10. FEJEZET

1.8K 42 2
                                    

"Sétálok egy elhagyatott pincébe de nagyon sötét van az orromig nem látok el de valami megcsapja az orromat. Olyan ismerős ez a szag de iszonyat büdös is egybe, próbáltam megkeresni a villankapcsolot de hiába nem találtam sehol de hirtelen valami meg érintette a vállam, megfordultam és egy férfi gyújtott  meg egy gyertyát és ezel elérte hogy sikitsak egyet. Elkeztem hátrálni de a falnak ütköztem, megéreztem az a büdös szagot és fel emeltem a kezem mert valami ragat a kezemhez de amit megláttam mi is az ott helyben még jobban rám jött a pánik. Ez vér, te jó isten vér tapat a kezemhez nem ez nem igaz."

***

Felültem az ágyon nagy lihegésbe törtem ki és észre sem vettem hogy a könnyeim lefolytak az arcomról, nem hiszem el hogy megint ezek a rossz rémálmok jelentek meg, néha ilyeneket álmodok de nem tudom hogy miért ez azóta van amióta ide kerültem.

Kivágodot az ajtó és Arias jelent meg az ajtóba a fegyvere a kezébe és beljebb rohant és körbe nézet a szobába de amint  észre vette hogy nincs itt senki oda jött hozzám és leült az ágyra mellém.
-Itt vagyok Naumi nincs semmi baj. - mondta nekem nagyon fura volt hogy most ilyen kedves velem de most nem érdekel muszály megnyugodnom, így kitakaroztam és bele bújtam a karjaiba. Nem érdekelt hogy furának tünik ez az egész csak most muszály volt hogy valaki megölejen. - Néz rám "kedvesem", hallod Naumi néz már rám. - mondta én meg fel néztem rá. - Amíg itt vagyok nem bánthat senki ezt jól jegyezd meg. - mondta és még erősebben zárt a karjaiba, ahogy én is bújtam hozzá de nem volt kedvem vissza bújni az ágyba mert megint vissza jönnek a rossz rémálmok.
Elkezte simogatni a hajam de olyan jo érzés volt hogy hirtelen kibujtam az öleléséből, nem érezhetek ilyen jó érzést irányta, ő egy pusztító gép és nem egy romantikus férfi akit mindig is szeretem volna az életembe. Elhuzotam az ágy szélére és inkább kinéztem az ablakon, nem akartam őt nézni őt nem felejtettem el hogy úgy kezel engem mint egy rongyot.
-Most meg mi a bajod? Egyszer bujsz hozzám most meg eltaszitasz! Elég fura lány vagy te Naumi. - mondta és nézet rám nekem itt telet be a pohár és oda fordultam hozzá és megszolaltam.
-Komolyan én vagyok a fura? Néz már magadra Juan inkább te magad vagy a fura ez az egész amit csinálsz az szörnyű meg a te világod is amibe bele kevertél meg ahogy az apám is. Mind ami itt van mind vér tapad hozzá érted! - teljesen ki akadtam és nem érdekelt hogy ordibáltam vele de most ki jöt belőlem minden.

Még jobban besübbet mellettem az ágy és annyit éreztem hogy leránt az ágyra és felém kerülve a kezemeimet meg leszoritva, így voltunk de már most szorította a csuklóm de nagyon.
-Ha még egyszer ilyen hangnemben mersz velem beszélni, nem fogom vissza fogni magam és egy egy golyó fog landolni abba a szép testedbe. Én a te helyedbe nem lenne egyetlen egy szavam sem, örülj neki hogy hozzám kerültél és nem egy másik maffiavezérhez. - mondta és elengete a csuklóm és leszált rólam és ment kifelé, de melőt kiért volna oda szóltam neki.
-Ezt itt felejtetted drága Arias! -mondtam és ő megfordulva nagy szemekkel nézet rám de egy idő után egy kis mosoly bujkál az ajkán. Remegve tartottam a kezembe az ő fegyverét és már azon voltam hogy lelövöm de nem tudtam mozdítani a kezem mert annyira remegett.
-Na tessék csak löj csak le! Na mirre vársz "kedvesem"! Gyerünk LÖJ! - ordította de időm sem volt mert el indult felém és kicsavarta a kezemből a fegyvert. - Ha legközelebb fegyvert akarsz rám fogni akkor legyél egy kicsit bátrabb "kedvesem". - mondta nevetve és a fegyverét eltéve kivonult a szobából.
-Úgy utállak de szemét féreg! - kiabáltam utána de már becsapta az ajtót maga után. Ooo hogy baszodnál meg te féreg!

__________________________________

Folytatása következik🤚❤️

Black Demon!Where stories live. Discover now