Idol's Caffe (JIKOOK)

13. rész

   -Köszönöm szépen-nézett a szemeimbe.

Ismét zavarba jöttem ezért elfordultam.

  -Ha pedig valaki megbánt, vagy bántani mer csak kiáltsd a nevem-fordította az államnál fogva a fejemet és rám kacsintott.

Bólintottam egyet.

  -Örök barát?-nyújtotta oda a kisujját.

  -Örök barát-kulcsoltam rá kisujjamat az övére és rá mosolyogtam.

  -Lehet egy kérésem?-kérdezte.

  -Igen-feleltem.

  -Felöltöznél? Mert lehet, hogy csak barátok vagyunk, de attól még simán megduglak-nézett rám halál komolyan.

  -Ohh, tényleg-másztam vissza az én oldalamra.

Erre csak kaptam egy hatalmas fenékre ütést. Oda fordultam, de ő csak gyanútlanul vette fel a nyakkendőjét.

  -Én inkább kimentem-húzta fel-Mert tényleg képes vagyok itt helyben megdugni-nevet fel és kiment.

Gyorsan magamra húztam a maradék ruhát és utána indultam. A többiek még az utolsó falatokat kapták be a reggelinek , míg mi Tae-val kibontottuk a sajátunkat.

  -Tae, Jimin-szólított minket teli szájjal Jin-Gyorsan egyétek meg és álljatok be a munkába.

Jin-nel együtt mindenki elment a saját dolgára.

Már a reggelim háromnegyedét megettem és rá néztem Taehyung-ra. Ő már megette a sajátját és az enyémmel kezdett el szemezni. Ezért oda adtam neki az enyémet.

Miután végeztünk a munkával a három fiút megkértem, hogy egy kicsit ugorjanak be hozzám. Nem volt ellenvetésük.

Oda értünk hozzám, de már a hűtő felé vették az irányt.

  -Jééé! Jimin bevásárolt! Nem halunk éhen!-ujjongott Hoseok.

Kivett néhány hozzá valót a szendvicshez és elkezdte készíteni.

  -Ti is kértek fiúk?-kérdezte.

  -Én igen!-emelte fel a fejét Yoongi.

  -Ez alap, hogy igen!-rázta a fejét Tae.

  -Te Jimin?-nézett rám Hoseok.

  -Ha nem baj akkor nekem is készítenél?-jöttem zavarba.

  -A te alapanyagod-nevetett-De igen. Úgy is rád fér.

  -Kösz-mosolyogtam rá a fejemet rázva-Miután mindenki megkapja a saját szendvicsét megbeszéljük a dolgokat.

Mind helyeslően bólintott.

  -Hol van a melegszendvics sütő?-túrkált Hoseok.

  -Lent jobbról a utolsóban-feleltem-Mingyárt jövök fiúk. Gyorsan kiszaladok a wc-re.

Nem is figyeltek.

Elvégeztem a dolgomat. Mikor vissza értem a konyhapulton volt egy doboz. Amibe a levelem voltak az öcsémmel és az a kevés kis képeslapok és néhány sorosak a húgomtól. És azokat nézték.

  -Hogy merészeltek bele nézni?-siettem oda-Ez magán levelezések!-vettem el onnan a dobozt.

  -Bocsi-hajolt meg bocsánatkérően Hoseok-Ott volt abban a szekrényben ahol mondtad. Azt hittem ebben van. Nem akartam bele nézni, de közben Yoongi és Taehyung is ide jöttek. Kíváncsiak voltunk mi van benne. Ne haragudj ránk!-hajolt meg még a két fiú is.

Nagyon ideges voltam. Tényleg. De a saját hibám volt, hogy ott hagytam. Reggel kihoztam, de elfelejtettem vissza vinni a szobába. Csak is én vagyok a hibás ezért.

  -Megbocsájtok csak legyen már kész a szendvics-vittem be gyorsan a szobába a dobozt.

Már biztos tudják, hogy kik a testvéreim. Vissza térve mindenki a szendvicseket várta.

Mindenki csöndbe volt.

  -Azt hittem kérdezősködni kezdtek-feleltem leülve.

  -Én tudom-rángatta meg a vállát Yoongi.

  -Azt tudom, hogy te tudod, de én a két jó madárra céloztam-legyintettem Yoongi felé.

  -Csak akkor kérdezek ha megengeded-válaszolta Hoseok.

  -Én is így vagyok vele-felelte Tae.

  -Akkor kérdezzetek-dőltem hátra.

Taehyung és Hoseok felálltak, megfogták egymás kezét és elkezdtek kiabálva ugrálni. Yoongi meg én csak hülyén néztük őket.

  -Akkor kezdem-állt le hirtelen Hoseok-Tényleg Rose tesója vagy?

  -Ahogy láthattad a képeslapokat akkor igen-nevettem fel.

  -Hány év van köztetek?-kérdezte.

  - 5 perc-feleltem.

  -Nah, ne!-hűlt le Tae-Ikertestvérek vagytok?

  -Igen, de ezt senki nem tudja rólunk.

  -Most, hogy mondod azért van egy kis hasonlóság közöttük-bólogattak közösen Tae és Hoseok.

  -Nah és ki az a fiú?-könyökölt érdeklődve Hoseok.

  -Az öcsém. Aki gyakornok ott ahol Jungkook van-ráztam mosolyogva a fejem.

  -Wooow!-mondták egyszerre mind a hárman.

Ezt Yoongi sem tudta.

  -Senki nem tudja, hogy rokonok vagyunk-túrtam bele feszengve a hajamba-Ahogy ti sem innentől kezdve. Megértettétek?

Bólintottak.

  -Nah. Vissza térve az eredeti témára. Nyújtsa fel a kezét az akit behívtak. De! Csukjuk be a szemünket. Majd szólok ha kinyithatjuk.

Mindenki becsukta a szemét ezért én is így tettem.

  -Tegye fel a kezét akit behívtak!

Vártam egy kicsit.

  -Kinyithatjuk-mondtam.

Mind a négyünknek fent volt a keze.

Nagyon sajnálom, hogy ennyit vártatok egy részre:(( De a gimi miatt alig volt időm plusz mikor oda ülhettem volna, vagy aludtam, vagy nem volt ihletem. Bocsánatot kérek *hajol meg előttetek 100x*