Ott tartottam hogy az arany. Mint mondtam, egy búza jel van rajta. Fogalmunk sem volt róla, hogy mit jelenthet.
Mivel a térképpel már nem mentünk semmire, eltettük.
•••
Arra keltem, hogy ez a lükedék az ablakomon koporászik. Hajnali kettő van.
Kikeltem az ágyból és felnyitottam az ablakot.
- Mit csinálsz? - sziszegtem, de mikor bejött a szobámba, megláttam az arcát. Tele van lila foltokkal és vérzik. - Ugye nem..? - néztem fel rá.
JJ csak csendesen bólintott. Az apja megint megverte. Nem hiszem el.
- Elegem van. - mondtam idegesen, felvettem egy mamuszt és kitrappoltam a házból.
JJ-t csak akkor láttam meg, mikor már az utcán sétáltam.
- Lucy, mit csinálsz? - kérdezte.
Én nem válaszoltam, mert tudtam hogy megállított volna a tervben.
Elmentem JJ-ék házába. JJ próbált leállítani, de nem tudott.
Berontottam az ajtón.
- Normális maga.. maga szörnyeteg?! - ordibáltam az alkohollal teletömött apjával.
- Mit akarsz kislány? - nevetett.
- Azt, hogy azonnal kérjen bocsánatot a fiától, aki a legkülönlegesebb fiú az egész világon, a legkedvesebb, legviccesebb, legaranyosabb fiú. Nem is tudja milyen tökéletes fia van. Ötlete sincs. És maga mit csinál egész nap? Ül, bambulja a rohadt tv-t, úgy iszik, mint a vízfolyás, és veri a fiát, ha nem teszi meg azt azonnal amit kér. Elegem van abból, hogy folyton a lila foltokat kell látnom rajta, a vérző sebeket és a vérző szívét. Nem is tudja hogy hogyan bántja meg a legtökéletesebb fiú lelkét. Szóval emelje fel a seggét a kanapéról és tegye azt, amit egy apának tennie kell! - fejeztem be a kiabálást.
Az apja sokkban ült még mindig a kanapén és én kitrappoltam a házból. JJ végighaltatta kintről az egészet, és teljes csendben állt, miközben patakokban folytak a könnyei. A szívem majd' megszakad.
- T-tényleg így gondolod? - szipogott mikor elindultunk.
- Mire gondolsz?
- Hogy én vagyok a ,,legtökéletesebb fiú a világon''.
Én csak bólintottam egyet, mire JJ megállt.
Én is megálltam vele.
- Akarsz nálam aludni? - kérdeztem.
JJ csak hevesen bólogatott.
- Figyelj J. Te tényleg a legtökéletesebb fiú vagy az egész univerzumban. Nem ismerek nálad viccesebb, kedvesebb, aranyosabb, édesebb, segítőkészebb fiút nálad. És nem is ismertem, amíg nem jöttél Te. Eleinte egy önző seggfejnek tartottalak, de mostmár látom, hogy csodálatos lelked van. És akárki akármit mondd, tökéletes vagy. Nem érdemled meg hogy így bánjon veled bárki. Főleg nem Luke. Hogy képes az apád ilyenre? - kezdtem kibukni és elsírtam magam.
JJ odalépett hozzám és átölelt
- Lucy. Te vagy a legtökéletesebb lány a világon, nem is kívánhatnék jobbat nálad.
Én elmosolyodtam és belenevettem egy cseppet a sírásomba, miközben bújtam hozzá.
Mikor elváltunk, elkezdett szakadni az eső. Újra elnevettem magam.
- Nem hiszem el. - mosolyogtam.
JJ is mosolygott, akárcsak én.
Egymással szemben álltunk, már full vizesek voltunk.
- JJ, én.. - kezdtem, de JJ közbevágott. Nem is akárhogy.
Egy csókkal. Igen, jól láttok. Csókkal.
Hirtelenjében meglepődtem és nem tudtam feldolgozni, de aztán természetesen viszonoztam.
JJ finoman megfogta arcomat és letörölte a könnycseppeket, amik ott maradtak.
Mikor elváltunk kicsit sokkos állapotban voltam, de nem sokáig tartott, mikor JJ megszólalt.
- Ne haragudj, én... - kezdte, de most én szakítottam félbe egy rövid csókkal, és utána rámosolyogtam.
Az eső még mindig zuhogott, már kezdtem fázni egy kicsit, de egyáltalán nem érdekelt, mert végre itt lehetek vele, csakis vele. Nem úgy mint eddig. Hanem szerelemmel.
- Akkor ez most azt jelenti hogy.. - kezdtem.
- Igen. Szeretlek Lucy. Mindennél jobban. - mosolygott miközben szemeimet nézte.
- Én is szeretlek J. - öleltem meg jó szorosan.
Mikor elváltunk, feltette a nagy kérdést.
- Lucy Wilson. Lennél a batátnőm? - mosolygott.
- Persze, te tökfej! - nevettem és megcsókoltam.
Ezután hazaindultunk, de egymás kezét fogva. Felfoghatatlan érzés volt, hogy együtt voltam vele, mint barát és barátnő. Olyannyira örültem, mint még soha.
Csurom vizesen értünk haza, és halkan próbáltunk létezni, mivel már vagy hajnali három lehetett és a családom alszik.
Felmentünk a szobámba és mindketten vettünk egy zuhanyt, mert majd' megfagytunk.
Aztán adtam neki megint apa ruháiból és én is átöltöztem egy másik pizsamába.
Befeküdtem az ágyba és JJ is mellém tuszakolta magát. Átkarolt a derekamnál fogva és mielőtt becsuktam volna szemem, elmondta.
- Szeretlek Lucy!
- Én is J! - mosolyogtam és elaludtam.
