Szerelmes lettem a bátyám főnökébe

Part five

Logan egész nap írogatott nekem. Mindig kérdezősködött arról, hogy mit csinálok, milyen óráim vannak vagy lesznek és, hogy milyen lett a dogám. Nem válaszoltam neki, ha tényleg akar engem akkor küzdjön értem picit jobban. Nem szeretném magamat túl könnyen odaadni senkinek. Miután az óráimnak vége lett elindultam a buszhoz, mert ma sem tudtam kocsival jönni, mivel a drága autóm felmondta a szolgálatot és a szerelőnél van. Mikor kiléptem a kapun egy ismerős autóval találtam szembe magam, de nem akartam foglalkozni vele ezért tovább sétáltam, de egy hang megállított.
- Már tényleg nem akarsz rólam tudomást sem venni?
Hallottam meg Logan mély és szexi hangját. Hátrafordultam és megláttam, ahogy a kocsija mellett áll zsebre dugott kézzel kicsit kócos hajjal farmerban és egy pólóban, ami teljesen hozzá simult izmos testéhez. Alig akartam levenni róla a szememet.
- Nem vettelek észre.
Kamuztam neki, és reméltem elhiszi.
- Láttam, hogy felismerted a kocsimat.
Felelte mosolyogva és megindult felém. Válaszával nem törődve feltettem neki egy kérdést.
- Mit keresel a sulim előtt? Kémkedsz utánam?
Kérdeztem kicsit ingerültebben a kelleténél.
- Egész nap nem válaszoltál az üzeneteimre, gondoltam eljövök megnézem jól vagy-e. Ha a sulinál nem találtalak volna, elmentem volna hozzátok, de így szerencsém volt.
Mosolygott teli szájjal és majdnem összerogytam. Természetesen a pillangók ma se hagytak magamra és ott voltak velem...
- Mit szeretnél ennyire tőlem, hogy egy perc nyugtot sem hagysz nekem?
Tettem csípőre a kezem válaszát várva.
- Ez egyszerű! Hát behúzni a kávézást és jobban megismerni téged, akár alakulhatna köztünk kicsit több is mint barátság.
Kacsintott egyet.
- Még nem gondoltam át, hogy szeretnék-e veled elmenni inni valamit vagy sem.
- Szerintem te már rég eldöntötted, csak magadnak sem akarod bevallani.
Felelte csipkelődve Logan és elvette a kezemből a táskámat.
- Jézusom, te téglákat hordasz ebben a táskában?!
Ezen nevetnem kellett. A nőknek a táskája mindent rejt, úgyhogy persze, hogy olyan nehéz mintha téglák lennének benne.
- Mindenre fel vagyok készülve.
Mosolyogtam rá.
- Akkor arra is legyél felkészülve, hogy ma eljössz velem meginni egy kávét, vagy ha nem akkor legalább had vigyelek haza.
- Egy feltétellel megyek el veled kávézni.
Láttam Loganen az izgatottságot, ami nagyon tetszett. Jó volt látni, hogy így örül annak, hogy fontolóra vettem az ajánlatát.
- Na és mi lenne az a feltétel?
- Ha semmi olyat nem teszel amit nem szeretnék...
- Ez csak természetes, de azt nem ígérhetem, hogy nem fogok hozzád érni, mert olyan ingereket váltasz ki belőlem, hogy nem tudok magamnak parancsolni. Már attól is rosszul vagyok, hogy itt állsz előttem éss nem érinthetem meg a kezed, vagy húzhatlak magamhoz.
A szívem akkorát dobbant, hogy szerintem ezt ő is meghallotta, mert láttam, hogy elmosolyodott, bár lehet attól, hogy olyan sápadt lettem a kijelentése után, mint az iskolánk fala.
- Akkor benne vagy?
Kérdezte kíváncsian és már nyitotta is ki a kocsi ajtaját a válaszomat meg sem várva.
- Igen benne, de én lehet nem kávézok már, mert elég késő van hozzá, viszont egy shaket vagy hasonlót megihatok veled.
Mosolyogtam és beszálltam a kocsiba. Becsukta nekem az  ajtót és megkerülte az autót, majd ő is beszállt. Halk zene szólt az autóban. Kicsit kellemetlenül éreztem magmat, mert még soha nem ültem egy „idegen" autójába pláne nem egy ilyen adonisznak a  kocsijában. Csak csodáltam a várost, még mindig nem tudom felfogni, hogy itt élek és az álmom kezd valóra válni. Merengésemből Logan ébresztett fel.
- Nagyon szótlan vagy, mi jár abban a csodás fejedben?
Érdeklődött.
- Semmi, csak kicsit elmerengtem. Hova megyünk amúgy? Mert azt nem mondtad meg.
Azért volt ennyire fontos ez a kérdés, mert írnom kellene anyának, hogy beülök egy ismerősömmel inni egy shaket és ne aggódjon miattam. Ma ő is elég későn végez, úgyhogy megint egyedül lennék otthon, szóval jól is jött Logannel ez a találkozó.
- A város legjobb turmixozójába viszlek, ahol a legjobbak a shakek. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogod és akkor lehet többet fogsz velem találkozni.
Nevetett Logan és befordult egy utcába. Annyira jól áll neki ez a kocsi. Szerintem ő még egy Trabantban is tökéletesen mutatna. Ezen mosolyognom kellett, mert elképzeltem, hogy ez a magas kigyúrt félisten, hogyan préselné be magát abba a pici autóba.
- Min mosolyogsz szépség?
- Csak elképzeltelek egy Trabantban
Kuncogtam.
- Most nevetni fogsz, de van egy Trabantom. Apukámé volt és én megtartottam, kicsit kipofoztam és néha eljárok vele ilyen talllálkozókra.
Az állam leesett. Lehet ez a srác ennél is tökéletesebb? Kis idő múlva megérkeztünk a turmixozóhoz. Szinte alig voltak ott, mondhatni csak mi voltunk. Logan leállította a motort és kinyitotta nekem az ajtót, kisegített az autóból majd a derekamra tette a kezét és bementünk a helyre. Nagyon hangulatos igazi amerikai stílusú hely volt, nagyon tetszett. Már csak a hely végett megérte ide eljönni. Leültünk az egyik boxba és a pincér hozott nekünk két étlapot.
- Szeretnél enni is valamit? Mert én farkas éhes vagyok nem ettem még ma semmit.
Kérdezte kedvesen Logan az étlap mögül.
- Bevallom én sem ettem még semmit, úgyhogy már nagyon éhes vagyok.
Reggel későn keltem így nem volt időm kaját csinálni magamnak a suli büféje, meg undorító és nem is beszélve róla, hogy mennyire drága.
- Akkor válassz valamit és a szokásos Kentucky hamburgert fogom enni, ami isteni.
- elég jól hangzik, mi van benne? Lehet én is megkóstolom.
- A szokásostól picit eltérő, ugyanis ebben csirke van nem marha, de isteni. 
- Úúúú nagyon jól hangzik, én is egy olyat kérek
Mosolyogtam rá és kiválasztottam a shaket is.