Idol's Caffe (JIKOOK)

10. rész

Szegény Yoongi egyedül álldogált a koncert helyszíne előtt. Korom sötétben.

  -Yoongi!-mentem oda hozzá-Köszi, hogy megvártál.

  -Együtt jöttünk. Együtt is megyünk haza-jelentette be.

Elmosolyodtam. Be kapcsolta a zseblámpáját a telefonján és rám nézett.

  -Jimin?

  -Tessék.

  -Tiszta véres a szád. Meg tiszta piros az arcod is. Jól vagy?-kérdezte aggódva.

Kutatni kezdtem a telefonom után. Nem találtam.

  -Yoongi. Azt hiszem elhagytam a telefonom!-kezdtem el pánikolni.

  -Te szerencsétlen!-vágott nyakon.

Ekkor egy ajtó kicsapódott. Egy alak keresett valamit. Vagy valakit.

  -JIMIN!-kiabálta egy ismerős hang.

Jungkook volt az. Könnyek szöktek a szemembe a félelemtől.

  -Itt vagyunk!-kiabálta neki Yoongi.

Oda világított neki Yoongi. Elindult felénk. Lesokkolódtam.

  -Sziasztok, ismét-mosolygott fel ártatlanul.

  -Hello-mondta Yoongi.

Én meg csak néztem a cipőmet. Össze rezzentem mikor a tenyerét a hátamra tette. Közben elkezdte simogatni.

  -Csak ezt vissza hoztam. Bent hagyta Jimin-vett elő valamit.

A telefonom volt az.

  -Tessék-nyújtotta oda nekem.

Ekkor Yoongi telefonja csörgött.

  -Egy kicsit arrébb megyek, ha nem baj-mondta Yoongi.

Bólintottunk.

Messzebb ment Yoongi mint hittem. Hirtelen maga elé fordított Jungkook.

  -Engedj el, de azonnal!-suttogtam idegesen.

Az egyik kezét az államhoz rakta. Azonnal csöndben maradtam.

  -Várj! Csak bocsánatot szereték kérni-suttogta vissza.

Ledermedtem.

  -Azért ne vágjál nekem ilyen hülye képet-nevetett fel halkan.

Egyszerre fordultunk Yoongi felé. Még mindig telefonált és még egy pillantást sem vetett felénk.

  -Meghívhatlak valamire?-kérdezte.

Vissza néztem rá. Kiskutya szemeket vetette be ellenem.

  -Most? Bocs, de inkább aludnék-nyomtam volna el, de erősebb volt.

  -Nem azt mondtam, hogy most. Később?

  -Eszem ágában sincs veled valahova menni. Most is biztos egy fektető módszeren gondolkozol. Biztos vagyok benne. Nem akarom még egy ilyenbe részt venni-nevettem az arcába.

  -Eddig ez volt a legnagyobb bók amit valaha hallottam-mosolygott rám fél oldalasan.

Elvörösödtem. A nyakamat kezdte el simogatni. Egyik gyenge pontom ezért azonnal ellazultam.

  -Megtaláltuk Jimin gyenge pontját-hajolt a nyakamra.

Elkezdte csókokkal hinteni. Utána szívogatni kezdte.

  -Jungkoook-mondta élvezettel a nevét.

  -Simán ledöntenélek itt az úton ha lehetne-csókolta meg hosszaban a a nyakamat-Ha nem lennének nézők-nyalt meg egy pontot-Ha te is megengednéd-harapott bele.

Felnyögtem.

  -Csöndesebben-kuncogott.

A kezeit ismét a fenekemnél éreztem. Bele harapott a nyakamba ismét. Közben bele markolt a fenekembe is.

  -Nehéz, hogy nincs fal ami megtartson-nézett bele a szemembe-Majd a barátom ír ha éppen ráérek. Ha már ennyire jóba lettetek.

Engedett a szorításon. Már nem éreztem a nyakamnál sem. Azonnal elöntött az adrenalin. Reflexből arcon csaptam.

  -Ha még egyszer hozzám nyúlsz nem csak ezt kapod-feleltem idegesen.

Ő még ar arcát fogta mikor épp oda jött Yoongi.

  -Na, lerendeztem a dugókat-felelte-Mehetünk Jimin?-kérdezte.

Rá nézett Jungkookra.

  -Ott volt egy szúnyog. Véletlen erősebben sikerült mint kellett volna-füllentettem.

  -Még jó, hogy nem csípott meg-tette a hülyét.

Valamit biztos, hogy észre vett.

  -Akkor mi mennénk is-feleltem.

  -Szép estét nektek!-köszönt el Jungkook.

Egész végig rajtunk legeltette a szemét.

  -Csá!-fordult meg Yoongi-Na, gyere Jiminie-fogta meg a kezemet.

Én meg még rá tettem egy lapáttal. Rá is kulcsoltam. Mikor már 2-3 méterrel arrébb jártunk vissza néztem. Jungkook még mindig ott volt és a kezeinket bámulta. Valahogy érezte, hogy nézem rám nézett. Csak kacsintott egyet és bement.

  -Na, mi is történt veletek?-kérdezte Yoongi.

Hát itt lenne egy új rész! Légyszíves véleményeket kommentben. Nem érzem annyira, hogy jó lenne a story >-<