Első tánc

15 | Csapdába esett vad

Fél órán belül ott voltam. Olimpikonok az megszégyenítő módon rohantam a megállótól a tanyára, ráadásul más lovak legelőin is átgázoltam.
- Végre itt vagy. - sietett hozzám Allison egy esőkabátba burkolózva.
Az idő sem nekünk kedvezett. Valaki, valaki ott fent, talán a volt matektanárom - isten nyugasztalja - nagyon pikkel rám.
- Mi történik? - próbáltam felvenni a vonalat. Aggódva tekintettem körbe, majd a legelő végén megpillantottam pár foltot. Az ő.

Kocogva közeledtem. Hogy miért "csak" úgy? Mert megtanultam, hogy lovak közt nem futunk, másrészt, a sárban szinte bokáig elsüllyedtem.
- Te vagy Colette? - fordult felém egy szinte űrhajós ruhába burkolózott ötvenes fazon. Már értem mire utaltak, hogy nem boldogulnak vele. - Lényegében vad. Persze ilyenkor egy állat sem nyugodt, de ez a ló még rá tesz egy lapáttal. Dr. Burton. - nyújtott kezet. - Nagyállat-klinika.
Mellőlünk hangos nyerítés és prüszköles hallatszott. Odette feje fel-le jár, lábait is húzta, de feleslegesen, ezzel rontott saját helyzetén.
- Nyugi kicsim. - lépkedtem felé. Fülei előre-hátra mozogtak.
- Colette, óvatosan. - figyelmeztetett Aaron.
Megengedte, hogy megfogjam.
- Lényegében a lába belecsavarodott ebbe a hálóba. Óvatosan próbáld meg kibogozni.
A hálót lépésről-lépésre lassan lehúztam. Amint szabaddá vált a szürke, mit sem köszönt, felállt és elvágtatott. Kicsit csalódott voltam, de legfeljebb a tündérmesékben maradt volna mellettem mindezek után.
- Nem rád haragszik. - mondta Aaron a fancsali képemet látva. - Itt esett fogságba, aligha akar maradni.
- Csak azt tudnám mit keres itt halászháló. - mormolta az orvos, miközben levette a védőruházatot.
- A közeli tóban használják. Bár nem tudom mi értelme. Halakat raknak a vízbe majd kihalásszák. És amint erre járnak, kidobják. Kinek kell egy lyukas háló? Kinek kell, hogy az autójában büdösödjön. Az első adandó alkalommal megszabadul tőle. Már többször is tettünk feljelentést, mert ez balesetveszélyes. - világosított fel minket Aaron.
- Aaron. Asszem' baj van. - bámultam a mobilom kijelzőjét.
- Miért? Mára ez is elég volt.
- Daniel is a karám elején áll, most írta Allison. Várj, hívnak. - intettem az ujjammal.
- Sage? - duruzsoltam a telefonba.
- Tűnj onnan te elmeroggyant. - suttogta. - Annyi a szerencséd, hogy az állatorvos nem engedett több embert oda. Apám itt áll és néz. Szerencséd, hogy rövidlátó! A dzsekid és a felkötött hajad miatt még mindig vacilál, hogy fiú vagy lány vagy-e. Szóval tünés.
- Köszönöm. Ezért jövök eggyel.
Letettem.
- Kérem, megtenne nekünk egy szívességet? - fordultam az orvoshoz, aki a ládáját pakolta össze. - Nem tudják, hogy én értek ehhez a lóhoz. Csak ehhez az egyhez, de ez hosszú történet. És szeretném, ha ez továbbra is titok lenne.
- Értem. - bólogatott.
- Szóval lehetne, hogy azt mondja, hogy maga szabadította ki Odettet? Elvégre ez magának is kedvez.
- Persze, miért ne.
- És még valami. Ha megkérdezik ki volt itt, akkor semmi Colette, semmi lány, hanem egy futó fiú állt meg segíteni, aki éppen erre járt.
- Értem főnök. - szalutált az orvos. - Viszont segítened kéne még egy apró vizsgálatban. Úgy látszik semmi baja, úgy vágtázott el, de azért meg kéne nézni, nincs-e semmi vágás, vagy rosszabb a lábán.
- Ezért ne aggódjon. Eltereljük a népet, majd megnézzük mi. Elvégre állatorvosnak fogok tanulni. És voltam diákmunkán is egy ilyen helyen, menni fog.
- Fényképet mindenképp küldjetek!

Így indult útnak Aaron az orvossal. Én pedig a legelő végénél húzódó erdőszéli úton.

- Sziasztok! Hát, itt meg mi történt? - tettettem a tudatlan, amikor visszatértem hozzájuk. - Fiona mondta, hogy itt vagytok. - gyorsan felugrottam egy kardigánért, a hajamat kiengedtem, a szemüvegemet felvettem, tehát szinte átváltoztam, illetve alibiként megkérdeztem Fionát hol vannak a többiek.
- Az egyik ló beakadt egy hálóba. A rohadt tengerész barátaink ide dobálják a hálókat. Ha a hobbijának szeretne élni, akkor menjen a tengerpartra. És ne egy ilyen bányatóhoz. - dünnyögött Daniel.