Idol's Caffe (JIKOOK)

16. rész

Jimin szemszöge:

Mikor fog ide érni? Ugye nem rabolnak el? Meg fognak erőszakolni?-hangzottak el ezek a kérdések a fejemben míg körbe-körbe keringtem az elő téren.

Már kész voltam negyed órája annyira izgalomban vagyok.

   -Iszok egy korty vizet-megyek a konyhába.

Ahogy épp beleittam valaki dudált kint, így félre is tudtam nyelni. Nagy köhögés áradatban futottam ki a kocsihoz. Kétszer ellenőriztem, hogy tényleg az az autó-e. Utána egy kicsit magabiztosabban ültem be. Épp, hogy be csuktam az ajtót már el is indult.

   -Te Jiminnie soha nem változol.

   -Mit mondtál?-néztem az előttem ülő sofőrre.

Meg se mukkant. Én pedig csak néztem őt. Az arca el volt takarva. Alig volt valami, amit láthattam rajta. Egy pulóver volt rajta így a karjait sem láthattam. Ahogy a lábait sem a nadrág miatt.

   -Ugye nem elrabolni akarsz?-hajoltam előre a sofőrömhöz.

   -Ne legyél buta Jiminnie-szólta el magát.

   -AHHA! Most meg vagy. Tudom ki vagy-dőltem hátra egy diadalmas kacaj mellett.

   -Dehogy tudod ki vagyok. Basszus!-verte magát homlokon.

   -Nyugodtan leveheted a cuccokat Gyeomie-néztem ki az ablakon-Neked ez nem ment most-mosolygok.

   -Én pedig hányszor mondtam ne hívjatok így-mosolyog ő is miközben leveszi a napszemüveget és az egyik füléről a maszkot.

   -Régen láttalak már.

   -De mindig küldök levelet-értetlenkedik-Rosie, hogy van?

   -Talán küld egy hónapban egy képes lapot, vagy két-három soros levelet.

   -Ezt csinálja velem is. Bejött neki a luxus élet-mosolygott.

   -Nemsokára veled is így lesz-nézek rá.

   -Megszólalt a másik-nézett rám a visszapillantó tükörbe.

Egy kis csend után végül ismét én szólaltam meg.

   -Remélem legalább egy ölelést megérdemel a bátyó-mosolygok ismét.

   -Majd meglátjuk. Úgy is mindjárt ott vagyunk.

2 perc után le is kanyarodott egy fagylaltozóhoz. Kiszállt így én is kiszálltam. Egymásra néztünk és egymás karjaiba estünk.

   -Én megyek Jiminnie bátyó-törölte le a bekönnyezett szemeit gyorsan.

   -Menjél. Szia Gyeomi-integettem neki.

   -Még mindig ne nevezz így Jiminnie-nevette el magát és elhajtott.

Rendbe szedtem magam egy kicsit, és szét néztem. Rajtam kívül nem sok ember szálingózott ezen a környéken. Vártam egy kicsit hátha ide jön hozzám valaki. Minden ember láttán hevesen vert a szívem, hogy ő az. Mikor csak elmentek mellettem csalódottan hajtottam le a fejem. Így bementem inkább a fagyizóba. Kértem magamnak egy jeges kávét, leültem és az üvegen bámultam ki.

Úgy 15 perc sem telt el, de valaki megállt előttem. Felnéztem rá, de ahogy Yugyeomnak, el volt takarva az egész arca.

   -Nem ülnék le egy kicsit eldugodtabb helyre?-kérdezte az illető.

Rá eszméltem, hogy jilook az, így csak bólintottam. Ahogy sétáltunk felmértem. Nagyon emlékezetett valakire csak még nem ugrott be.

Leültünk és mindketten csöndben voltunk. Csak néha az én szürcsölésemet lehetett hallani. Szét néztem. Csak egy idősebb házaspár ült még bent rajtunk kívül. Vissza néztem, de ugyan úgy semmi nem történt. Így megelégeltem.