- Anya! Itt van Sarah! - kiáltottam ki a konyhába az ajtóból.
- Rendben, mulassatok jól!
- Köszi! - mondtam és kiléptem az ajtón, azt becsapva.
Végre szabadság. Oh várjunk, ezt még nem is mondtam. A gazdagok világába tartozom (sajnos). Itt úgy neveznek minket hogy Flúgosok. Azaz a Snecik neveznek így. Szerintem vicces. Például rám nem igaz. Egy cseppet sem. Szabadon élem az életem. Vagyis.. próbálom. Nehéz ilyen szigorú szülőkkel. Mármint csak abban szigorúak, amiben feltétlen muszáj. Szerintük.
Példaként, kötelező, hogy elmenjünk mindenféle gazdagok puccos partijába. Mindig halálra unom magam.
Ezért is a legjobb barátnőm Sarah. Ugyanolyan mint én. Ő is utálja a bezártságot, mint én. Neki is szigorúak a szülei, mint nekem. És még sorolhatnám, de az a lényeg, hogy mindent együtt csinálunk.
- Szia Lucy! - mondta Sarah.
- Hali! - öleltem meg. - Mizu?
- Nincs semmi.
Egyszerre egy ölelést éreztem hátulról.
- Szia Rafe! - mosolyogtam.
Igen. Rafe Cameron. A barátom. Mármint pasi barátom. Sarah bátyja. Sarah-nak is van barátja, Topper. Mi négyen vagyunk a legflúgosabbak, a Snecik szerint. Meg még pár haverja Topper-nek és Rafe-nek.
- Hogy vagy? - kérdezte Rafe még mindig mögöttem állva.
- Jól?! - nevettem. - Te?
- Én is.
Mikor befejeztük a beszélgetést, láttam Toppert jönni Sarah mögött. Egy csokor virág volt a kezében. Ez cuki tőle. Nem szóltam Sarah-nak szándékosan, még rá sem néztem Topperre.
Szótlanul néztem Topper akcióját, de amilyen szerencsétlen, felbukott a saját lábában, és belőlem kitört a röhögés, akárcsak Rafe-ből.
Sarah megfordult, és egy földön fekvő Toppert látott, aki hősiesen megmentette a csokrot, amit felnyújtott Sarah-nak. Ő is nevetett.
Egy ideig nevetgéltünk, azután pedig beszálltunk Topper kocsijába. Valahova vinni akarnak minket. Ennyit a szabadságról. Ma Sarah-val azt terveztük, hogy elmegyünk bandukolni a városba. De nem fog sikerülni.
Eltelt tíz perc, és a városban kötöttünk ki. Legalább a fele sikerülni fog a napi tervnek.
- Hova megyünk? - kérdeztem Rafe-től.
- Titok! - mondta.
- Kösz. - forgattam meg a szemem és elnéztem a másik irányba.
- Naa! - mondta Rafe. - Nehogy megsértődj!
- Hm! - vontam fel az orrom a sértődöttség jeleként. Persze viccből.
Erre a cselekvésemre Rafe elkezdett csikizni.
- Rafe hagyd abba! - folytak a könnyeim a nevetéstől.
- Igenis főnökasszony! - nevetett.
- Halkabban ott hátul, mert a végén még nekimegyek valaminek. - mondta Topper idegesen.
