Szerelmem maga a maffia

3 •Kézről kézre•

"Soha nem vagyunk elegen, hogy magunkra vagyük egy ilyen bánat súlyát"

~Theo~

Ez a nő hihetetlen. Nem is tudom, miért bajlódok vele. Nem ismerem, nem tudok róla semmit, mégis mikor Antonio neki ment....Nem is tudom, olyan fura érzés kering bennem azóta. Aggodalom vagy bizalmatlanság?
Most pedig itt vagyunk Jai boltja előtt. Nem nézett rám, nem szólt hozzám, csak kipattant a kocsiból és elviharzott, még azt sem láttam hova ment.
De ha már itt vagyok, akkor meglátogatom az öreget. Pár napja hívott, hogy beszélni akar velem.
Kíváncsivá tett, mert csak akkor hív ha nagy baj van.
Jai egy olyan összekötőféleség.
A boltja semleges terület, már mint a maffiát nézve.
Itt sem az oroszok, columbiaiak, nem mernek balhézni. Az olasz-amerikai résznek, az az nekem meg nincs rá okom, mert jó viszonyt ápolok Jai-jel.

-Bemegyek Jaihez, várj meg itt Sowyer!- bele néztem a pillantó tükörbe, nem szólt semmit csak bólintott.
Sowyer az egyik legjobb sofőr és mesterlövész. Szeretek vele dolgozni, mert nem kérdez sokat és kiváló munkaerő. Emelett természetesen hűséges.
Kiszálltam az autóból és bementem a boltba. Az ajtó feletti csengő jelezte jöttöm, de a kasszánál nem állt senki.
Ismerős hang szólt hátúlról. Hirtelen nem tudtam arcot kötni hozzá, de nem kellett sokat várnom mert, megjelent a sorok között az a bizonyos doktornő.
Kezét éppen leporolta és csak utána nézett fel. Lefagyott és nem mozdúlt. Száját összepréselte és szemeit rajtam futtata.
Nekem ugyan annyira meglepő volt a helyzet mint neki.
Mégis egy orvos miért dolgozgat egy boltba a maffia területén.
Gyanús nekem ez a lány, nem lesz ez így jó... Főleg ha az a bicskanyitogató stíla megint a felszínre tőr.

-Azt hittem, hogy elég jól megy az orvosoknak!- húztam gúnyos mosolyra a szám. Nem válaszolt csak összeszükítette a szemeit.- Most mondanám, hogy meglep a stílusa, de inkább idegesít.

- Adhatok valamit az urnak?-kérdezte kimérten és a kassza mögé sétált.

- Hát mondjuk egy kis információt.- tenyereltem a púltra.

-Nem tudom mit akar! Azt sem, hogy ki Ön, vagy inkább kinek képzeli magát, de jó lenne, ha békén hagyna!- ártatlan mosolyra húztam a szám.

- Én nem akarok én semmit kedvesem! Csak kíváncsivá tett, hogy mindehol előkerülsz!- néztem a szémébe, de nem kapta el a tekintetét.

-Eddig nekem úgy tünt fel, hogy nem én bukkanok fel, hanem maga! A kórház még csak-csak véletlen, de itt?- tárta szét a karját és körbe fordította a fejét.- Nekem nagyon úgy tűnik maga kaflat utánam.

-Én azért vigyáznék a stílusomra!- tettem zsebre a kezem.- Nem magához, hanem a tulajhoz jöttem! Szóval jó lenne ha előkerítené nekem!

-A főnök házon kívül van, szóval be kell érnie velem.- csípőjére helyezte a kezét.-Ha viszont velem nem tárgyal akkor jöjjön vissza később! Vagy egyeltalán ne jöjjön vissza.- mosolyra húzta a száját, de az ajtó hirtelen kinyílt és Jai lépett be rajta. Rám nézett és elmosolyodott.

-Drága barátom! Ezer éve!- jött felém és kezet fogtunk.

-Beszélni szerettél volna velem.- bólintott majd a lány felé fordúlt. Amikor a lányra nézett a szeme csak úgy csillogott.

-Nora, hadd mutassam be egy ismerősöm fiát, Theot!- nézett rám.
Nem értettem, hogy miért ilyen fontos ez a lány. De főleg az nem világos mégis mit keres itt.
Talán vele lenne együtt?
Nem...biztos nem! Jai nem olyan.
Bár megérteném, mert nem csúnya, de nem is gyönyörű. Bár már a határát súrólja a gyönyörűnek, de a stílusa borzasztó és ez rombólja az összképet.