I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Végül minden jóra fordul

ISABELLE

-Talán szólnunk kéne Kellynek és Maxnak hogy minden rendben van.-mondtam Charlesnak.-Nem akarom hogy feleslegesen aggódjanak.

-Felhívhatjuk őket. Talán egy videohívás a legegyszerűbb. De van egy ötletem. Mi lenne ha kicsit szórakoznánk velük.

-Fejtsd ki kérlek.-kértem meg rá.

-Mondjuk én jelentekezek be először, te pedig csak feltűnsz valahogy a háttérbe. És akkor csak nézni fognak hogy most mi történik.

-Nem jó ötlet. Charles, nem akarom hogy játszadozzunk velük. Kelly így is ki van borulva. Elég ha csak szimplán elmondjuk nekik.

-Rendben van, megértelek. Akkor hívom Maxot. Remélem felveszi.

Talán egy vagy két csengés után fel is vette. Látszott hogy várta a hívást.

-Charles, mi a helyzet? Tudunk már valamit?

-Hát igazából...-nem fejezte be a mondatot én pedig besétáltam a képernyőbe.

-Igen vannak hírek. Szabad vagyok!-mondtam a telefonba, mire Max éljenezni kezdett és gyorsan szólt Kellynek is.

-Kelly! Gyere gyorsan! Izzyt elengedték!

A háttérben látszódott ahogy Kelly gyorsan lefut a lépcsőn.

-Isabelle! De örülök hogy minden rendben van. Mondtuk hogy nem lesz semmi baj. Mondtak valami lényegeset?

-Tulajdonképpen azt hiszem van egy új állásom. Felajánlottak egy ügynöki állást Monacóban.

-Azta!! Ez nagyon jó hír! És tudod már hogy mikor kezdhetsz? Mármint, gondolom elfogadtad az ajánlatot.-mondta Kelly.

-Igen! Hülye lettem volna. De még ki kell töltenem néhány papírt és visszaküldeni. De nagy esély van rá hogy megkapom a pozíciót.

-Akkor végül minden jóra fordult.-éreztem Max hangjában a megkönnyebbülést, miközben ezt mondta Kellyre nézett.

-Szerencsére igen.-mondtam, közben pedig Charlesra néztem.-Azt hiszem boldogabbak nem is lehetnénk.

-Jajj mielőtt elfelejtem.-gyorsan belekezdtem a mondatomba.-Kelly, arra gondoltam, hogy miután visszamegyünk Monacóba, találkozhatnánk. Elmennénk vacsorázni valahova, aztán sétálni a városba.

-Csodálatos ötlet! Benne vagyok!-kacsintott egyet én pedig visszakacsintottam.-Mehetnénk haza együtt is. Megoldható?-nézett kérdően Maxra, én pedig Charlesra.

-Persze, csak akkor szólnunk kell hogy egy géppel kevesebb kell.-vágta rá Charles.-Egyébként elvileg holnap délelőtt 10-kor indul. Addigra legyetek ti is ott.

-Ott leszünk!-mondta Max és Kelly egyszerre.-Jó éjszakát!

-Jó éjt! Sziasztok!-mondtuk mi is egyszerre Charlesal és letettük a telefont.

Másnap reggel 7-kor szólt az ébresztő. Bevallom nagyon nehezen sikerült felkelnem, de Charles még nehezítette is a dolgomat, mivel minden áron vissza akart húzni a takaró alá.

-Maradj még!!-komolyan...szinte könyörgött.-Csak pár percet.-biggyesztette le a száját és kiskutya szemeket mutatott.

-Aha, ja...15 perccel ezelőtt is csak pár perc volt.

-Az hogy "pár", az egy elég tág fogalom.

-Na elég volt Leclerc!-felálltam és lehúztam a takarót róla.-Gyerünk! Igyekezzél kimászni, mert az életbe nem jutunk haza.

-Huha! A vezetéknevemen hívtál, talán tényleg jobb ha felkelek.-eljátszotta hogy fél. Jellemző.

-Ne várd meg amíg a teljes nevedet mondom. De komolyan, le fogjuk késni a gépet.

-Azt hittem azért magángép mert megvár.

-Csak hogy azon a gépen nem csak mi leszünk, és jó lenne nem elkésni.

2 óra elteltével puccba vágva indulásra készen álltunk. Elég nehezen jutottunk el idáig.

-Jézus. Többet kell rád várni mint egy menyasszonyra.-szúrtam oda Charlesnak.

-Na de kérlek! A tökéletességhez idő kell.

-Attól tartok akkor több idő kellett volna.-ráztam meg a fejem.

-Hogy az a...na gyere csak ide!-villámgyorsan elkezdtem a nappali felé futni de Charles utolért és elkezdte azt csinálni amit tudja, hogy a világon a legjobban gyűlölök. Elkezdett csiklandozni.

-Jó jó, oké elég volt! Hagyd abba! Tudod hogy mennyire utálom!-kiabáltam a röhögés közbe.

-Tudom. Ezért csinálom.-majd lehajolt és hosszan megcsókolt.-Nyertem.

-Talán. De a szócsatát mindig én nyerem. Ideje elindulni néztem rá az órára.

20 perc múlva már a reptéren voltunk. Maxék is ott voltak már a kis Penelopeval. Olyan aranyos kislány, és bár Max nem a vérszerinti apja, aki nem tudja nem mondaná meg. Max egyenesen rajong a kislányért, és ez szerintem kölcsönös.