Elrabolva

3.Fejezet

Eren szemszög:

Csak ültem a cella egyik sarkában. A remegésem nem csillapodott. Próbáltam megnyugodni. Számba vettem a lehetőségeket...de egyik sem volt elég jó..Levi Ackerman...Mikasa is Ackerman...lehet hogy ő Mika rokona? Vagy a férje?! Nem...biztosan nem...hasonlítanak egymásra...csak Levi ridegebb...komorabb...és talán helyes is..várj! Mi?! Nem! Nem helyes! Inkább ijesztő! És többes számban beszélt...akkor nem csak egyedül van. De mit akarnak tőlem? Megölni? Netán valami rosszat tettem?

Hirtelen kinyitódotta pince ajtó. Egy nő futott le, mögötte Levi és egy másik, magas, testes férfi.
A vörös hajú, szemüveges hölgy a cellához hajolt a frászt hozva rám. A tekintete akár egy őrülté..azonnal hátrálni kezdtem mire ő kacagni kezdett, de nem gondoszan. Sokkal inkább vidámságból.
  - A nevem Hanji.-mosolygott  kedvesen. Én csak bólintottam. Nem mertem megmozdulni.

Most a férfi lépett előre. Az első dolog amit észrevettem, az a  két hernyószerű szemöldök. Nyeltem egyet hogy ne nevessek, elvégre mégis csak elraboltak és nem kéne röhögni a képébe.
  - Az én nevem Erwin.- a hangja kedvesen  csengett. A mosolya vissza fogott volt. Szinte nyugtató, de mégis..valami féle fenyegető dolog áradt belőle...
  - Bisztos rengeteg kérdésed van- folytatta Erwin - és igyekszünk mindenre válaszolni. Nos kezdjük. Azért vagy itt, hogy pénzt szerezz nekünk. Nagyon sokat tudnánk veled nyerni és nem lenne nehéz dolgod.
  - Azt akarjátok....hogy kurva legyek? - remegtem...én még szűz vagyok. És az is akarok maradni még egy ideig..

Ekkor újra Levi lépett elő. A galléromnál fogva húzott magához én pedig lefejeltem a rácsot...amennyire tudtam a szemébe néztem, bár egy kicsit megszédültem...
  - Te tényleg ennyire idióta kölyök vagy?! Váltságdíjat kérünk érted te barom!
Elengedett én meg seggre estem. Hála az égnek...akkor nem kell árulnom a testem az életemért...
  - Ahogy Levi mondta, váltságdíjat kérünk. Szerzel pár sebet, de könnyen megúszod. Pár karcolás. Addig mi ellátunk. Aztán ha megkaptuk a pénzt, elengedünk. -Erwin. Én csak bólintottam. Ezek szerint életben hagynak...

Kiengedteka cellából. Tiszta ruhákat adtak, és körbevezettek. A ház szép nagy volt és tiszta.
  - Tisztább mint egy kórház...-suttogtam.
  - Tch. Persze hogy tiszta, hisz én takarítok. -morogta Levi. Ő mindig ilyen morgós? Fura egy alak. Bár attól tartok itt mindenki az.

A szobámhoz vezettek. Akárcsak mindenhol, itt is ragyogó tisztaság volt. Az ablakon beszűrődő nap fénye világította meg az egész helyiséget. Az ágy az ablak mellett volt, mellette egy kis asztali szekrénnyel. A szoba egyik sarkában íróasztal, mellette pedig könyves polc tele rengeteg és érdekes könyvvel foglalt helyet. Az ággyal szemben nagy szekrény állt. Csillogó szemmel mértem fel az ideiglenes szobám. Meglepetésemre külön fürdőm is volt! Hatalmas káddal, tusfűrdők és szappanok tömegével megáldott hely. Természetesen itt is minden csillogott-villogott.

  - Köszönöm. -suttogtam.
Erwin és Hanji mosolyogtak, Levi pedig póker arccal méregetett tovább...
  ‐ Ne felejtsd el kölyök hogy még mindig a fogjunk vagy. Ne hidd azt hogy semmittevésből fog állni a napod. Úgy ugrálsz majd szépen ahogy én mondom. Világos? - nézett a szemembe Morci Kapitány.
  - Értettem.- adtam rövid választ. Kicsit megnyugodtam...de legbellül sejtettem hogy nem lesz könnyű dolgom. Főleg hogy Levi lesz az őrzőm....úgy érzem...sok mindent fogunk még mi csinálni Levi..