Két gimmisről szól. Az egyik jártas a szerelemben míg a másik nem igazán. Sok nehézség tárul éléjük és minndig a legjobbat szeretnék ki hozzni a szituációból de nem mindig járnak sikkerel. Sokszor az élet is bele szól a történetükbe ilyen pl. hogy a...
Mikor be léptem a kor terembe nagyon meg lepődtem hisz rosszabbra számítódtam erre csak a keze volt be gipszelve. Éppen alud mikor be léptem hozzá az orvos is azt mondta bármikor fel kelhet. De még az is furi volt, hogy nem volt bent az a nő akivel telefonon beszéltem. Le ültem arra a székre ami mellete volt és meg vogtam kezéd. Vártam. Arra, hogy fel keljen. Vagy arra, hogy a nő be toppanjon. Nem is kellett sokat várnom a nő már be is jött és beszélgetni keztünk.
Sebastian szemszöge: Halk beszélgetésekre kelltem. Előszőr azt hidtem, hogy az orvosom az de mikor már jobban értedtem, hogy kik azok akkor gyors ki nyitottam a szemem és rá néztem kedvesemre. Akin ez a ruha volt:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Volt bent egy másik nő is akit nem ismertem de ahogy el néztem rá jödtem, hogy egy rendőr. Meg szorítom kedvesem kezét aki rám kapja tekintedtét. El mosolyódom amit viszonoz is. - Szia! - mondom halkan és rekedtesen mivel nem rég keltem. - Szia! - köszön ő is és le töröl egy kósza könny cseppet. -Hé! Ne sírj kérlek! Shh... - töröltem le a könnyeit. - Annyira meg ilyesztetél! Még, hogy ne sírjak! Azt hittem, hogy valami nagyobb bajod van te lüke! - csapot fioman a melkasomra. Közben a rendőrnő ki ment, hogy kettesben maradjunk. Ki vedt valami kendő féleséget Ruby a táskájából majd le törölte a sminket. Igen. Meg kértem az egyik nővért, hogy sminkeljen ki, hogy drága szerelmem ne lássa a sebeimet csak a be gipszelt karomat. Le sütödtem a szemeimet mikor végzet. Ő oda hajolt a homlokomhoz majd egy csokot nyomot oda. Én le huztam magamhoz így lett egy csók a számon is. El mélyeztedtem a csókunkat. Majd hirtelen el váltak az ajkaink. - Itt nem szabad! - engem nagyon nem érdekelt inkább újra az ajkaira tapasztodtam a sajátom. Be fegtedtem magam mellé és úgy pihentem tovább abban a reménybeny, hogy így tovább marad velem. De nem így történt mert mikor fel ébredtem el tünt melőllem.
