Két gimmisről szól. Az egyik jártas a szerelemben míg a másik nem igazán. Sok nehézség tárul éléjük és minndig a legjobbat szeretnék ki hozzni a szituációból de nem mindig járnak sikkerel. Sokszor az élet is bele szól a történetükbe ilyen pl. hogy a...
Már 1 hónap telt el azóta mióta Seb és én le feküdtünk. Azóta nem beszéltünk, kerültük egymás tekintetét sőt még nagy ívben kerültük ki egymást. Engem nem nagyon zavar csak hiányzik mimden egyes nap. Minden. Ahogy rám néz, ahogy hozzám szól, ahogy hozzám ér, az illata, egyszóval minden amit csinál velem hiányzik. Nem tudom, hogy ő is így érez-e, mert nem nagyon látszik rajta, hogy hiányoznék neki.
Ma fotozás van a sulinkban az év könyvhez kell. Mimden évben készül egy ilyen kép rólunk. Év végén azaz 9.-ben megkapjuk és alá firkantjuk mindenkivel akiről a leginkább emlékezni szeretnék.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én voltam soros a fotozáson és éreztem magamon, hogy Seb figyeli minden mozdulatomat. Én nem igazán foglalkozom vele inkább a kamerába néztem és egy angyali mosolyt húzok a számmal. Minden fotos imádja ezt. A mostani is. Alíg bír le állni a fotozásommal. Hallom ahogy Esmeralda mérgesen megy ki a teremből, mert nem tetszik neki, hogy rólam több kép készül, mint róla.
Véget ért a sulinak mimdenki el indult hazafelé. Mikor ki értem a parkoloba észre vedtem őt egytucat lány körében. Ő is észre vedt és meg indult felém. Én meg haza felé vedtem az írányt. Egy motor lassított le melletdem. Ő volt az. Meg álltunk. Rá néztem ő meg egy bukósisakot nyújtott felém. "el fogadjam vagy ne? Ez itt a kérdés!" Nagy nehezen elfogadtam és fel ültem mögé majd jó szorosan át öleltem és így szágultunk haza felé.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A ház előtt meg álltunk. Én leszáltam Seb pedig a motoron ülve le vedte sisakját. Én felé vordultam és egy hálás mosolyt kültem felé. Ő meg fogta a derekam és közeleb húzott magához és le csapot ajkaimra. Majd levegő hiányával kelet szétválnunk de ő a kezét még mindig a derakamon tartotta majd így szólt: - Ez már nagyon hiányzott!- mondta s közben el türt egy kósza hajtinycset a fülem mögé. - Nekem is hiányzott már! - mondtam és újból le csaptam az ajkaira amit ő mélyisztedt el. Megint levegő hiányában kellet szét válnunk de most mind a ketten mosolyogtunk. - Nincs kedved be jönni és fent a szobámban "beszélgethetnénk" még? - kérdeztem kicsit piros fejjel. - De nagyom örülnék ha "beszélgetnénk" úgy is már, rég tedtük- momdta s közben az arcomat fürkézte én meg helyeslőn bologadtam. Meg fogtam csuklóját és el kezdtem befele húzni (persze miután le szált a motorjárol).
