Nora Ferell szülei kiskorában meghaltak. Apja régi barátja veszi szárnyai alá Norat, aki inmár felnőtté cseperedet. Orvosként dolgozik New York egyik kórházában ahol, összesodórja az élet egy úgyszint fiatal maffiózóval, Theo Ortegaval.
A lány élete...
Nincs veszélyesebb egy gengszternél, aki azt hiszi, hogy Isten a zsebében van.
~Nora~
-Árulja el nekem kérem, hogy mi történt az úrral?- kérdeztem miközben megfordultam. De túl közel volt, így neki ütköztem izmos mellkasának. Így elvesztettem az egyensúlyom, azt hittem el fogok esni, de nem mert két erős kar megtartott. Össze szorított szememet kinyitottam. Arca már már vészesen közel van az enyémhez. Finom illata pedig bekúszott az orromba.
-Maga biztos nagyon jó orvos, de jobban kéne figyelnie!- halkan beszélt, meleg lehelletét éreztem az arcomon. Zavaromban az kezemet a mellkasára raktam és óvatosan tóltam el magamtól.
- A kérdésre válaszóljon!- néztem mélyen a szemében.
-Sajnos nem tudom. De ha megtudja kérem mondja el nekem is. Nem örülnék ha az egyik legjobb emberemet megtámadó személyek bűntetlenül megúsznák!- hangja kimért volt, de láttam rajta, hogy belül tombolt.
- Hogy érti, hogy legjobb embere? Milyen munkát végez?- arcára meglepettség ült ki egy pillanatra, de egy pillanattal késöbb, újra semleges képet vágott.
- Úgy gondolom ez nem tartozik magára.- rezzenéstelen arcal nézet. Én egy aljas mosolyt erőltettem megamra.
- Én viszont úgy gondolom, hogy még én vagyok a kezelő orvosa addig rám tartozik.- büszke vagyok magamra, jól lecsaptam a magas labdát.
- Ezesetben szeretnék egy másik orvost.- hangjában egy kis dühöt fedeztem fel és arcára is kült a nemtetszés.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Sajnos erre most nincs lehetőség, mivel nincs még itt egy másik sürgösségi orvos amintlátja.- nyitotta a száját de, nem tudott vissza szólni, mert hangos csörömpölés hallottunk a vizsgálóból.- Maradjon kint!- Nem foglalkoztam többet vele. Azonnal elindúltam befelé. Bent Antonio éppen lemászott az asztalról. Egyből mellé ugrottam és próbáltam visszanyomni az ágyra.
-Antonio, kérem feküdjön vissza!- fogtam meg a csuklóját de ahogy próbált felkelni, maga felé rántott. A kezemet erősen hátra csavarta és lökött rajtam egyet. Ahogy a földhöz csapódtam egy nyögés hagyta el a szám. Fájdalom nyilalt a fejembe, mert esés közben neki estem az egyik szekrénynek.A csapódás erejétől a mellkasomból kiszorúlt a levegő. A hasamról a hátamra fordúltam és próbáltam oxigénhez jutni. A látásom homájos volt akkor két kéz fogta közre az arcom és szólóngatott.
-Héj! Héj! Jól van?- kezdtem visszanyerni a látásom ekkor valaki felhúzott a földről, de nem engedett el. Kavargott a szoba és hányingerem volt.
