Sebastian szemszöge:
Kicsit meg könnyebültem mikor Alexander jól fogadta azt, hogy én a lányával járok. Éppen sörözgetünk és beszélgetünk egyszer csak fel bukkant meledtem életem szerelme. - Ti már...? - kérdezdte Alexander mikor ő is észre vedte a lányát. Én hirtelen nem tudtam mit mondani de hála szerelmem igen. - Hát igen apa de ne aggodj védekezünk! - mondta és ládtam, hogy kicsit el pirult. "biztos az emlékek miatt pirult el. Nem vagyok fel vágos de eddig csak jókat hallodtam, hogy én milyen jó vagyok az ágyban!" Gondolgozdtam. - Khm... Annak csak örülni tudok, hogy még nem lesznek unokáim! De inkább menjünk enni valamint! - javasolta a férfi. El indultunk a tüz felé és sütöttünk egy kevés szalonnát. Észre vedtem, hogy a kedvesem nagyon el vann merülve a gondolataiban és még ki is pirult miadta. - Ha akarod este fel evelinithetünk pár közös emléket.- sugtogtam a fülébe majd rá kacsintodtam. Erre a mondtatomra még jobban el pirult. Majd hirtelem át ölelt és sutogva válaszolt: - Rendben! Csak várjuk meg míg mindenki mélyen alszik. - harapta meg, a fülem mire én egy kicsit el toltam magamtól és le csaptam az ajkaira.
*Másnap:*
Az este valami örülten jó volt. Ruby egy kicsit se fogta vissza magát de így is jó volt. Én a hátamon fekszek két karom a fejem alatt és gondolkozok közben pedig kedvesemet, figyelem aki a melkasomon szuszog.
Egyszer csak az én szemem fénye ébredezni kezdet. - Jó reggelt édesem! - mosolygok rá. - Jó reggelt nyuszi! - sutogja és el kezd mocorogni de nem kell fel. - Szeretlek! - jelentem ki hirtelen. "amit nem sajnálok, hogy mondtam neki". Gondolkozom. Ő hirtelen rám néz mosolyogva majd így szól : - Én is szeretlek nagyon! - mondja és egy csókot lehel ajkamra.
YOU ARE READING
You don't know me yet (BE FEJEZET)
RomanceKét gimmisről szól. Az egyik jártas a szerelemben míg a másik nem igazán. Sok nehézség tárul éléjük és minndig a legjobbat szeretnék ki hozzni a szituációból de nem mindig járnak sikkerel. Sokszor az élet is bele szól a történetükbe ilyen pl. hogy a...
