You don't know me yet (BE FEJEZET)

18. rész

Sebastian szemszöge:
Reggel iszonyatos fej fájásra ébredtem. Mikor sikeresen hoztá szoktam a vakító fényhez észre vedtem, hogy nem otthon vagyok. *Baszki! Nincs rajtam ruha! Faszom! Geci! Áhhhhh! Mi a picsáért nincs rajtam ruha? És hol a faszonban vagyok?! *mikor oldara fordultam akkor tudtam, hogy el áshatom magam örökre. Esztmeráda. Baszki. Ne ne ne ne ne ne! Ne! Gyors ki száldtam az ágyból, s közben szidtam magam, hogy-hogy lehedtem ilyen balfasz! Fogtam a telom és próbáltam hívni Rubyt de nem vedte fel. Geci! - DENIEL! HÉ! MI A FASZOM TÖRTÉNT ITT?! AZT MONDTAM, HOGY NEM FOGOK SOKAT INNI DE NEM EMLÉKSZEM SEMMIRE ÉS KURVÁRA MÁSNAPOS VAGYOK! - kiabáltam vele aki még nem kelt fel teljesen. Mikor meg fordult észre vedtem, hogy a szeme egy kicsit be lilult volna. Mimtha falaki tiszta izomból be húztak volna neki. Majd el mesélte, hogy mit találtak ki azzal a kurvával és, hogy Ruby ládta tegnap ahogy azzal a nővel mit csinálok és, hogy mit vágtam a fejéhez és, hogy engem is meg ütőt meg én is őt. Meg Denielt is. Be pipultam rájuk. Mivel lányokat nem bántok és amit Rubyval tedtem azt nem lehet meg bocsátani. De Denielt fogtam és el keztem ütlegelni míg mozgott. Majd haza rohantam annak reményében, hogy ott találom de nem volt sehol. Majd el mentem hozzájuk ahol az apja azt mondta, hogy Liemnél keresem. Oda sprinteltem a gyerekhez de mire oda értem nem volt már sehol. Kérdeztem, hogy hova ment de nem mondot semmit. Haza mentem.

Otthon elő szedtem a piát és el kezdtem inni. Felentem a szobába és mindent szét szedtem ami találtam és semmit nem kíméltem kivéve egyet a közös képünket. Meg fogtam ki szedtem a keretből és zsebre tedtem azt. Majd tovább mentem. Mindenhol roboltam ahol volt bármi emlékem... Vele. Közben fogyott elég rendesen a piám. Minden romokban volt körülödtem ahogy én is az voltam. Támad egy örült ötletem. *Ha ilyen állapotban vezetek és korházba kerülök akkor két lehetőség van. Az egyik. Az ha vissza jönn akkor nem annyira utál, hogy el menne abban a tudatban, hogy én meg halok. A másik. Pedig az, hogy nagyon el szurtam és nem érdeklem akkor nyugodtan meg us halhatok azt se érdekelné. Igen! Így legalább tudom mennyire utál! És remélem az első lesz!*Be száltam a kocsiba ahol ismét emlékek árasztotak el mikor el vidtem fotozásra vagy mikor a szülinapján egy bárba vidtem és egy tahótól kellet megmentenem, ezért cserébe nekem adta a legvéltedtem kimcsét amit nem lehet vissza adni neki. Észre sem vedtem, hogy mikor kezdtem el sírni. De most nem ez a lényeg be imdidtodtam a kocsit és el indultam céltalanul. Vagyis volt célom az pedig az, hogy ő vissza jöjjön hozzám. Szinte alig használtam a féket de még így se történt semmi. Egyszer csak valahogy meg pördült a kocsi és neki ütköztem egy oszlopnak. Minden honnan jajjfeszélgetés érkezet de enngem nagyon nem érdekelt. Elő vedtem a képet és azt szorongadtam. A kocsi eleje ki gyulladt de az se érdekelt. Tompán halodtam és ládtam mindent. Majd el södédtedet minden de még sikerült ki nyögnöm egy rövid mondacskát. - Sajnálom Ruby. - sugtogtam és végleg el sötétült minden.

Tudom ez a rész elég nyálasrabra sikerült mint a többi de ez így jó. Már a sírás kerülgetedt az egész írás közben és remélem olvasás közben is sikerült egy kicsit meg rikatni titeket. 😭🤧Jaj gyermekeim hamarosan jönn a jobb és vidámabb rész ne agódjatok! Addig is legyetek/vegyetek jók/jót! Puszi pá 😘👋🏼🙋🏼‍♀️