Part seventeen

2.8K 76 4
                                    

Logan írt... Nem mertem megnyitni először. De vajon mit akarhat? Eddig nem keresett, most pedig megint fontos lettem valamiért a számára.
Logan
Szia. Azt remélem, hogy tudunk beszélni pár szót telefonon, ha ráérsz.
13:23
Vajon miért akarhat velem ennyire beszélni? Ráadásul telefonon. Visszaírtam neki.
Zoé
Szia. Igen ráérek, de Magyarországon vagyok. Nálad már biztos késő este van.
13:25
Logan
Igen tudom. Nem izgat, hogy itt késő van. Szeretnék veled megbeszélni pár dolgot.
13:25
Zoé
Rendben, nemsokára felhívlak, ha hazaértem.
13:26
Írtam vissza neki és elraktam a telefonomat. Egyből hazamentünk a többiekkel.
-Tesó.
Súgtam oda Jázminnak.
-Mondjad. De miért suttogunk?
Nevetett.
-Egy kicsit egyedül kell lennem, mert van egy fontos telefonhívásom.
Mondtam neki még mindig suttogva.
-Oké nyugodtan. De mi ilyen fontos?
Mosolygott rám mindent tudóan.
-Mondtam. Majd ha úgy van akkor elmesélem.
-Jó Jó. Menjél, mert látom sürgős.
Nevetett és belökött a szobámba. Elég sokáig köröztem az ujjammal a hívás ikon felett, de végül vettem a bátorságot és rányomtam. Sokáig csörgött. Azon gondolkodtam, hogy Logan már lehet aludt, de mielőtt leraktam volna felvette.
-Szia! Már alig vártam, hogy hívj.
Szólt bele a telefonba rekedtes hangon. A szívem csak úgy zakatolt, azt hittem kiugrik a helyéről. Ezek után is ilyen reakciót tud kiváltani belőlem.
-Szia. Azt hittem, hogy már aludtál.
Kezdtem el járkálni idegességemben a szobámban.
-Dehogy! Csak kimentem egy újabb üveg sörért a konyhába.
Sejtettem, hogy iszik. Kicsit lehetett hallani a hangján, hogy nem olyan mint mikor józan. De nem érdekel.
-Logan! Én annyira nagyon sajnálom azokat a dolgokat, amiket a fejedhez vágtam. Nem gondolkodtam és közben megbántottalak. Napokig írogattam neked, de sose nézted meg. Tudom, hogy haragszol rám, és ezt nem tudom már visszacsinálni, de tudd, hogy nagyon sajnálom, és egy percig sem bántam meg azt, hogy megismertelek és azt sem ami köztünk volt.
Mondtam neki idegesen és közben könnyek gyűltek a szememben. Képtelen voltam könnyek nélkül elmondani neki.
-Ne kérj bocsánatot. Nem haragszom rád. Akkor haragudtam és a telefonom bánta, de sokszor átgondoltam józan és részeg fejjel is, hogy valószínű a te helyedben én is ezt tettem volna.
A gyomromban a pillangók újra életre keltek. Szerelmes vagyok ebbe a férfiba.
-Azért nem írtam vissza neked, mert összetörtem a telefonomat aznap este és nehezen tudtam visszaszerezni a számodat. De minden egyes nap gondoltam rád. Tudtam, hogy Magyarországon lesztek, mert Nimród szabadságot vett ki pont ezért. És nem bírtam várni addig amíg vissza jössz. Zoé én beléd szerettem. Képtelen vagyok a munkára gondolni, csak rajtad jár az eszem. Nem érdekel, hogy a beosztottam húga vagy. Veled akarok lenni, ha törik, ha szakad. És ha olyan akadályokat kell átugranunk, mint a családod, akik nem támogatnak minket, akkor is megteszem érted, mert szerelmes vagyok beléd.
Mondta, miközben elcsuklott a hangja. Itt már folytak a könnyeim. Bevallotta, hogy szerelmes belém. És én pontosan ugyan ezt érzem iránta.
-Logan! Én is szerelmes vagyok beléd. Másra se tudok gondolni mint rád. Amikor kimondtam azokat a dolgokat egyből megbántam, mert én már azelőtt beléd szerettem, csak nem akartam mutatni, mert féltem, hogy te nem így gondolod. Annyira nagyon sajnálom.
Zokogtam fel. Lerogytam a földre és csak szipogtam.
-Hé gyönyörűm! Kérlek ne sírj. Nem haragszom rád. Tudtam, vagyis inkább sejtettem, hogy nem gondoltad komolyan amiket mondtál, de abban a percben én sem gondolkodtam. Minél hamarabb szeretnék veled találkozni és a karjaimba akarlak zárni.
Suttogta, mintha lenne valaki mellettünk aki meghallana minket.
-Az a baj, hogy csak két hét múlva megyünk vissza Amerikába.
Szomorodtam el. Én is minél hamarabb látni szerettem volna, de esélytelen. Sajnos ki kell várnunk a két hetet. Nagyon elhallgatott. Még a szuszogását se hallottam.
-Itt vagy Logan?
Érdeklődtem, mert kicsit megijedtem. Attól féltem, hogy rosszul lett vagy valami baja esett.
-Persze édesem, csak kerestem valamit. Mesélj a napodról. Mit csináltál ma?
Érdeklődött. Elmeséltem neki mindent az előző napokat is.
-Hallom a hangodon, hogy nagyon fáradt vagy. Menj nyugodtan aludni, majd beszélünk még.
Búcsúztam el tőle.
-Legyen szép délutánod. Vigyázz magadra.
Suttogta a telefonba.
-Te pedig aludj jól. Jó éjt!
Mondtam neki és bontottam a vonalat. Boldog voltam, hogy mindent megbeszéltünk és, hogy nem haragszik rám. Viszont a legboldogabb attól voltam, hogy bevallotta az érzéseit irántam. Így már tudom, hogy az érzéseim kölcsönösek.

Szerelmes lettem a bátyám főnökébeWhere stories live. Discover now