Másnap mentem a srácokhoz, és mikor odaértem a hajóhoz, váratlan dolog történt.
- Szia Lucy! Képzeld JJ és én összejöttünk. - mondta Kie.
- Tessék?
- Jól hallottad! Én sem hittem el! - ugrándozott.
- Örülök nektek. - mosolyogtam, miközben majd' elsírtam magam.
Aztán JJ megcsókolta Kiet. Akkor tört el a mécses.
Erre felébredtem. Ott ültem az ágyon, és hevesen vettem a levegőt.
- Lucy, jól vagy? - kérdezte a mellettem fekvő JJ.
- JJ? - néztem rá.
- Minden rendben?
- Csak egy rossz álom volt. - fogtam fejemet.
- Meséld el. - mondta, és én visszafeküdtem mellé.
- Muszáj? - nyavalyogtam.
- Eltaláltad. - mosolygott.
Kicsit haboztam, de aztán belefogtam.
- Azt álmodtam, hogy Kie és te, összejöttetek. - suttogtam.
- Mi? - nézett rám.
- Jól hallottad. Nem mondom el mégegyszer.
- És ez volt a rossz álmod? - mosolyodott el.
Én csak bólogattam kicsit.
Erre JJ visszatette a fejét és átölelt.
- Jó éjt. - mondta.
- Mhm. - hümmögtem, mert már majdnem aludtam újra.
Végül kiment az álom a szememből, és nem tudtam aludni egy kis ideig, de a szemeimet csukva tartottam. Tudtam hogy JJ ébren van még, ezért gondoltam megnézem mi történik. Vagyis meghallgatom.
- Nem is tudod, hogy mennyire szeretlek. - suttogta.
Erre úgy elmosolyodtam, hogy csak na. Szerencsére nem látta. Viszont nagyon közel bújtam hozzá és átöleltem.
Igaz, hogy a legjobb barátom, de talán többet érzek, mint barátság. Talán.
•••
Másnap reggel egy förtelmes szagra ébredtem. Égett valami. Azonnal felkaptam a fejem és lerohantam a lépcsőn a kicsi poroltóval a kezemben.
Mikor leértem, úgy fújtam, mint állat.
Aztán mikor kifogyott, és az égés forráshelye is elszunnyadt, megláttam a palacsintát kezében tartó, tűzoltó készülékkel lefújt, habos JJ-t szoborként állni.
Gyorsan letettem a poroltót és előszedtem egy konyharuhát. Letöröltem vele az arcát.
- Bocsi! Azt hittem ég valami. - nevettem, mert eléggé viccesen nézett ki.
- Nem vicces. - durcizott.
Megforgattam a szemem és letettem a konyharuhát.
- Adok ruhát, mert ebben nem maradhatsz. És irány a zuhanyzó! - mondtam, mintha csak az anyja lennék.
- Igen, anya. - mosolygott.
