A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!

12. rész

/Yeona szemszöge/

-Gyere, most már szabad vagy! - szólt az ismeretlen, miközben intett karjával, hogy siessek.

Nem tudtam elhinni, hogy valóban ez most megtörténik velem. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ennyi idő után végre újra szabad lehetek. Viszont lépteim mégis olyan nehezek voltak, mintha több kg-os súly lett volna rajtuk.

Ahogy átléptem az ajtó küszöbét hirtelen valami erős nyomást éreztem mellkasomban, és majdnem összeestem, de az ismeretlen fiú rögtön ottermedt mellettem és elkapott. Egyenesen a karjaiba landoltam, majd próbáltam erősen ruhájába kapaszkodni.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva, miközben magához ölelt.

-Azt hiszem már igen, csak a sok stressz meg az eddig történtek lelkileg egy kicsit megviseltek.

-Persze ez érthető - simogatta hátamat.

-Köszönöm. Nem tudom, hogyan háláljam meg.  

- Jól van, most már minden rendben lesz. Az a legfontosabb, hogy eltűnjünk és biztonságba legyél ettől a pszichopatától. - Gyere, menjünk! - fogta meg gyöngéden kezemet. Még egy utolsó pillantást vetettem a házra, majd sietősre vettük lépteinket, hogy minél hamarabb elhagyjuk ezt a helyet. 

-Most hova megyünk?

-Elviszlek egy biztonságos helyre. Bízz bennem.

-Rendben - bólintottam egyetértően.

-Egyébként, Jimin vagyok - mutatkozott be hirtelen.

-Ohh én pedig....

-Tudom, Yeona - mosolygott rám kedvesen.

***

Nem sokkal később egy számomra ismeretlen helyen lévő kis házhoz érkeztünk meg. Kívülről elég lepukkantnak nézett ki, de a belső látvány se igazán nyűgözött le. A plafonon néhol pókhálók lógtak, a falak kopottak, kormosak voltak, az ablakokat pedig rácsok fedték el. Kicsit félelmetes volt, de úgy is csak egy kis ideig leszek itt, amíg Namjoon bátyám értem nem jön. Alig várom, hogy beszélhessek már vele és megnyugtassam arról, hogy jól vagyok.

-Nem valami szép, de itt biztonságba leszel.

- Honnan tudtad, hogy megfelelő az alkalom arra, hogy kijuttass onnan?

-Kifigyeltem őt.

-Hogy? - néztem rá meglepetten.

-Láttam amikor elment otthonról. Össze - vissza botladozott, szóval elég szarul nézett ki.

-Istenem... - kaptam a szám elé.  

-Mi az? 

-Öhm... semmi, folytasd csak. 

-Szóval az állapotát elnézve úgy gondoltam szembe szállhatok vele, mert úgy is ő maradt volna alul, hisz alig bírt járni is.

-Az igaz. Simán elbántál volna vele.

-Nagyon jól jött ez a kis betegsége. Pont a javunkra szolgált.

-Igen... még szerencse, hogy így alakult - ejtettem ki a szavakat nehezen, amik nem voltak őszinték. Pedig tényleg örülnöm kéne, hisz ez volt a vágyam, hogy végre kikerüljek onnan, de még is  aggódom érte, hogy csak úgy otthagytam. Annak ellenére, hogy fogva tartott, sokszor volt olyan pillanat amikor úgy éreztem, fontos vagyok számára és talán többet is érez irántam.

Nem ez baromság! Csak én voltam az a hülye, aki elkezdett iránta többet érezni. Ahh nem Yeona, ne gondolj rá többet! Elég már!
Viszont, ha rá gondolok, elfog a hiányérzet. Az, hogy lássam, halljam a hangját...
Na jó! Nem! Teljesen elment az eszem! Biztos csak a megszokás miatt, hisz annyi időt töltöttem vele. Azért furcsa most ez a helyzet, túlságosan is hozzászoktam a jelenlétéhez.

-Jungkook amúgy őrült. Megrögződése hogy lányokat rabol el és fogva tartja őket. Ne tudd meg hányan voltak már előtted.

