Szerelmes lettem a bátyám főnökébe

Part six

Míg vártuk a rendelésünket beszélgettünk.
- Zoé, mióta élsz itt Amerikában, kicsit érdekes az akcentusod.
Kérdezte az asztalra könyökölve és rám szegezte gyönyörű kék szemeit. Muszáj ennek a palinak mindig, így elcsábítania engem? Nem tudok egy értelmes mondatot kinyögni, mert olyan vonzó az egész lénye, hogy csak rá tudok gondolni.
- Hát 4 éve költöztünk Amerikába a családommal, eddig Magyarországon éltünk, valószínű ezért más az akcentusom, hallottál volna mikor ideköltöztünk.
Nevettem el magam. Tényleg borzalmas volt akkor az angolom is. Alig mertem mások előtt megszólalni, ma meg már szinte angolul gondolkodok.
- A családdal beszélünk csak magyarul, most már mondhatom, hogy az angol a másik anyanyelvem.
Komolyan mondom Logan csak úgy itta a szavaimat, le se vette rólam a szemét.... Lehet kezdem megkedvelni? Neeem Zoé azt nem lehet, látszik rajta, hogy egy igazi nőcsábász, nagyon gyorsan túl kell rajta lépned, nem szabad beleesni, mert utána pofára esel.
- Miért költöztetek el otthonról? Családi gondok vagy hasonló?
Érdeklődött tovább Logan.
- Neeem, Apukám itt kapott egy nagyon jó állásajánlatot és miután kijártam az általános iskolát eljöttünk családostul, és bevallom nagyon jó döntés volt, sokkal jobban érzem itt magam , mint anno Magyarországon.
- Miért nem érezted magad jól Magyarországon?
- Soha nem voltam az a barátkozós fajta, jobban szeretek magamban vagy a családommal lenni. Igazából legjobb barátaim sem nagyon vannak...  Van itt New York-ban két barátnőm, de nem olyanok nekem mint, ha a legjobbak lennének. Sokkal inkább mondhatom legjobb barátnőmnek az  anyukámat és két unokatesómat.
Soha nem gondoltam, hogy ennyire meg fogok tudni nyílni, mint most Logannek. Ezeket a dolgokat nem mondtam volna el senkinek, sokkal jobban szeretem ezeket megtartani magamnak.
- Akkor ezek szerint ti nagyon összetartó család vagytok. Nem is  mindig fontos az, hogy egy embernek sok barátja legyen.
És máris megszegte az ígéretét. Miközben mondta a monológját, Logen megfogta a kezemet és picit megszorította bíztatásképpen. A romatikusnak mondható pillanatunkat a pincér szakította félbe, ugyanis megérkezett az ételekkel és a turmixokkal. A nyálam csorgott annyira brutálisan néztek ki az ételek. És amint beleharaptam szó szerint a mennyországban éreztem magam.

