Idol's Caffe (JIKOOK)

4. rész

Elérkezett ez a nap is. Elsőnek én szálltam a taxiból.

-Itt is vagyunk fiúk-szálltak ki ők is.

-Izgultok?-állt mellénk Yoongi.

-Nagyon-feleltük egyszerre.

-Én is. Akkor most vagy soha-indultunk volna meg, de Tae nem mozdult.

-Srácok?-nézett ránk-Szerintetek az normális lesz ha tánc közben elkezdek fingadozni? Mert érzem, hogy kelleni fog-vágott aggódó arcot.

Mi erre hatalmas nevetésbe kezdtünk.

-Gyere TaeTae-húztam magammal.

Beérkezve még mindig nevettünk. Mások is voltak előttünk ezért várakoznunk kellett. 10 perc múlva mi is sorra kerültünk.

-Sziasztok! Itt vannak a sorszámok-osztotta szét nekünk-Ragasszátok a ruhátokra. Közben töltsétek ki ezt az űrlapot-adott mind a négyünknek kezébe egyet-egyet-Jobbra menjetek. Mindenki ott tölti ki. Utána gyertek vissza ide-utasított minket-Tollat a pult végén találtok.

-Rendben. Köszönjük-mentünk el jobbra egy-egy tollal a kezünkben.

Ahogy beértünk már minden helyet elfoglaltak, de volt köztük aki állt, vagy aki leült a földre.

Tae azonnal letelepedett a fal mellett. Utána török ülésben leült. Mind követtük a példáját. Már vagy 2 perce írtunk mikor Tae megszólalt.

-Srácok? Kérdezhetek valamit?-kérdezte.

-Mondjad-mondta Hoseok belemerülve a papírba.

-Írhatom azt a származásomhoz, hogy anyámtól?-nézett ránk kíváncsian.

Ismét megnevettetett minket Tae, de ő csak értetlenül nézett ránk. Körbe néztem és mindenki ránk vetette pillantásait. Azt vettem észre a tekintetekben, hogy bárcsak ők is ilyen társaságban lennének. Mert féltek. Pedig mi is ennyire féltünk mint ők. Csak mi hülyeséggel és nevetéssel rejtettük el.

-Azt írd oda, hogy Dél-Koreai-segítettem neki.

-Köszi, Jimin-írta le amit mondtam.

Miután kitöltöttük őket vissza mentünk.

-Akkor fiúk most balra menjetek el-mutatott balra.

-Köszönjük-mentünk el.

Ahogy beléptünk egy csomó ember állt, ült, feküdt előttünk. Ahogy láttam még senki sem bent. Egy sarokban lecuccoltunk és leültünk egymás mellé.

-Milyen sokan vagyunk-fintorgott egyet mellettem Tae.

-És még milyen sokáig itt leszünk-dőlt neki Tae-nak Hoseok.

És igaza is volt Hoseok-nak. Mi csak vártunk, vártunk, vártunk és vártunk. Yoongi az már fel akart állni és elmenni, de vissza ültettem és mellette maradtam. Még délben sem kerültünk sorra, de kaptunk 2-2 szendvicset meg egy palack vizet. Ittam egy kicsit, de fél szendvicsnél több nem ment le. A többit oda adtam a fiúknak. Már csak néhányan voltak akik még vártak. Tízet számolhattam

Egyszer csak Hoseok számát hallottam és gyorsan szóltam neki. Elmentünk vele az ajtóig, mert tovább nem mehettünk. Gyorsan mondtunk neki egy-két biztató szót és bement. Mire kijött addig is idegeskedtünk. 10 perc után kijött. Ez után bemondták Tae számát. Addig próbáltuk Hoseok-ot szóra bírni, de nem sikerült. Csak a vizet fogadta el. Ahogy számoltam Tae is 10 perc múlva jöhetett ki. Ez után azt hittem én jövök, de Yoongi következett. Mind a hárman csöndben vártunk.

-Jimin, hol a szalagod?-kérdezte Tae.

-Tényleg! Nincs a táskában?-kezdtem el aggódni.

Tae beletúrt a sajátjába majd a Yoongi-éba. És hála, ott volt. Ezek után gyorsan magamra kötöttem, mert azért lehetett benne egy aprónyit látni. Miután Yoongi is kijött bekísért Tae, utána kiment. Azonnal kibírtam venni öt embert. Köztük Jungkook-ot is.

-Miért kell a szalag a szemedre?-kérdezte Jungkook.

-Mert ebben táncolok-válaszoltam.

-Állj be a helyedre, és kezdheted is-mondta az egyik ismeretlen.

A helyemre álltam és bólintottam. Azonnal belém hasított a dallam amit minden napra kellett rá gyakorolnom a saját koreográfiámat. Már csak arra lettem figyelmes, hogy vége lett a zenének. Annyira bele éltem magam. 

-Köszönjük Jimin. Megkérhetünk, hogy vedd le a szalagot?

Kikötöztem hátul, és előre döntött fejjel lehúztam a szemeim elől. Előre szegeztem tekintetem, és egy leesett állal való Jungkook-ra tévedt a tekintetem. Pedig már látott. De hamar vissza csukta, csak tovább legeltette rajtam a szemét. Egy kicsit zavarba hozott ezzel, de nem mutattam.

-Jimin. Tudsz énekelni?-kérdezte az egyik idegen.

-Ami nem fülsüketítő-mondtam.

-Énekelnél nekünk valamit?-kérdezte a másik.

-Persze-bólintottam.

Megköszörültem a torkom és elkezdtem Jungkook-nak az egyik legismertebb feldolgozását. Charlie Puth-We Don't Anymore(Ft. Selena Gomez). Imádtam ezt a számot, és ahogy Jungkook feldolgozta. Ez a csengő hangom is. A Selena részébe kezdtem bele mert az jutott eszembe elsőnek. A felénél egy csitítottak.

-Köszönjük Jimin. Jelentkezni fogunk majd bármelyik esetben is-mondta a nő.

-Én is köszönöm-hajoltam meg-Viszlát.

Rá néztem még utoljára Jungkook-ra, de ő csak egy kaján mosollyal jutalmazott meg. Ahogy még maradt egy kis rés ahol kiláthatott Jungkook, láthatta ahogy rám ugrik Tae.

-Megyünk enni?-kérdezte Tae-Mert már éhen halok.

Ezzel elmentünk.

Remélem tetszett ez a rész:3 Bocsánat a késésért!! >-<