-Tényleg?  És mi lett velük? - fogott el hitelen a rémület.  Persze gondolhattam volna, hogy valójában ő ilyen ember, de egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Miért érzem azt hogy csalódott vagyok?

-Szerinted? - pillantott rám komoly arckifejezéssel, miközben rágyújtott egy szál cigire.

-Édes istenem! Ez nem lehet! - ráztam a fejem hevesen. 

-Valószínű te is úgy végezted volna.

-És miért nem csukták már le? Hogy lehet az, hogy egy ilyen ember szabadlábon van?

-Nem tudom. Valahogy mindig megússza az a rohadék, de ne aggódj te már biztonságba vagy.

- Te talán ismered őt? - néztem rá kíváncsian.

- Igen - fújta ki a füstöt . - Utálom őt. Legszívesebben megöltem volna, de.... - hallgatott el egy pillanatra.

Ahogy ezt kimondta, azonnal megrázkódtam, hisz mi van ha tényleg meg tette volna vele. Ebbe bele se merek gondolni....vagyis talán megérdemelte volna azok után amiket velem és azokkal a lányokkal tett.

Ha Jimin nem talált volna rám nem tudom miként végződött volna a sorsom. Vajon velük is eljátszotta ugyan azt mint velem, hogy először kedveskedett utána meg azt tett velük, amit csak akart. A végén engem is ugyan úgy kihasznált és megölt volna? Tényleg ennyire beteg állat? Ebben leli az örömét? Először adja a "jót", aki "nem akar" semmit, és csak utána veti rá magát áldozatára?
De mégis miért érzem azt, hogy velem másképp bánt? Vagy miért akarom ezt gondolni?

- De? - nyeltem egy nagyot. - Mi tartott vissza? Miért nem ölted meg?

- Mindegy, hagyjuk. Inkább ne beszéljünk róla! Már jobban érzed magad? - terelte a témát.

- Igen...azt hiszem... 

- Jól van - dobta el a cigicsikket, majd elővett egy másik szálat.

- De még is hogyan találtál rám? És ki küldött?

- A bátyádnak dolgozom. 

- Komolyan?  Tudtam, hogy nem fog cserben hagyni, és addig keres, míg meg nem talál. Beszélhetek vele? - csillantak fel szemeim az izgatottságtól.

- Persze, hogyne. Gondolom már ő is akarja hallani a hangodat. Tessék hívd csak fel - nyomta kezembe a telefonját. 

Egy pár pillanatig kicsöngött, majd kisvártatva felvette. Mondanom se kell, hogy amint beleszólt egyből elérzékenyültem, hisz rettentően hiányzott nekem.

-Szia! Én vagyok az Yeona! 

-Szia Hugi! Hát élsz még? Ezt el se hiszem, hogy hallom a hangod! Annyira aggódtam miattad. Azt hittem meghaltál. Már mindent tűvé tettem érted. Jól vagy? Minden rendben?

-Igen.. igen.. - küszködtem könnyeimmel örömömben. - Minden rendben most már.

-Mi történt? Hol voltál?

- Egy elmebeteg fogva tartott... de hála Jiminnek, aki az embered, sikerült megmenekülnöm tőle. Ha ő nincsen, akkor valószínű még most is ott lennék.

-Ez szörnyű... de ugye nem bántott az az állat?

- Nem szerencsére...

-  Hmm mondjuk ez fura, hogy fogva tartott és egy ujjal sem ért hozzád. De persze ennek csak örüljünk.

-  Igen, de már nem is érdekel mit miért tett. A lényeg, hogy végre szabad vagyok.

-  Így van! Adjunk hálát az égnek, hogy épségben meg vagy! Annyira hiányoztál kicsi húgom! 

- Te is nekem hyung! - hatódtam meg mondatán.

-És mondd csak... hogy hívták, aki elrabolt?

-Jung...kook - motyogtam az orrom alatt halkan.

-Mi? Nem értettem. Hangosabban mondd légyszi!

- Jungkook

- Na legalább a nevét tudjuk és azt, hogy hol tartott téged fogva. Hívom a rendőrséget, és azonnal ott vagyok érted. Sietek, ahogy csak tudok!

-Rendben, várlak téged!