- Látom ízlik!
Nevetett Logan a reakciómon, mert egyszerűen el nem tudom mondani, hogy mennyire isteni ez a kaja.
- Viccelsz velem? Ez  valami isteni! Maga a tökéletesség, pedig aztán engem nehezen lehet levenni a lábamról, de eeeeez....
Miközben beszéltem rámutattam a kezemben lévő ételre és újra beleharaptam. A szememet becsuktam úgy élveztem a világ legjobb dolgát. Igen még mindig a hamburgerről beszélek :D Mikor kinyitottam a szemem észrevettem, hogy Logan végig engem bámul.
- Valami van az arcomon?
Kérdeztem és közben az arcomat kezdtem el törölgetni a szalvétával.
- Nem, dehogy.  Csak olyan édes vagy miközben eszel és látszik rajtad mennyire ízlik.
Nevetett és közben ős is beleharapott a hamburgerébe.
- Ha ennyire szereted a hambikat, legközelebb New York legjobb hamburgerezőjébe viszlek el.
Kacsintott és majdnem a torkomon akadt az étel. Ő már egy következő találkát tervez, de még a mostanit sem fejeztük be.
- Valami rosszat mondtam? Mert olyan fejet vágsz, mint aki szellemet látott.
- Jaj, dehogy, csak kicsit elmerengtem azon, hogy még be se fejeztük a mostani találkát, de te már a következőt tervezed.
- Már az azutánit is megterveztem!
Kacsintott és közben csábosan mosolygott.
Miután befejeztük a korai vacsit hátradőltem a boxban és a hasamra tettem a kezem.
- Tele vagyok, úgy érzem kipukkadok, de nagyon megérte. Köszönöm, hogy ide hoztál és nem valami puccos fine dining étterembe, ahol csak luxus kaják vannak és nem lehet is mocskosan enni.
Nevettem el magamat és láttam rajta, hogy neki is tetszett. A pincér kihozta a számlát és már nyúltam volna a pénztárcámért, de Logan rám szólt.
- Mit tervezel Angyalom?
Kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Vajon mit? Kifizetem a saját részemet.
Feleltem mosolyogva és a pénzt az asztalra tettem.
- Azt nagyon gyorsan tedd vissza, mert nem leszünk így jóban, ne hülyéskedj már, hát én hívtalak meg. Nem gondolod, hogy majd hagyni fogom, hogy te fizess...
Tolta vissza a pénzemet és egy elég magas összeget hagyott borravalónak a pincérnek. Hirtelen nem tudtam mit feleljek neki, nem vagyok ehhez hozzászokva. Sose volt az, hogy egy pasi fizette ki az én ételemet, egyedül tesóm és apukám, de hát ők nem nagyon számítanak. Logan felállt és kisegített a boxból, majd visszavezetett a kocsihoz és kinyitotta nekem az ajtót.
- Hozzád,  vagy hozzám menjünk
Mosolygott rám hatalmas vigyorral.
- Nyilván hozzám. Örülnék, ha hazavinnél, mert sajna innen nem találok haza.
Mosolyogtam vissza rá, de tudom, hogy nem erre gondolt... Miért is csodálkozom, gondolom minden nővel ezt csinálja, csak ők azt választják, hogy hozzá menjenek, de én nem leszek ilyen.
- Sebaj drágám, majd lesz olyan is, hogy hozzám fogunk menni.
- Álmodozz nyugodtan Logan!
Néztem ki az ablakon, ugyanis már kicsit kezdett sötétedni. Gyönyörű a naplemente egyszerűen imádom. Néha csak kiülök a teraszunkra és csodálom. Annyira megnyugtat. A rádióban felcsendült a kedvenc dalom, úgyhogy megkértem Logant, hogy vegye picit hangosabbra, ha őt ez nem zavarja. Halkan Dúdoltam a dalt, mikor meghallottam, hogy Logan is énekli.
- Te is szereted a back street boys-t?
Mosolyogtam rá, mivel nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy egy pasi szereti őket.
- Képzeld, még koncertjükön is voltam.
Azt hitte nagyot mondd, de tévedett, ugyanis én is voltam egy koncerten, csak én Magyarországon.
- Nem fogsz ezzel levenni a lábamon, mert én is voltam.
Löktem meg picit a vállát.
- Hol láttad őket?
Érdeklődött.
- Tavaly volt egy fantasztikus koncertjük Magyarországon. Teltház volt és valami zseniális volt, soha nem felejtem el.
Mosolyogtam rá és tovább „ringatóztam" a zenére. Időközben Megérkeztünk a házunk elé. Bevallom nagyon nem szerettem volna elbúcsúzni tőle, de muszáj lesz. Ez úgyis csak egy egyszeri alkalom volt, holnap már úgyis egy másik lánnyal lesz, akit egy bárban szedett föl.
- Köszönöm ezt a korai vacsorát és a jó társaságot Logan, Jól éreztem magam.
Kezdtem el a búcsúzkodást. - Én is jól éreztem magam, remélem lesz legközelebb.
Kacsintott és kicsit közelebb jött hozzám, így már alig pár centi volt köztünk.
- Szüleid már itthon vannak?
- Nem. Valószínű az éjszaka folyamán fognak majd valamikor hazajönni.
- Addig egyedül leszel?
Aggodalmaskodott Logan. Tényleg láttam rajta, hogy kicsit félt engem, pedig igazából nincs mitől. Már megszoktam, hogy sokat vagyok egyedül, ez már azóta így megy, mióta kiköltöztünk.
- Ez nem újdonság, nagyon sokat vagyok egyedül, viszont a hétvégéket mindig együtt töltjük.
Mosolyogtam rá és közben akaratomon kívül megérintettem a karját.