Durván szeretve [befejezett]

89.rész

*Másnap - délben*

-NEM! Felfogtad, hogy nem?!

-Ne ordibálj velem!-emelte fel a hangját Brayden.

-Szerinted én ezt újra elviselem?! Újra el kellene viselnem, hogy magamra hagysz?!

-Fejezd be...

-Ha mégegyszer...HA mégegyszer...magamra hagysz...-léptem elé-sose akarlak ismét látni és elmegyek innen.-ezzel felsiettem a szobába.

*Reggel*

Nyügösen keltem, miután este Brayden többször is megrúgott álmában. Nehezen keltem fel, mert fájt a combom, amit felülve megvizsgáltam és egy lila-zöld fölt díszelgett rajta.

"Repesek" az örömtől.

Felálltam az ágyról, amitől befeszült és így minimális sántítással kibattyogtam a szobából le a lépcsőn.

-Jó reggelt.

-Azt.-válaszoltam.

-Miért sántítasz?-kérdezte, mire én megvillantottam a combom.

-Kirúgtad a csontomat a lábamból.

-Én?-döbbent le.

-Nem, Philip, akivel este aludtam. Szerinted ki?

-Baby, mi baj van?-simította meg a felkarom.

-Csak rosszul aludtam és fáj a combom.

-Hazudsz. Mond.

-Miért is hazudnék? Miért, történt valami?-érdeklődtem, mire Brayden lesütötte a szemét.-Braydeeen, halljam.

-Ivett hívott...és...

-Nem, ne folytasd. Nem érdekel. Nem.

-Hallgass meg. Lehet...hogy visszakell mennünk Madridba.-mondta ki, erre a vérnyomásom kiütötte a plafont is.

-NEM! Felfogtad, hogy nem?!

-Ne ordibálj velem!-emelte fel a hangját Brayden.

-Szerinted én ezt újra elviselem?! Újra el kellene viselnem, hogy magamra hagysz?!

-Fejezd be...

-Ha mégegyszer...HA mégegyszer...magamra hagysz...-léptem elé-sose akarlak ismét látni és elmegyek innen.-ezzel sietni kezdtem felfele.

-Még nem fejeztük be!-lépett utánam, de én azzal a pillanattal becsaptam az ajtót.

Miért? Miért kellene visszamennie,
amikor már tudjuk, hogy hol van
az a szer, és mindössze meg kellene
szerezni.

*este*

Kopogás hallatszott az ajtón keresztül, majd lassan kinyílt.

-Megnyugodtál?-kérdezte, de választ nem adtam-Meg kell beszélnünk ezt-azt. De úgy nem megy, ha nem vagy hajlandó mégcsak rám se nézni.-simította meg a takarón keresztül a lábamat. Megfordultam, hogy egymással szemben lehessünk.

-Nincs mit megbeszélni. Ha elmész...végeztünk.

-De...

-Nincs de!-ültem fel, felemelt hanggal.-Mégegyszer nem várok ennyit, mégegyszer nem fogom végigcsinálni. Most lehet hogy nem 1-2 hónap, hanem félévre tűnsz el.

-Kérlek hallgass meg.

-Mond.

-Megpróbálom, minél hamarabb megszerezni az a mérget, hogy itt maradhassak veled.-simította meg az arcom.

-Kérdezhetek?

-Nyugodtan.

-Mikorra van tervezve az út?-fogtam meg a kezét.

-Jövőhét.

-Ivett nem gondolja, hogy van valakid, hamár alig vagy ott?

-Nem, mert...-harapta el a mondatot-néha...nagyon ritkán elmegyek korán reggel, hogy...vele reggelizzek, vagy együtt lehessünk.

-E-EGYÜTT?!

-Nem, nem, nem, nem úgy.-még mindig elvoltam képedve-Esküszöm, hogy nem volt olyan intim együttlét, ami köztünk van.

-Nem, csak a szájába vette a farkad, amikor csak kedve tartotta. Sokkal jobb...-fintorogva, gúnyolódtam.

-Ha nem hagyok neki valami intim morzsát, még a végén gyanút fog. Nem akarlak bajba keverni. Csak adj még időt.

-Nem bírom elviselni, a gondolatot, hogy hozzádér. Hogy örömet okoz.-hajtottam le a fejem.

-Öröm? Azzal a szottyadt szilva szájjal? És a műfogsorral?

-Műfogsor?-döbbentem le, megemelve a fejem.

-Egyszer...amikor épp megtörtént, akkor még nem ismertelek...leesett a szájpadlásáról, és ahogy húztam ki, a foga jött a farkammal együtt. Aztán...úgy nézett ki, mint egy piraña (ñ=ny).-nevettem el magam-Csak az alsó protkó maradt meg. A te fogaid, a te mosolyod, a te ajkaid, sokkal több örömet okoznak, bárminél ezen a világon.-nyomott egy csókot a számra, miközben az ujjával egy hajtincset a fülem mögé hajtott.

-Nem akarok tovább osztozkodni.

-Már nem kell sokáig.

-Mindig ezt mondod. Hetek óta.-szomorodtam el.

-Adj egy határidőt, ha addig nem végzek...nem kell tovább ezt csinálnunk.

-Épp ez a baj. Hiába gyűlölöm ezt az egész helyzetet, az is fájna ha elengednélek.-bújtam hozzá, a fejem az álla alá nyomtam.-1 hét. És nincs több intim tapogatás. Megszerzed azt a szart és leállítjuk ezt.

-Rendben.-puszilta meg a fejem-Így lesz.