Black Demon!

4. FEJEZET

Nem tudom medig feküthetem az ágyon ami valljuk be nagyon kényelmes az egész napomat itt eltudnám képzelni de ez nem így lesz mert akár mikor vissza jöhet ez a szemét dög.
Felültem az ágyon és törökülésbe ülve szorongattam a takarót és így gondolkoztam azon hogy hogyan tudnák innen megszökni.
Nem lesz könnyü innen megszökni mert minden hol testörök vannak meg kamerák is vannak mindenütt ahogy láttam amikor jöttünk be autóval.
Nem hiszem el mint ha egy börtönbe lennék vagy várjunk csak abban is vagyok ppff.

Oda mentem az ablakhoz hogy fel mérjem a telepet, oda balagtam és még mindig nagyon szép volt mindent egész nap tudnák benne gyönyörködni de ez nem tarhatot sokáig mert kopogtak.
Oda néztem és egy "gyere" szót mondtam halkan de úgy látszik meghalodtam az illető mert nyílt az ajtó és egy nő jött be.
-Bocsánat a zavarásért kisasszony csak Juan úrfi szólt hogy szóljak önek hogy mennyen a dolgozó szobájába. - mondja a házvezetőnő, csak bolintotam egyet hogy megértem és már itt sem volt. De várjunk csak ki az a Juan? Az apja még ott nála Malunak szólította lehet ez csak egy becenév, ki tudja.
Lassan elindultam az ajtó felé a kezem a kilincsre téve lenyomtam, kinyitotam és kiléptem a szobából elindultam valamerre mert nem tudtam hogy merre van a dolgozó szobája és ugye a házvezetőnő nem mondta meg merre van. Így elindultam felkutatni hogy hol is lehet, körbe néztem de kár volt mert egy csomó ajtó volt a bal oldalon is meg a jobb oldalon is.
Lesokkolodva áltam hogy most melyik ajtó nyitja a dolgozó szobát, inkább elindulok egy irányba és csak megtalálom majd.
Elindultam egyenesen, jobbra-balra nézelődtem de annyira nézelődtem hogy el értem a folyosó végére ahol volt egy fekete ajtó, lehet hogy ez az és be kénne nyitom, na és ha rossz ajtó lesz az és meg tudja az a barom akkor nagy bajba leszek, de ha most nem jutok el a dolgozó szobáig akkor is bajba leszek.
Meg sem gondolva a dolgot bekopogtam de nem kaptam semmijen választ, lenyultam a kilincshez úgy voltam vele lesz ami lesz de bemegyek megnézem hogy mit is rejt ez a fekete ajtó.
"Gyerünk Naumi ne légy gyáva ahogy apád mondta neked egyfolytába"
Már a kilincsen volt a kezem és már nyomtam volna, de egy erős kéz megakadályozot ebbe. Meg fogta az alkaromat és elhuzot a fekete ajtótól nagy bánatomra.

-Te mi a Faszt keresel itt! - kiabálta az arcomba, teljesen lesokolodtam még megszolalni sem hagyot. -Ezt az ajtót nagy égbe kerüld el és MEG NE LÁSALAK MÉG EGYSZER ITT! -kiabált tovább velem, nagy szemekkel néztem rá és megszolalni sem mertem mert még a végén megpofoz.
Még mindig szorította az alkaromat már szinte nem érzem a kezem, elkezdet húzni valamerre nem nagyon néztem hogy merre visz mert azal voltam elfoglalva hogy kirántsam a kezem a szoritásából.
Nem sikerült kirántanom a kezem az ővéből mert még jobban rászoritot, már majdnem sikitotam annyira fájt de őt ezt kibaszutul nem érdekelte.
Behuzot egy szobába és leültettet egy székre és elengete a kezem, végre már nem szoritsa az az állat már azt hittem hogy el szorítja a vérkeringésem. Ránéztem a alkaromra és tiszta piros lett na ez be fog lilulni az is biztos.
-MI A SZART KERESTÉL TE ANNÁL AZ AJTÓNÁL! MEGMONDTAM ODA SENKI SEM TEHETI BE A LÁBÁT! -kiabálta teljesen idegbetegen, össze húztam magam és türtem az egészet.
Felnéztem rá és láttam hogy ő az ablaknál van, nem mertem neki szólni hogy én nekem nem szólt eről meg az sem mondta hogy mit akar velem kezdeni.

-Mit akarsz tőlem? - néztem rá, de ő hátat fordítva nekem megszolalt.
-Még mindig nem tudod hogy ki is vagyok igaz Naumi? - fordult meg és már láttam az a férfias arcát amit be valók nagyon is vonzónak találom, igaz melyik nő nem találná annak ezt a férfit. Elégé elbambulhatam mert csak annyit vettem észre hogy itt ál előttem és elég közel hajolt az arcomhoz már szinte surolta egymást az ajkunk.
-Nem. - ennyit tudtam kibökni mert annyira zavarba voltam, meg egy kicsit féltem is.
-Hát kedvesem mától itt foksz velem lakni mert innen nem mész sehova. Azt teszed amit én mondok és ne merj nekem vissza pofázni mert annak rossz vége lesz! Érthető voltam!- mondta az arcomba de már fel emelte a hangját, és elkezdem reszkedtni.
-Igen. - mondtam ki, ő erre csak egy ördögi mosolyt fagyott az arcára és még mindig engem nézet avval a barna szemeivel.
-Üvd a Maffiába kedvesem! - nagy szemekkel néztem rá és azt hittem ott esek össze.
Na ne mibe keveredtem, vagy inkább az a kérdés hogy ő ezt hogy képzelte hogy bele kever engem ebbe ez az állat.

__________________________________

Folytatása következik! ❤️✋