Szerelmem maga a maffia

9 • Chaos •

"A kutyák beszélnek, de csak azok számára, akik képesek meghallgatni őket."

~Nora~

- Nora!- töri rám az ajtót Dean, miközben egy tálcával egyensúlyoz ami szinte teljesen meg van pakolva.
Lerakja a tálcát és behuppan mellém az ágyba engem agyon nyomva.

-Szállj már le rólam te idióta.- lökök rajta egyet amitől olyan lendületet kap, hogy leborúl az ágyról.

-Naaa, most ezt miért kaptam?
Én tök kedves vagyok veled, te meg folyton gonosz vagy!- simogatja a bevert könyökét.

- Elraboltatok! Mit gondoltál majd kedves leszek?- dobok neki egy párnát.

-Nekem ahhoz semmi, de semmi közöm!- tartja fel védekezően a kezeit.- Amúgy meg, Theo azt mondtam hogy készülj össze és elmentek néhány cuccodért.

- Vele?- vonom fel a szemöldököm.

-Hát, mit gondolsz? Ha akkor nem megy utánad akkor megszöktél volna.- kuncog- Még őt is majdnem hoppon hagytad.....Szóval élvezd a figyelmét.

-Mikor megyünk?

- Egy fél óra múlva nagyjából! Szóval kapkodd magad.- indul el az ajtó felé.- Sokáig készülődsz úgy is....

-Anyád!-kiálltok utána. Nem szól vissza, csak a röhögését hallom.
Kínlódva mászok ki az ágyból és vetem be magam a fürdőbe.
Bentt megmosom az arcom és konstatálom, hogy kezdek visszatérni régi önmagamhoz.

Nem értem miért pont Theo jön velem. Mióta úgy nekem esett, azóta Ő kerül engem mondjuk én is kerülöm őt.
Kölcsönös lehet az undor, talán nálam még nagyobb is.

Mikor teljesen késznek nyilvánítottam magam, kimentem a szobámból és lementem a lépcsőn. A nappali felől hangos kacarászást hallottam.

- Ahjj Theo, te olyan cukika vagy!- ettől a nyávogástól még a maradék életkedvem is elment, de annyira, hogy vissza se akar jönni. A maradék életerőmet összegyűjtve befordultam a helyiségbe. Esküszöm meglepett a látvány ami elém tárult. Theo ölében egy igazi plasztik baba ücsörgött. Vagyis inkább mondanám, hogy párzási táncot járt. A következő dolog ami feltűnt, az Dean szenvedő feje. Szemei felcsillantak mikor meglátott.

- Nora! De jó,hogy itt vagy. Akkor akár mehetünk is!- olyan sebesen pattant fel és sétált mellém, hogy felfogni sem maradt időm.

- Szerintem is, lenne egy hely ahova nagyon el akarok menni! Szóval kapjuk magunkat és mennyünk. - csapom össze a tenyerem, mire semmi válaszreakciót nem kapok, csak két bamba nézést.- A "fogjuk kapjuk magunkat" úgy értettem, hogy most. Vagy még lenyomtok egy gyors menetet? Csak szóljatok, mert nem akarom végignézni!- fintorodok el.

-Te most leribancoztál?- sipít a csaj, már-már olyan fülsértő hangon.

-Nem nem, félre ne érts! Nekem semmi bajom veled, tényleg. Azzal a tapló paraszttal alattad, akin vonaglottál annál inkább! Szóval, ha megbocsájtod nekem ezt a kis botlást, hogy megzavartalak titeket, akkor az remek lenne! Elengeded a lovagodat és annál hamarabb vissza tudom hozni neked és akkor könnyedén ledughatod a nyelved a torkán, vagy Ő a tiéden, az már kevésbé izgat!- mosolygok rájuk. Majd hátat fordítok nekik és kimegyek a bejárati ajtón.

A kocsinak dőlve várakoztam, a férfira. Bár Theot vártam, ehelyett egy mérges atomszőke picsa csapta ki az ajtót.
Vörös fejjel fújtatva közeledett felém. Mögötte pedig a két fiú igyekezett.

-Hátte meg hova jössz?- vonom fel a szemőldököm, mikor a kocsi mellé ér.

- Veletek megyek!- néz rám villámokat szóró szemekkel.
Iszonyatosan böki a csőröm, viszont nem adom meg neki, hogy lássa rajtam mennyire bosszant.