Elrabolva

26. Fejezet

Erwin:

A kórház felé tartottam, hogy meglátogassam Levit. Voltam már bent nála pár nappal ezelött, meg amikor elmesélte az emléket amit átélt. Minden erőmmel azon voltam, hogy megtaláljam a tettest és még listát is írtam a gyanúsítottakról. Volt maffia vezetők, elmenekült bűnözők akik a bosszúra esküdnek, vagy még akár valaki közülünk. Azonban ezek nagy része nem igazán jöhetett szóba. Na de egy név szinte az agyamba fészkelte magát és nem volt hajlandó távozni onnan. Ez pedig nem más, mint Zeke. Csak belőle tudom ezt kinézni. Évek óta tönkre akar tenni minket és köztudottan retteg Levitől. Márpedig ha félek valamitől vagy valakitől, annál elöbb szeretnék megszabadúlni tőle. Gyanítom itt is ez a helyzet, csak nem úgy jött össze neki, ahogy azt tervezte.

Félúton járhattam célom felé, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám hívott, de azért felvettem, hátha csak téves. Meglepetésemre azonban Levente iskolájának igazgatója hangja szólalt meg
  - Üdv, Erwin! Elnezést a zavarásért, de be kellene fáradnia hozzám.
  - Értem...megtudhatnám az okát? - minek kell bemennem pont most?!
  - Nem igazán telefon téma. A kutatásaimról van szó, a fiúval kapcsolatban.
  - Rendben. Azonnal indulok. - letettem és álltam még ott egy darabig. Felhívjam Levit? Eh..nem kéne. Stresszelne és képes lenne kiszökni a kórházból vagy egész nap ezen kattogna. Majd elmesélem neki mi volt.

Elindultam az iskola irányába, s végig csak a két Ackerman körül forgott az agyam. Máig meglep mennyire hasonlítanak egymásra. Bár ez érdekes, mert az anyjuk nem ugyan az, de Levi szinte Kuchel férfi változata, Levente pedig csak az apja kerekebb szemeit örökölte, azon kívül minden Levié. Vicces így belegondolni, mert még a személyiségük is egybevág. Bár az apjukat nem ismertem személyesen, nem hiszem, hogy valami okos csávó lehetett. Mégis két igazán csodálatra méltó fiút segített a világra. De vajon mit talált a diri? Ha rájött a maffiás ügyre, az baj...de mi van ha mást talált? Istenem, csak érjek már oda...

Gyorsítottam lépteimen, míg végül a sarkon befordulva szembe találtam magam az iskola kapujával. Sietősen mentem be és egyből az igazgatóihoz rohantam. Az ajtó mellett kis névtábla függött, s ekkor jöttem rá, hogy az intézmény vezezőjének még csak a nevét sem tudom. Rápillantottam és elolvastam, majd azonnal be is léptem.
  - Nocsak, elég gyorsan ide ért - igazította meg a férfi a szemüvegét.
  - Siettem ahogy csak tudtam Alexander. - vetettem magam a székbe. Minél elöbb túl akartam lenni rajta, hogy elolthassam kíváncsiságom szomját.
  - Hallottam a hírt, miszerint Ackerman úrfi kórházba került. Vele akartam idő pontot egyeztetni telefonon, de valaki más vette fel. Tud maga erről valamit? - hanyagul kavargatta kávéját, azonban tekintete csak rám szegeződött. Mint valami kihallgatás..
  - Nos igen. Levi kórházba került egy baleset miatt. Feltehetőleg gázolás volt, de még vizsgálják az ügyet. Bizonyára a jegyese vette fel magának a telefont. - igyekeztem megőrizni a nyugalmam. Szerencsére jártas vagyok a hazudozásban, de sosem lehet tudni kivel állunk szembe valójában.
  - Jegyese? Oh, én azt hittem, hogy maguk egy pár. - pislogott nagyokat. Hogy ez miért nem lep meg...
  - Dehogy! Mi nagyon közeli barátok vagyunk. Egy katonaságban voltunk és nagyon jó baráti viszonyunk lett, de ennyi.

  - Értem. Nos, nem szeretném tovább húzni az idejét, gondolom magának is sok dolga van. - papírokat kutatott egy eléggé elöregedett dossziéban, s hamarosan elém is tette őket. Mielött olvasni kezdhettem volna, újra megszólalt:
  - Nem tudom pontosan hogyan került magukhoz a fiú, de első találkozásunkkor említették, hogy elhelyezték magukhoz valami ügy miatt. Itt a hangsúly az elhelyezésen van. Ackerman és Levente között rokoni szál van, azonban a fiú már hónapok óta egy árvaházban volt. Csak úgy hirtelen nem igazán adják ki rokonnak, főleg, hogy akkor még önök nem is tudtak a gyerek létezéséről. - kávéjába kortyolt és érdeklődve várta a reakcióm.
  - Mi csak annyit tudtunk, hogy a szülők meghaltak. - össze ráncot szemöldökkel gondolkodtam. Ez hogy lehet? Levente miért nem mondta el? Milyen titkai vannak még?
  - Az anya és az apa élt még, mikor gyermekük az árvaházban volt. Még csak ki sem akarták venni. Biztos, hogy törvényesen fogadták magukhoz a fiút?
  - Ezzel mire céloz? Még szép! Levi írta alá a papírokat, amikor valami nő átpasszolta nekünk a kölyköt! - igaz, a Törpe akkor volt másnapos, de ez egy lényegtelen dolog...
  - Nyugodjon meg! Nem célozgatok semmire. Hónapok óta kutatásokat végzek, de csak ennyit sikerült találnom. A többit maguknak kell megoldaniuk. Arra kérem önöket, hogy üljenek le beszélni Leventével.
  - Meglesz. Van még valami észrevétele? - remélem minél elöbb elenged, mert rohadtul nincs már türelmem..
  - A fiú igazán éles eszű. Épp ezért egy tábort ajánlanék, ahova csak az igazi kis zsenik jutnak be. - mosolyodott el.
  - Még átgondoljuk. Nem hozhatok egymagam ilyen döntést, hisz nem én vagyok a törvényes gyámja. Arra megkaptam az engedélyt, hogy ha Levi nem tud bejönni, akkor én veszem át a felelőséget. De mindenképp megemlítem majd neki ezt a tábort!
  - Megköszönném. Ha netán jutnak valamire az üggyel kapcsolatban, kérem tájékoztasson. Távozhat. - fordult vissza a dolgaihoz.