Lecke gyönyörből

53. Egy újabb tárgyalás

Ismerős arcok és szemek néztek rá a tárgyalóteremben, sokukról látszott, hogy nem bocsájtottak meg neki, de volt, aki már nem látszott annyira dühösnek. Sif némán bólintott, és mondott valamit egy idősebb férfinek, aki Loki szerint biztos az új osztályfőnök volt, aztán mellé ült. A pad legszélére, távol mindenkitől.

– Szia Loki – súgta a lány, és két kezét a térde alá csúsztatta, hátát meggörbítette, de nem nézett fel.

– Sif, jó újra látni.

– Még sokan haragszunk ám rád, ugye tudod?

Loki bólintott, és figyelte a lány arcát. Sif kivirult azóta, hogy nem látta, fogyott is, de pont csak annyit, hogy sugárzóan szép és magabiztos legyen tőle. Sigyn viszont szürke lett, a haját egészen rövidre vágatta, és sminktelen arcával olyan volt, mint azok a lányok, akiket régebben az igénytelenségük miatt csúfolt.

– A pokolba kívánnak, ugye? Akárcsak Thor. Hidd el, én is el lettem árulva.

– Ez nem mentség.

– Tudom, te mégis szóba állsz velem? – Sif elengedte a füle mellett a kérdést, és kicsit közelebb húzódott Lokihoz. Bőre tökéletesen letisztult, szempilláját kihúzta, ami sötét árnyékot vetett a lány aranybarna szemére, és ahogy Loki belenézett, mintha egy feneketlen tavat látott volna, ami alján megcsillan valami régen elveszett kincs.

– Sigyn tanúnak lett beidézve, tudtad?

– A nagybátyám ügye, én is tanú vagyok, úgyhogy mindjárt ki kell mennem.

– Hogy van?

– Tanít – válaszolt Loki, és meg sem lepődött rajta, hogy szavak nélkül is tudják, kire gondolt a másik.

– Hiányzik?

– Rettenetesen. Belehalok, úgy szenvedek.

– Az jó – nézett rá Sif, és kicsit mosolyra húzta a száját. – Annál jobban fogsz örülni, amikor szabadul.

– Nem akar látni, gyűlöl – sóhajtott Loki, és körbenézett. A fiatalok nyüzsögni kezdtek, csak Sigyn ült sápadtan, maga elé meredve. – Vége van, vagyis ő nem akarja tovább folytatni. Sif? Mi történt Sigynnel? Nem ismerek rá.

– Sok minden – fogta halkabbra Sif, és lopva osztálytársára nézett. – Az apja börtönbe kerül, kiderült, hogy sikkasztott. Csődbe ment a cég, a kis királynőnek mostanság nagyon nehéz. Erre mondom én, hogy mindenki megkapja azt, ami jár neki.

– Én is...

– Igen, te is.

Közben nyílt az ajtó, és megkezdődött a tárgyalás. Loki tudta a dolgát, felállt, elköszönt Siftől, és Sigynt követve kiment az ajtón. Figyelte a lányt, aki zavartan babrált a ruhája gombjával, és nem nézet rá.

– Szia Sigyn. Hogy vagy?

– Loki, én... – akarta kezdeni a lány, de Lokit szólították, és mennie kellett. Nem mutatta, de rettenetesen félt, félt szembenézni a nővére megrontójával és gyilkosával. Megeskedtették, ahogy akkor is, és jöttek a kérdések. Elmondta, hogy a nővére naplójában olvasta, és hogy ki miatt lett öngyilkos.

– Pedig ha jól tudom, több, mint fél évvel ezelőtt egy másik tanárt nevezett meg tettesnek, ugye jók az értesüléseim?

– Igen – válaszolt Loki Fandral ügyvédjének.

– Most mégis mást nevez meg, lehet egy hónap múlva megint más fog a vádlottak padján ülni?

– Tiltakozom! – vágott a szavába Loki nagybátyja, és szemével nyugalomra intette Lokit. – Az az ügy egészen másról szólt. Ott a vád másról szólt.