Te vagy az egyetlen!

14.fejezet Nélküled...

-Muszáj menned? -tette fel a kérdést durcásan Naruto és felkönyökölve az ágyon Sasukera nézett.
-Muszáj. Már költözés előtt megbeszéltük, hogy az ünnepeket ott töltjük. -válaszolta fáradtam Sasuke, és legszívesebben itthon maradt volna Narutoval, de sajnos nem lehetett.
-És mikor jöttök vissza? -kérdezte csalódottan Naruto.
-Újév után. A teljes téli szünetet ott töltjük. -válaszolta lemondóan Sasuke, és a szőke tincsek közé simított.
-Pedig megakartam nézni a tűzijátékot. Utálom a nagybátyád. -mondta fancsali képet vágva Naruto.
-Hidd el Dobe én se nagyon kedvelem, de Itachi ragaszkodott hozzá. – mondta Sasuke majd magukra húzva a takarót jelezte, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést. Naruto felmorgott de nem válaszolt Sasukehez bújt majd elnyomta az álom.

***


Sasuke fáradtam dőlt le az ágyra kimerítette a hosszú utazás. A háta közepere kívánta a közös karácsonyozást, de nem volt mit tennie nagybátyja ragaszkodott a közös ünnepléshez. 
Másnap remélte pihenhet egy kicsit, de sajnos Itachi keresztbe húzta a számításait. Míg bátyja beszerző körútra indult addig Sasukenek fel kellett hordania a pincéből a dekorációt.
-Miért pont nekem kel ezt csinálni? -motyogott az orra alatt dühösen Sasuke.
Javában keresgélt a dobozok végeláthatatlan sokaságában az eldugott díszek után míg nem egy ismerős dobozra bukkant. Szíve hevesebben kezdett verni a rátörő emlékektől. Mikor is nyitotta ki utoljára? Talán kilenc éve már. Óvatosan leemelte a polcról, majd lekuporodva a lépcsőre maga elé húzva a dobozt ki nyitotta. Por és régi papír illat szállt a levegőbe, de ő mégsem ettől könnyezett be. Hogy is felejthette el ezt a dobozt hisz oly sok emléket őriz szüleiről. Fájdalmasan dobbant a szíve még is az emlékek közül kivette, ami elsőre a kezébe akadt. Ballagási emlékkönyvnek azonosította be, és lassan lapozgatni kezdte szülei fiatal kori képeit keresve bennük. Sorra böngészte az oldalakat néha meg-meg mosolyogva a vicces üzenteket, amit egymásnak írtak bele. Ujjait végigfuttatta a betűkön és merengett az emlékek között. Lassan a vége felé érve pillantása megakadt egy neven.
-Uzumaki Kushina- olvasta fel hangosan, és közelebb hajolt a papírhoz mert nem hitt a szemének. A képen egy vörös hajú kedves lány mosolygott. Majd hirtelen bevillant neki a pár oldallal korábban látott szőke fiú is kinek akkor nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, de most ahogy meglátta a lányt és ismerős arcvonásait vissza kellett lapoznia. Nem tévedett. A fiú szőke haja kék szeme szinte majdnem olyan volt, mint Narutoé. Agya próbálta összerakni az apró részleteket a két képen. Megdöbbent ahogy rájött. Ezek Naruto szülei! Eszmélt rá, és a könyv végén lévő közös kép, amin fiatalkori szüleivel vannak még jobban megdöbbentette. A két fiatal lány bizalmasan ölelték át egymást mellettük pedig fiatalkori apja és a szőke fiú mosolyogva pózolt a képen. Rémlett, hogy látta már ezt a képet, de teljesen elfelejtette. Hisz honnan tudhatta volna? Majd bevillant neki, hogy nem csak itt látta már a két fiatalt. Ott voltak szülei esküvőjén is a felvételeken majd később több fontosabb eseményen is. Sasuke szíve hevesen dobogott. Muszáj volt ezt Narutonak megmutatnia. Visszapakolt a dobozba és felvitte szobájába. Egy pillanatra elbizonytalanodott. Vajon jó ötlet e mind ezt Naruto elé tárnia? Lehet fájó lesz neki hisz soha nem látta szüleit? Majd eszébe jutott az a nyári beszélgetés és ez volt az az ok, ami miatt Sasuke hezitálását félredobva elhatározásra jutott.


