16. rész

88 7 6
                                    

/Jungkook szemszöge/

Ahogy lassan felültem még mindig egy kicsit éreztem, hogy forog velem a világ. Amint a fejembe hasított a fájdalom egyből az ütés helyéhez nyúltam. - Áúúú...baszki! Nem hiszem el, hogy leütött az a barom! Csak kerüljön a kezeim közé! Ezt még biztosan megemlegeti! 

Az épületben nem láttam senkit, teljes csönd volt. Óvatosan felálltam, majd tettem egy-két lépést. Járásom még elég bizonytalan volt, ezért koncentrálnom kellett, hogy el ne essek. A falnak támaszkodva jutottam el az ajtóig, ami résnyire nyitva volt. Innen egyenest az autóig vánszorogtam, és amikor odaértem, észrevettem, hogy az összes kerék ki volt lyukasztva. Mondanom se kell, hogy majd szét vetett az ideg. - Most mi a francot csináljak? - ütöttem ököllel az autóra. - Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? Ha gyorsabban fordultam volna meg, akkor kivédhettem volna!
Ajj ezt nem hiszem el! Már biztosan jó messze járhat. Ráadásul erre nem jár semmi, így kénytelen leszek gyalogolni a fő útig, ami elég messze van innen.
De nem nyavalyoghatok itt, mert ezzel is csak húzom az időt. Meg kell találnom őt minél hamarabb. Viszont azt se tudom merre kereshetném. Teljesen el vagyok keseredve, hogy hagytam így kicsúszni a kezeim közül ezt az egészet.

Amint erőt vettem magamon, az országút felé vettem az irányt, bízva abban, hátha valaki felvesz, de közben keréknyomokat pillantottam meg, amik más irányba folytatódtak, nem pedig onnan ahonnan jöttünk.
Ez biztos Jimin autójáé. Nagyon különös. Vajon miért ment arrafelé? Valami azt súgja, hogy követnem kéne. Ám legyen, hisz az embernek mindig az első megérzésére kell hallgatnia. 

Szerencsére végig nagyon jól ki lehetett venni a mélyedéseket, hogy melyik irányba tartanak, így könnyen el tudtam tájékozódni. Ahogy egyre jobban közelítettem, egyre ismerősebb volt maga a hely, a környezet. Mintha már jártam volna itt korábban. Mikor megláttam a házat, azon nyomban megtorpantam. - Hiszen ez...  igen... ez az a hely, amikor még iskolás korunkba ide jártunk ki füvezni. Ez volt a legjobb búvóhely számunkra. Szigorú volt a bentlakásos suli, de mi mindig találtunk módot arra, hogy kislisszolhassunk onnan. Előttünk soha nem volt lehetetlen. 

Chh... valahogy gondolhattam volna, hogy Jimint is ezen a helyen fogom megtalálni. Így nagy a valószínűsége annak, hogy Yeona is talán itt lehet elrejtve. Most viszont nem szabad elbasznom. Muszáj óvatosabbnak lennem, nem úgy mint korábban. Nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget. Ilyen szerencsém nem biztos hogy lesz még egyszer.

Lopakodva haladtam a ház felé, amikor hirtelen feltűnt, hogy a telefonom nincs nálam. Valószínű kicsúszhatott a zsebemből. Megfordultam és láttam, hogy ott hever a fűben. - Hát ez óriási! Éppen, hogy ide értem, erre most vissza kell mennem a telefonomért!
Amint lépni akartam, nem várt pillanatban Jimin megjelent, mire én gyorsan a ház mögé bújtam, nehogy véletlenül meglásson. Pont abba az irányba sétált, ahol a telefonomat hagytam el. Ha most észre veszi, akkor biztosan gyanút fog. Bár nem mintha félnék tőle, mert simán elbánnék vele, ha szemtől szembe kerülnénk egymással.

Körbe nézett, és meggyújtotta a szájában lévő cigarettát. Mély levegőt vett, olyan sóhajtásszerűt, mire a cigarettafüst elárasztotta a tüdejét. Továbbra is maga köré nézett, mintha úgy érezné figyelnék őt, majd lassan kifújta a füstöt. A füst egészen az irányomba terjedt. A szagából ítélve ez nem csak egy egyszerű cigaretta volt. Egymás után kettőt is elszívott, majd ezután besétált a házba. Próbáltam egyenest az ablakhoz osonni, hogy lássak valamit, de hiába, mert a függönyök el voltak húzva. Váratlanul egy sikításra lettem figyelmes. Rögtön tudtam, hogy ez csak is Yeona lehet.



Sziasztok!😊
Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a kövi részt csak elég elfoglalt voltam mostanában! Köszönöm, ha még itt vagytok velem és olvassátok! Szép napot nektek!❤❤

A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!Where stories live. Discover now