedvesen" elmagyarázza nekik, hogy ilyesmit nem lehet csinálni. Ők pedig beszarva egyből bocsánatot kérnek. 

- Hát jó, nincs semmi baj. - mondta Perrie kicsit zavarban. 

- Biztos? - kérdezték idegesen, mire Perrs csak bólintott, ők pedig gyorsan el is iszkoltak. 

- Megint megvédett az angyalod Perrs! - bökte oldalba Sierra, mire én csak óvatosan Harry-re kacsintottam, aki pedig visszamosolygott rám.