Naruto napok óta nyugtalanul alszik. Hiányzik neki Sasuke. Hiába beszélnek minden nap telefonon még sem ugyan az. Napjai unalmasan telnek talán ezért is bólintott rá, hogy kimozduljon Kibáékkal egy kicsit. Nem volt hozzá sok kedve a hideg miatt, de szeretett barátaival lenni így lenyelte a békát.
-Tudok egy új helyet ahol billiárd is van mit szóltok? -kérdezte Kiba amint befutott az utolsónak Choji is.
-Tőlem...-mondta unottan Shikamaru majd a többiek is beleegyezően bólintottak.


Naruto durcásan csapta le a dákót az asztalra.
-Ez nem ér Shika megint csaltál...-rótta meg Naruto barátját.
-Kellemetlen...-sóhajtotta Shikamaru majd Naruto felé fordult.
-Nem tehetek róla, hogy összekevered mikor melyikkel vagy....jegyezd meg hogy teli vagy csíkos ne össze vissza lökdösd őket...-oktatta ki Narutot Shikamaru és letéve ő is a dákóját lehuppant a nekik foglalt boxba a többiek mellé.

-Mizu veled meg az Uchihaval? -kérdezte Kiba enyhe mosollyal Narutot.
-A nagybátyjánál tölti a karácsonyt csak újév után jönnek vissza -sóhajtotta szomorkásan Naruto.
-Jó neked én nem tudtam megszabadulni Temaritól, náluk kell legyek és fogalmam sincs, hogy adom majd be az öregemnek.....- közölte Shikamaru rezzenéstelen arccal, mire a többiek nevetésben törtek ki.
-Hát nem irigyellek haver a nőkkel csak a baj van....-mondta Kiba és nevetett tovább.

Naruto örült, hogy eljött a fiúkkal. Jól érezte magát. Kényelmesen sétált hazafele az ismeretlen környékről és a sarkon befordulva tekintete a mellette lévő kirakta tapadt. Az apró üzlet tele volt furábbnál furább holmikkal. Régiségek sorakoztak a polcokon, megkopott relikviák voltak üveg mögé zárva, de pillantását még is egy valami kötötte le. Belépve az üzletbe kezébe fogta a cipős doboz nagyságú különlegességet. Szíve hevesebben kezdett verni ahogy felismerte a dobozban lévő járművet. Pontosan tudta, hogy kell kinéznie hisz órákat töltött Sasukeval, hogy végre megszerezzék és most itt volt előtte. A pulthoz sietett szerzeményével és amint fizetni akart rájött, hogy amit kezében tart ritkaság számba megy és ami nála van pénz édes kevés lesz, hogy megvegye Sasukenek.
-Oba-san könyörgöm rakja el nekem fél óra és itt vagyok. Oda adom az összes pénzem csak rakja el nekem- könyörgött Naruto és az összes nála lévő pénzt az idős eladónak adta. Az idős hölgy csak mosolyogva bólintott és a pult alá rejtette a dobozt.
-Jól van fiam, de nyolckor zárunk addig érj vissza. -mondta kedvesen az eladó és Naruto abban a pillanatban meghajolt köszönetet mondott majd kiviharzott az ajtón.
Hazáig futott tüdeje fájt a rohanástól, de nem érdekelte. Szobájába sietve elővette titkos rejtekéből a békás perselyét.
-Francba az új Xboxal -mosolyodott el és széttörve a kerámia perselyt habozás nélkül szedte össze megtakarítását a földről.
Lába már görcsölt a futástól, de nem érdekelte csak rohant vissza a boltba ahogy csak tudott. Szerencsére még időben ért oda. Tüdeje már sípolt a sok futástól. Zihálva rontott be az ajtón és hevesen vette levegőt.
-Fiatalság... -mondta mosolyogva az eladó nő, majd elővette a már becsomagolt játékautót.

