𝚂𝚣𝚎𝚗𝚟𝚎𝚍é𝚕𝚢𝚎𝚖𝚗𝚎𝚔 é𝚕𝚟𝚎

16.fejezet

Újfent egy verseny hétvége következett, ahova most jött velem egy kis bajkeverő is. Igaz, hogy Liam nem valami nagy szó szátjár, de bajt azt tud csinálni rendesen. Nem, mertem kézzen fogva sétálni vele így inkább fel fogtam a kezembe és úgy néztük az autókat, amik épp a pályán száguldótak el. Nagyban sétáltunk a McLaren garázsa felé, amikor egy Red bull kocsi hajtott ki a garázsból és muszáj volt meg állnunk és csodálni. Már készültem tovább indulni, amikor feltűnt előttünk Carlos.

-Neked van gyereked? -nézett rám kikerekedett szemekkel, miközben meg állt előttünk.

-Igen Carlos. Van egy öt éves fiam! -bólogattam is mellé. Az előttem álló férfinak egy hang sem jött ki a torkán csak leesett állal nézett rám. -Ne legyél már ilyen bolond! -nevettem el magam. -Ő a nővérem fia! -emeltem meg Liamet a kezemben.

-Már azt hittem! -fújta ki a levegőt.

-Megkérdezném, hogy mizu, de tegnap beszéltünk utoljára!

-Pontosan. Na, de! -fordult a kezemben ülő fiú felé. -Szia! -fogta meg a kis kezét.

-Szia. Neked is van kocsid? -kérdezte félve és még jobban hozzám bújt.

-Igen. A legszebb az összes közül! -hajolt le hozzá, hogy egy szinten legyenek.

-Milyen...Milyen színű?

-Piros. Ha gondolod megnézheted az időmérő után. Persze, ha nem gond! -nézett fel rám.

-Nem. Dehogy!

Még álltunk ott egy darabig és beszélgetünk, amikor megjelent Daniel.

-Sziasztok. Szia Liam. Rég látalak! -lépett a fiúhoz és a kezét nyújtotta egy pacsira, amibe rögtön bele is csapott. Hát tőle már nem félt annyira, mert felé nyújtózkodott és át is vette tőlem. Hála az istenek. Már nem azért csak rendesen zsibbadt már a kezem a súlya miatt.

-Akkor jó lesz neked úgy, hogy verseny után és amikor visszaviszed a nővéredhez át jössz hozzám? -kérdezte Carlos, miközben azt néztünk, hogy játszanak Daniel-lel.

-Igen. Persze. Addig még meg is nézem a repülőt, de most rohanom kell, mint látod! -mutattam magunk elé, mert közben elindult Daniel Liammel a kezében. Gyorsan elköszöntem Carlostól és futottam utánuk.

-Meg várhatatok volna! -érkeztem meg lihegve melléjük.

-Ne haragudj, de már nagyon megakarta nézni a kocsimat!

-Nem gond, ha elviszed csak szólj előtte! -és pont meg is érkeztünk. Hát ott is hasonló reakciókat kaptam a többiektől, mint Carlostól, de hamar letisztáztuk a dolgokat. Ahogy megbeszélték Liammel bele is ültette a kocsijába, ami nagyon tetszett neki.

-Szerinted mit fog szólni anya, ha én is versenyző akarok majd lenni? -nézett fel rám Liam miközben próbálta el tekerni a kormányt.

-Remélem akkor fogod elmondani neki, amikor én is ott vagyok! -nevettem fel.

-Most miért? Még benne van a korban! -fordult felém Daniel.

-Röviden. A nővéremnek volt egy kalandos pillanata, amikor elmentünk gokártozni az egyik haverja születésnapjára és hát a vége kórház lett, de szerencsére nem történt súlyosabb balesett! -ahogy beszéltem róla eszembe jutott az akkor este történtek.

-Értem. Hát akkor nem biztos kis haver a karriered! -simogatta meg a fejét.

-De. Én akkor is rá fogom venni!

-Igen. Ezt nagyon is tudom! -léptem közelebb az autóhoz és kivettem belőle, mivel pár percen belül elkezdődik az időmérő. Amit bent néztünk végig és a csapatnak volt ám rendesen öröm, mivel a harmadik és a negyedik rajt rácsot szerezték meg. Ahogy vissza értünk a szállodába azon nyomba ki is dőlt szegény, de a példáját követve én is kiterültem az ágyon.

Még sötétedés előtt felkeltünk mind a ketten és le is mentünk a szálloda játszóteréhez.

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

Nem elég, hogy egy órával ezelőtt megkínzott Michael, de még öt óra után is kirángatott a szobámból egy jó kis futásra, ami igaz jól esett, de a pihenés jobb lett volna. Most érkeztünk vissza a szállodához és készültem belépni az ajtón, amikor meggátolt benne.

-Mi az? Ugye nem akarsz még kínozni? -fordultam felé.

-Nem. Azért annyira nem vagyok kegyetlen, de gondoltam ezt látni szeretnéd! -biccentett a játszótér felé, ahol épp Mollie játszott Liammel. Olyan hihetettlen volt számomra az, hogy így tudod a testvére gyerekeivel bánni. Eddig egy lányt sem láttam így viselkedni gyerekek közelében. Biztos nagyon nézhetem őt, mert Michael oldalba bökött.

-Mi van csak nem szereted? -mosolyodott el, mint, aki nem tudna semmit sem.

-Nem. Inkább imádom!

-Mikor fogod bevallani neki az érzéseidet, mivel ebből ki indulva nagyon jó anya lenne belőle?

-Még nem tudom! -sóhajtottam fel. Igazság szerint már most oda mentem volna és bevallottam volna, de még mindig féltem, hogy nem kölcsönös így inkább visszafordultam az ajtó felé és be is léptem rajta.