A 19 éves Isabelle szüleit megölték mikor ő csupán 15 éves volt. Bár még szinte gyerek volt hatalmas bosszúvágy kerekedett benne és elhatározta hogy megszabadítja a világot a gyilkosoktól. Azonban egy idő után túlságosan elárasztotta a düh és észre...
Gyorsan eltelt az út hazáig. Miután leszálltunk Kellyvel megbeszéltük hogy este összefutunk egy nagyon jó hírű étterembe. Én még nem voltam ilyen előkelő étteremben, ezért nem tudtam mire számítsak. Teljes sötétséggel a fejembe álltam a ruhásszekrényem előtt. Charles pedig az ágyon feküdt és a telefonján játszott egy forma1-es játékkal.
-Há! Mennyivel könnyebb így!-örvendezett mikor első lett.-Te még mindig a szekrény előtt állsz?
-Fogalmam sincs mit kéne felvennem egy ilyen helyre.
-Bármit is választasz gyönyörű leszel. Egyébként most hogy így ránézek az órára csak mondom hogy 15 perc múlva hat óra, úgyhogy csipkedd magad.
-Jézusom tényleg!! Na jó...akkor rábízzuk a szerencsére.-becsuktam a szemem és csak kivettem egyet.
-Wow! A szerencse a te oldaladon állt. Eszméletlenül fogsz kinézni.-ült fel Charles az ágyon.
-Aranyos vagy!-Gyorsan belebújtam. Nem igazán zavart hogy Charles is ott van, ennyi idő után már nem vagyok szégyenlős előtte.-Segítesz felhúzni a cipzárt légyszi?
-Persze!-gyorsan felpattant és oda lépett hozzám. -Nagyon jól áll! Itt a táskád.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Köszönöm. El is indulok akkor nehogy elkéssek. Majd este jövök valamikor. Viszek kulcsot, nyugodtan bezárhatod az ajtót.
-Nem éppen így gondoltam. Ugye nem gondolod hogy hagyom hogy éjszaka egyedül mászkálj az utcán?
-De igen. Pontosan így gondoltam. Nem akarlak ugráltatni éjszaka, mikor lehet hogy már alszol.
-Jó akkor megbeszéltük. Telefonálj és indulok.-jött oda és adott egy puszit a homlokomra. Imádom mikor ezt csinálja.
-Tök mindegy mit mondok igaz?-mondtam beletörődve a vereségbe.
-Igaz.
-Ahhj jó...de legalább az én kocsimmal gyere jó? Úgy is meg kell járatni kicsit.
-De amúgy miért nem eleve azzal mész?
-Mondta Kelly hogy nem tudnánk sehol otthagyni.
-Rendben van. Nagyon vigyázz magadra jó?
-Mindig vigyázok. Szeretlek!
-Szeretlek!
Kellyvel az étterem előtt találkoztunk. Gyönyörű volt mint mindig. Hatalmas volt a tömeg. Biztosan tényleg jó étterem hogyha ennyien vannak.
-Szia! Itt vagyok!-nyúltam ki a tömegből hogy észrevegyen.
-Szia! Alig látlak ennyi ember közt!-jött oda és megöleltük egymást.
-Rengetegen vannak.
-Még jó hogy foglaltunk előre asztalt. Tuti nem jutnánk be.
Odamentünk a bejárathoz és a hölgy aki fogadott minket nagyon kedves volt.
