Lost Memories (Jikook)

22. fejezet

Jungkook

- Hova mentek? – szólt utánunk Woo, ahogy húztam magam után Jimint.

- Táncolni! – válaszoltam röviden.

- Megyünk mi is! – derült fel a barátom arca, majd felálltak ők is, és követtek minket.

Muszáj valamivel lefoglalnom magam, de Jimint is magam mellett akarom tudni, így először jó ötletnek tűnt, hogy táncoljunk. Egészen addig, ameddig fel nem figyeltek rá a többiek. Egyik pillanatról a másikra, már mindenki vele foglalkozott, és közel akart kerülni hozzá.

Nekitámaszkodtam a falnak Woojin mellett, és onnan néztem őket.

Kezdtem ideges lenni, amikor Woo egyik barátja, igen merészen, Jimin derekára tette a kezét, és úgy vonaglott mellette.

- Ennél még én is jobban táncolok. – jegyeztem meg idegesen.

- Ja, elhiszem. – szólalt meg mellettem Woojin. – Bár a szemöldököd is így vélekedne. - sóhajtott egy nagyot. - Már vagy 5 perce ugyan úgy áll a méregtől. – pöccint homlokon az egyik ujjával.

- Nem is vagyok ideges! – vágom rá, csak hogy mondjak valamit.

Nem gondoltam volna, hogy Jimin belemegy a játékomba. Bár biztos, hogy az ital is közrejátszik, ahogy nálam is. De ahogy ott táncol, és néha rám tekint, legszívesebben hazavinném, annyira kiakaszt az a sok ember körülötte.

Alsó ajkát beharapva néz egyesen a szemembe, miközben Woo egyik haverjának a nyakába csimpaszkodva táncol...

- Nana! Nem verekszünk haver! – tart vissza Woo, ahogy indultam volna meg feléjük. – Miért nem hívod fel Jiwont, hogy lenyugtasd magad?

- Szemét vagy! - miért kellet Jiwonnal jönnie...

- Az lehet, de nem akkora, mint te!

Utálom, amikor a vesémbe lát. Legszívesebben lecsapnám. De jelenleg elég magammal harcolnom. Leráztam kezét az enyémről, majd megindultam a táncolók közé.

Ahogy Jimin mögé léptem, és a partnerére néztem, az előtte álló jobbnak látta, ha azonnal felszívódik, ugyanis szapora léptekkel, és az arcára fagyott mosollyal indult meg Woo felé.

Jimint nem érdekelte, hogy nincs partnere. Csak táncolt tovább, miközben semmi másra nem figyelt, csak magára és a zenére. Piszkosul jól néz ki, ahogy az egész testét átjárja a zene. Vajon mit rejteget még előlem?

Jelenleg ő sokkal jobban érdekel, mint a saját múltam.

Csípőjére fogtam, és közelebb húztam magamhoz, majd kezeimet, lassan végigvezettem az oldalán. Nem nézett hátra, csak felemelte a karjait, és finoman végigsimított a nyakamon, miközben tovább mozgott a zenére.

Kezeimet tovább vezettem a mellkasára, miközben egy apró kis csókot adtam füle mögé. Hogy lehet valakinek ilyen vadító illata?

Megfogta az egyik kezem, majd tenyerem az arca elé vezette. Először csak forró nyelvének hegyét éreztem, majd egy finom kis csókot.

Próbáltam visszafogni magam, de nem sokat segített édes illata, ami egyre jobban betöltötte a fejem minden apró zugát.

- Túl bátor vagy. – suttogtam hátulról a fülébe, mire ő megfordult, és a nyakam köré kulcsolta a kezeit.

- Tudtam, hogy te vagy az. – suttogta vissza, miközben egy épp hogy érezhető kis csókot adott a fülemre, amitől megborzongtam.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? – húztam egész közel magamhoz.