Hideg volt és már esteledett, de Naruto még is levakarhatatlan mosollyal az arcán sétált hazafele kezében Sasuke ajándékával. Nem törődött vele, hogy néhány járókelő felfigyel rá hogy magában vigyorog, alig várta, hogy láthassa barátja arcát amikor oda adja neki. Gondolataiba merülve észre se vette hogy véletlenül neki ment valakinek.
-Figyelj már oda te szerencsétlen! - hallotta a bántó szavakat.
-Elnézést...- mondta Naruto bűnbánóan majd meghajolt, de ahogy felnézett az idegenre gyomra csomóba zsugorodott és nehezen kezdte venni a levegőt. A vészjósló tekintett, ami az idegen szeméből áradt megrémisztette, régi emlékeket hozott felszínre, amire nem akart emlékezni. Tudta hogy ez nem lehet az a fiú az árvaházból még is a vörös haj a fájdalmas emlékeket juttatta eszébe.
-Hagyd már szegény srácot.....- hallotta Naruto egy másik idegen hangját majd az ijesztő vöröshajú fiú vállrándítással ott hagyta, nem törődve vele.
Naruto egy pillanatra megkönnyebbült, de a görcs a gyomrában nem akart múlni. Nehezen vette a levegőt, de megerőltetve magát elbújt az épület mögé. Füle zúgott a levegőt nehezen vette és érezte, hogy remeg a teste.
-Francba miért pont most.....- bosszankodott és a falnak dőlve megpróbált egyenletesen lélegezni, de hiába. Újra ott volt az árvaházba. Hallotta a szitokszavakat és lecsúszva a hideg fal mentén összekuporodva vigyázva az ajándékra lassan ringatózni kezdett megpróbálva nyugtatni magát. A fájdalmas emlékképek csak úgy cikáztak az elméjében és érezte, hogy a fájdalom kezd eluralkodni rajta ahogy mindig, ha rohama van. Látta ahogy ismét az éles tárgyal közelítenek hozzá szinte érezte ahogy felhasad a bőre. Behunyt szeme alól lassan apró könnycsepp folyt le az arcán.
-”Itt vagyok ..megvédelek...”- kúsztak Naruto elmélyébe a nyugtató szavak, és a felkavaró emlékek lassan halványodni kezdtek.
-”Ne félj...”- emlékezett vissza Naruto a kísértet házban történtekre. Arcához nyúlva ahogy mindig, hogy csillapítsa a fájdalmát végigsimított a halvány hegeken, de a nyilalló fájdalom helyet Sasuke finoman simogató ujjait érezte a bőrén. Lehunyt szemén keresztül látta a perzselő fekete szemeket ahogy vágyakozva őt nézik. Visszaemlékezve a pillefinom csókokra az arcán szinte elmosták minden eddigi fájdalmát. Elmosolyodott ahogy rájött, hogy azóta a nap óta nem volt rohama, és észre se vette.
Légzése csillapodott, bár teste még enyhén remegett, majd hirtelen megugrott a hirtelen zsebéből kiszűrődő dallamra. Azonnal felismerte.
-Hali Sasuke..-mondta a telefonba kisé rekedt hangal.
-Szia Dobe...-hallotta a túloldalról az ismerős hangot, és halkan sóhajtott.
-Mi a baj?  -kérdezte Sasuke, mert kihallotta az enyhe remegést barátja hangjából. Naruto elmosolyodott ahogy rájött, hogy Sasuke még a telefonon keresztül is képes rájönni, ha bántja valami.
-Nincs semmi ....-mondta megnyugtatás képen Naruto.
-Csak nem megint az Egy róka kilenc életét nézted? - kérdezte Sasuke mert más magyarázatot nem tudott miért furcsa remegős a hangja barátjának.
-Lebuktam...-hazudta Naruto, mert nem akarta, hogy barátja aggódjon.
-Remélem mire visszajövök nem süllyedsz le a gagyi romantikus drámákhoz. Én biztos meg nem nézed veled a Szerelmünk lapjait, elég volt egyszer végig szenvednem Itachival.- monda viccelődve Sasuke.
-Emiatt nem kell aggódj Teme....
-Tényleg minden okés Dobe? - kérdezte újból Sasuke, mert ismerte már barátját.
-Most már minden a legnagyobb rendben. - mondta Naruto a telefonba, és tényleg így is érezte. Mintha minden eddigi aggodalma és félelme Sasuke mellett szép lassan elmúlt volna. Fogalma se volt hogy történt, de szíve mélyén tudta még ha nem is teljesen tűntek el a rémképek, de szép lassan talán kevésbé fognak fájni, és mind ezt Sasukenek köszönheti.