Homályos Emlékek (L.S. Mpreg.)

Első

Hunyorogva próbáltam kinyitni a szemeimet, de az erős fény miatt, ez elég nehezen ment. Egy pillanat alatt újra becsuktam azokat. Fáradtan nyögtem egyet, majd az oldalamra fordultam. Úgy gondoltam, hogy nem próbálkozom újra ezzel a szemnyitogatással és inkább megpróbálok visszaaludni. Amikor ugyanis megéreztem magam mellett egy testet. Erre a feltételezésre egyből kinyitottam a szemeimet. Igaz hunyorognom kellett egy pár pillanatig, de az ágyon amin feküdtem, mellettem valóban egy férfi volt. Egy meglehetősen jóképű férfi. És meztelen is nem mellesleg. Ahogyan én is. Bár ezzel még pár perccel ezelőtt nem is foglalkoztam, hiszen én szinte mindig meztelenül alszom. Felültem az ágyon és óvatosan elkezdtem nyújtózkodni. Kicsit megszédültem és iszonyatosan fájni kezdett a fejem. Fél szememmel a mellettem alvó férfit figyeltem. Igaz nem emlékeztem mindenre, de arra igen, hogy fantasztikus éjszaka volt. Mindketten részegek voltunk és megtetszettünk egymásnak. Ennyi történt. Valószínűleg, mind a ketten csak ki akartuk engedni a gőzt, ezért beugrottunk egy bárba, ahol végül sikerült összegabalyodnunk.
Még sose volt egyéjszakás kalandom eddig. Nem voltam az a fajta, de ahogy elnéztem a mellettem fekvőt, belőle jobban kitudtam nézni ezt. Biztos sok srácot vagy esetleg lányt hozott már ide és nem én vagyok az első kalandja. Mondjuk egészen biztos, hogy sokan odavannak érte. Köztük én is ezt nem tagadom. Az éjszakából ugyan nem sok mindenre emlékszem, de arra az intenzív érzésre igen, amit akkor éreztem, amikor megérintett.

Sóhajtottam egyet, mire a férfi megmozdult. Ijedten néztem rá és magamban azon imádkoztam, hogy ne ébredjen fel. Szerencsére nem kelt fel, hanem békésen aludt tovább.
A szemeimet az ismeretlen szobában a padlóra vezettem. A ruhák ott voltak eldobálva a földön. Óvatosan kiszálltam az ágyból, aztán összeszedtem a ruháimat és felöltöztem, a lehető leggyorsabban.
Még egy utolsó pillantást vetettem a békésen alvó gyönyörű férfira.
Talán itt kéne hagynom a telefonszámomat? Vagy valami ilyesmi? Lehet nem kéne szó nélkül itt hagynom. Hát én tiszta hülye vagyok! Biztosan már vagy százan fordultak meg már nála ilyen kinézet mellett! Ugyan mi szüksége lenne az én elérhetőségemre?
Megráztam a fejemet, hogy kiűzzem belőle a zavaros gondolatokat.
A férfi újból megmozdult. Teljesen lefagytam. Azt hittem, hogy felébredt, de szerencsére ez újra csak egy téves riasztás volt, hiszen csak átfordult a másik oldalára.
Megkönnyebbülten kifújtam az eddig benntartott levegőt.
Nem szerettem volna egy idegen ember lakásában szívrohamot kapni, ezért úgy döntöttem, hogy minél hamarabb elhúzom a csíkot.

Szívem szerint szétnéztem volna egy kicsit a lakásban, hogy legalább körül-belül tudjam, hogy milyen emberre tölthettem én az éjszakámat, de jobban féltem attól, hogy most már tényleg felébred, ezért csak felvettem az előszobában hagyott cipőmet (erre emlékeztem, ahogy heves csókcsata közben lerúgtam magamról).
Az utcán végre megkönnyebbülten felsóhajtottam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen stresszes dolog észrevétlenül lelépni. Több szempontból, se nekem való ez a dolog.
Mivel már nem kellett attól tartanom, hogy az éjjeli partnerem esetleg meglát, ezért már nyugodt léptekkel indultam meg hazafelé. Ismertem a környéket. Nem volt nehéz dolgom, és nem is laktam túlságosan messze sem. De ez sem aggasztott, ugyanis közel sem, ezért a jövőbeli véletlen összetalálkozások a közeli boltokban is erősen leredukálódtak.
Kényelmes tempóban sétáltam, miközben éreztem, ahogy a farzsebemben rezeg a telefonom.

Liam hívott.

- Jó reggelt- hallottam a telefonomból.

- Jaj nem lehetne egy kicsit halkabban?- nyögtem fel.

- Mi miért? Oh tényleg tegnap elmentél egy kicsit kiengedni a gőzt- gondolkodott el- Sikerült? Másnapos vagy?

Csak bólintottam egyet, de miután rájöttem, hogy ő ezt nem láthatja, kénytelen voltam megszólalni.