Lecke gyönyörből

30. Kagylóhéj

Thor aggódva tekintgetett körbe, és amikor Lokin kívül Sigynt sem látta sehol, egészen bepánikolt. A srácok elfoglaltak egy medencét, a fiúk bombákat ugrottak, egymás nyakába ülve igyekeztek a másikat letaszítani, miközben a lányok a parton napozva sikítottak, ha le lettek locsolva. Idilli lett volna az egész, ha Thort nem ette volna a féltékenység. Amikor Sigyn egyedül tűnt fel, akkor egy pillanatra fellélegzett, de utána már egészen mást kezdett érezni. Félelmet.

– Sigyn, te jöttél le utoljára?

– Igen tanár úr, vissza kellett mennem a naptejért. Elfelejtettem, ha ön nem mondja...

– Lokit nem láttad valahol? – vágott a szavába Thor, és amikor végre meglátta a fiú fekete haját és messziről világító neonzöld fürdőnadrágját, majdnem odafutott hozzá. – Jön már, majd mindjárt lecseszem.

– Tanár úr, kérem ne, én kértem meg, hogy hozzon nekem valamit. Én vagyok a hibás.

Thor füstölögve figyelte, hogy Sigyn odaszalad Lokihoz, és a nyakába csimpaszkodik, és Loki rágógumit nyom a lány markába. Látni sem bírta őket. Dan éppen hevesen birkózott a medencében, és kelletlen hagyta abba, amikor Thor magához hívta. Loki leült egy ernyő alá, és őket figyelte, míg Sigyn vastagon bekent vállal a medence szélére ült, ahol azonnal körül dongták a barátnői.

– Elmegyek a partra, szétnézek, van-e hely mindannyiunknak, rendben? Tartsd szemmel őket, lehetőleg senki ne fulladjon bele a medencébe, amíg távol vagyok.

Nekilódult, és az utolsó métereket már futva tette meg. Erősen hullámzott az óceán, és amikor belevetette magát, minden erejére szüksége volt, hogy ne lökje vissza. Határozott karcsapásokkal úszott, aztán mikor közeledett a bójához, megfordult. Hagyta, hagy lökdössék a hullámok egyre közelebb a parthoz. Nagy felelősség ennyi fiatallal – akiben dübörögnek a hormonok – egymaga eljönni két éjszakára, és talán egy éve nem tette volna meg, de az az egy évvel ezelőtti Thor már eltűnt. Óvatosan nyújtani kezdte lefelé a lábát, de még nem ért homokot, ezért úszni kezdett. Átcsapott felette a hullám, taszított rajta egy nagyot, és már érezte a puha fövenyt. Talpon állva dacolt pár percig a hullámokkal, nekifeszülve igyekezett egyhelyben állni, de hamar kifáradt, és nekiindult. Néhány lépésre, amikor még derékig ért a víz, ismét megállt. Nagyot sóhajtva nézte az osztályt, hallotta a hangjukat, lányok felháborodott sikoltását, amire a fiúk harsány nevetése volt a válasz. Lokit figyelte a szemével, meg is látta, még mindig a napernyő alatt ült, és őt nézte. Thor kezét emelve intett neki, és remélte, hogy más nem látta meg. Loki körbetekintett, és lassan felállt, aztán odaszólt Sifnek, aki bólintott. Thor nem mozdult, figyelte, hogy Loki elindul felé, és mikor pár lépésre volt a víztől, akkor lépett egyet ő is. Azonnal belehasított a talpába a fájdalom, és önkéntelenül odakapott. A víz lassan sárgás, majd egyre sötétebb vörös színben kezdett örvényleni körülötte. Lépett, de a talpán azonnal végigfutott a fájdalom, a következő hullám pedig fellökte. A víz alatt igyekezett megvetni a lábát, de hirtelen nem is tudta, hol van a fent, és a lent. Ijedten kapálózott, de képtelen volt lábra állni. Kezek ragadták meg, és végre levegőt vehetett. Dan és Loki vonszolták a part felé.

– Mi történt tanár úr? – hallotta Dant, de a füle annyira telement vízzel, hogy olyannak tűnt, mintha egy másik szobából beszélne hozzá valaki.

– Thor, Istenem, vérzel – kiáltott fel Loki, mikor kihúzták a partra, és a homokban meglátta a vörösre átnedvesedett homokot. Dan meglepetten nézett Lokira, de ő is annyira megijedt, hogy nem gondolt semmi másra, csak hogy Loki bepánikolt.

– Megvágott valami – nyögött fel Thor, és egészen eltorzult az arca. – Loki, menj orvosért.

Dan megemelte Thor lábát, aki a térde alá nyúlva tartotta pár centire a homoktól.