I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Szeretlek szépfiú!

ISABELLE

-Engedd el!

-Vagy mit csinálsz? Megölsz?-kuncogott Clary. Legszívesebben képen töröltem volna.

-Nem mondom mégegyszer!-emeltem fel jobban a hangom.

-Emlékszel még mit mondtam neked mielőtt leléptél? Hogy ezt nem úszod meg, és ismerlek annyira hogy tudjam úgy lehet a legjobban bántani téged ha azokat bántom akiket szeretsz. Szóval a csajszi pont kapóra jött.

-Istenem de aranyos vagy! Hiszen te félsz tőlem!-mosolyogtam szánakozóan Clarissa felé.

-Te hallod magad?! Dehogy félek tőled!

-Mégse velem akarsz harcolni hanem egy védtelen és ártatlan embert tervezel megölni. Soha nem tettünk ilyet, Jackson egyáltalán tudja hogy eljöttél? Nehogy aggódjon a kiskutyája miatt.-biggyesztettem le a számat.-Rettegsz a vereségtől.

-Ez nem igaz!

Emlékeztek mikor azt mondtam bárkit manipulálok? Most nézhettek akció közben.

-Dehogyis nem! Nagyon is az! Mindig is jobb voltam nálad és sose tudtál legyőzni.

-MINDIG JOBB VOLTAM NÁLAD!-itt már ordított Clary, hát csatlakoztam.

-AKKOR ENGEDD ŐT EL ÉS ÁLLJ KI VELEM! BIZONYÍTSD!

Ebbe a pillanatba ellökte magától Kellyt aki a földre esett és felém kezdett támadóan rohanni. Kelly felállt és elfutott, gondolom szól Maxnak és Charlesnak, na meg remelem a zsaruknak is. Addig pedig...nekem kell feltartanom ezt a ribit.

Elkezdtünk verekedni elég durván. Mindent kihoztunk magunkból és minden trükköt bedobtunk. Én felemeltem Clarissát a nyakánál fogva és nekidobtam a falnak, válaszul ő meg lendületből neki dobott egy üvegfalnak amin keresztül estem, mivel összetört. A földön landoltam, megjegyzem nem volt kellemes de ilyenkor nem érzed a fájdalmat.

-Na mi van miss tökéletesség?!-tárta kérdőre a karjait Clary. Ő se nézett ki valami jól, sok helyen vérzett és szerintem az orrát is eltörtem.

Elkezdett futni felém én pedig pontosan tudtam mit akar ezért megakadályoztam. Ahogy megpróbált lendületből rám ugrani, csináltam egy hátra bukfencet és tovább rúgtam a levegőben, utána pedig ráesett a hátára.

-Tényleg azt a trükköt akartad használni amit én tanítottam neked? Szánalmas.

Újra egymásnak estünk viszont a második emeleten voltunk a garázsba és túl közel kerültünk a korláthoz. Mindketten lezuhantunk és ráestünk egy kocsira aminek betört a szélvédője és behorpadt a teteje.

Pont ekkora ért ide Charles, Max aki Kellyt ölelte át szorosan, és szerencsére a rendőrök is. Amíg én leszenvedtem magam a kocsiról a rendőrök megbilincselték Claryt. Charles odarohant hozzám.

-Izzy? Izzy?! Nézz rám Isabelle! Jól vagy? Mi a rohadt élet történt itt?-hagyta hogy rá támaszkodjak mert nem igazán sikerült a két lábamon megállni.

-Megvagyok...azt hiszem.-motyogtam.-Az az őrült meg akarta ölni Kellyt én pedig nem hagyhattam. Ez miattam történt meg, ha nem jövök ide, ez nem történt volna meg! Csakis az én hibám!

-Nem Isabelle. Ez nem a te hibád! Te mindent megteszel hogy jól cselekedj és ma is ezt tetted.-nyugtatott Charles több kevesebb sikerrel.

-Igaza van.-jött oda Max és Kelly.-Megmentetted Kellyt és elmondhatatlanul hálás vagyok érte. Köszönöm.

-Csak azt tettem amit kellett. Te jól vagy?-néztem Kelly felé.

-Hála neked igen. Nem is tudom mi történt. Lejöttem a garázsba azért a játékért és amikor kinyitottam az ajtót egyszer csak rám támadt. Kiabálni akartam de azt mondta ha megpróbálom azonnal megöl. Azt hiszem eléggé megrázott...-könnyezett be kicsit és Max átölelte.

-Semmi baj, nyugodj meg. Már biztonságban vagy.-nyugtatgatta Max Kellyt.

-Elnézést hölgyem!-jött oda az egyik rendőr.- Be kellene jönnie velünk az őrsre hogy felvegyük a vallomását.

-Persze, megyek.-a rendőr elment én pedig Charles felé fordultam.-Azt hiszem tudjuk mi lesz most.

-Ne...

-Csak ígérd meg nekem hogy tovább lépsz...

-Ne kezd el...

-És boldog leszel!

-Isabelle fejezd be! Nem lesz semmi baj.-azonnal szorosan a karjába font és átölelt.-Te nem tettél semmi rosszat! Nem fogják megtudni.-itt már majdnem sírt.

-De megfogják. Clarissa mindent el fog mondani és akkor utána néznek mindennek.

-Hiszen akkor ő is börtönbe kerül, ennyi esze csak van.

-Neki megéri ha kiszúrhat velem is.

Még mindig szorosan átöleltük egymást. Charles a mindenem. Vele jobb ember lettem, és ha nekünk ennyi időt szántak együtt, boldog vagyok hogy együtt lehettünk.

-Szeretlek Charles! Megmentettél, és veled jobb ember lettem. Mindig hálás leszek neked.

-Nem! Én nem mondom ki. Nem búcsúzkodom, majd a következő randinkon megbeszélhetjük ezt.

-Hölgyem! Elnézést de haladnunk kell.-szólt oda az egyik rendőr.

-Megyek már!-kiabáltam oda.-Azt hiszem itt a vége. Örülök hogy veled lehettem. Szeretlek szépfiú!-megcsókoltam, majd hirtelen eltoltam magam tőle és odarohantam a rendőr autóhoz, aztán beszálltam. Soha nem éreztem magam rosszabbul, zokogni tudtam volna de visszatartottam. Ellenben a könnyeimet nem sikerült. Mikor hátranéztem az ablakon, láttam Charlest a földön térdelve és összegörnyedve zokogni. Nem bírtam tovább, és én is elsírtam magam.

-Minden rendben van hölgyem?-kérdezte a rendőr.

-Attól tartok nincsen...semmi sincs rendben.