Homályos Emlékek (L.S. Mpreg.)

Hetedik

- Na ki mit kér?- szólalt meg Beth a bárba érve. Szerencsére nem voltak túl sokan így komfortosabban tudtam érezni magam.
Louis mellettem állt. Talán túl közel is mint kéne, de én ezt egyáltalán nem bántam.
A remény újból végigsöpört a testemen. Talán még van közös jövőnk.

- Én egy sört- szólalt meg Liam, mire Louis is bólintott egyet. Annyira én nem szerettem a sört de késztetést éreztem arra, hogy ugyanazt igyam mint Louis.

- Én is azt kérek- mondtam, mire Louis közel hajolt hozzám. Az ajka szinte érintette a fülemet. Megborzongtam.

- Nem ihatsz alkoholt- suttogta Louis.
Szinte fejbekólintott a mondata. Hát hogyan felejthettem el ezt? Bűntudatot éreztem. Ilyen soha többé nem fordulhat elő, hogy elfelejtem a kis pöttyöcském egészségét. Soha.

- Várj Beth én inkább egy alkoholmentes koktélt kérek- szólaltam meg.

- Rendben. Alkoholmentes sex on the beach jó?

- Tökéletes- biccentettem.
Beth elindult a pult felé. Mi pedig leültünk.

- Megyek segítek Bethnek- mondta Liam, majd elindult a lány után. Igaza volt. Kissé zavart a gondolat, hogy nekem nem jutott eszembe segíteni. Louis teljesen elvette az eszemet. Ez kétségtelen.

- Köszi, hogy szóltál- mondtam Louisnak miután már tiszta volt a terep. Egy kiváncsi fül se hallhatta a beszélgetésünket. Legalábbis olyanok akik ismernek engem.

- Semmiség- legyintett.

- Ez nem igaz... Nem értem, hogy felejthettem el- motyogtam magam elé bámulva.

- Figyelj- érintette meg Louis a karomat. A levegő benn rekedt bennem. Nem mertem megmozdulni se- Ez szerintem teljesen érthető. Ezt általában nők is elfelejtik, pedig ők egész életükben tudják, hogy egy napon lehet terhesek lesznek. Te pedig még csak nemrég tudtad meg- mosolygott rám megértően.
Én is elmosolyodtam. Louis rettentően hamar megnyugtatott és én ezért hálás voltam.
Közelebb húzódtam hozzá. Szinte már éreztem az illatát. Azt az illatot, amire pontosan emlékszem abból az estéből, amit már azóta újra szeretnék érezni. Szinte már el is felejtettem, hogy nem kettesben vagyunk Louisval. De ezt a csodálatos pillanatot hamar el is rontotta Liam és Beth.
Józanon gondolkodva nem neheztelhettem rájuk, hiszen fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik le bennem Louisval kapcsolatban, de valahogy mégis úgy éreztem, mintha belerondítottak valamibe.

- Itt is vannak az italok- szólalt meg Beth. Louis viccesen éjjenezni kezdett, ami nagyon szórakoztató volt ezért elnevettem magam.
Louis mosolyogva rám kapta a tekintetét, én pedig éreztem, hogy elvörösödtem. Az este alatt kitudja, hogy már hányszor.

- Köszi- mondtam majd, hogy eltereljem a figyelmemet Louisról, azonnal beleittam az italomba.
Éreztem azt a tipikus édes ízt. És még valamit...alkoholt!
Szinte azonnal vissza is köptem.
Mindenki furán nézett rám. Én pedig próbáltam bocsánatotkérő arcot vágni.

- Ez... csak alkoholos- nyögtem ki nehezen.
Csak aggódó tekintetekkel találtam szembe magam.

- Ohh! Bocsánat elfelejtettem alkoholmentesen kérni- biggyesztette le az ajkait Beth.

- Semmi baj- mosolyogtam rá. Kiköptem. A kis életnek a pocakomban nem eshetett bántódása. Azonnal megkönnyebültem.

- És hogy-hogy nem iszol?-kérdezte Beth.

- Öhm- kezdtem el rágni a szám szélét. Nem akartam hazudni, de az igazságot szintén nem mondhattam el.

- A múltkori eset miatt?- szólalt meg hirtelen Liam. Tudtam, hogy mire gondolt. Arra az estére, amikor berúgtam és lefeküdtem Louisval. Amire az illető nem is emlékszik. Kényes téma, de talán megfelelő indok lehet. Főleg Liam szemében, aki minden ilyesmitől retteg.