Durván szeretve [befejezett]

78.rész

Brayden

Erős szuszogásra keltem, nyöszörgésre. Magam mellé tekintettem és megleltem a hang eredetét. Rachel forgolódott, sőt beszélt álmában, vagyis inkább próbált.

-Kicsim.-simogattam meg a karját, de nem kelt fel.-Szerelmem...

-Nem...*ah*...Nem akarom!...kh...kérlek...-nyüsszögött álmában.

Megsimogattam a fejét és folyt róla a víz. Úgy éreztem lázas, de lehet csak felhevűlt a teste a takaró melege és a mozgás miatt.

-Életem ébredj.-tettem a tenyerem az arcára.

Lassan kinyitotta a szemét és gyorsan átkarolt.

-Semmi baj, itt vagyok.-próbáltam nyugtatni, miközben erősen szorítottam magamhoz.-Nyugodj meg.

-El...elmentél, aztán...aztán Daniel...bántott és...és megerőszakolt...megölte Vickit...-remegett és lihegett.

-Kicsim, semmi baj, biztonságban vagy.-feküdtem le, mielőtt Rach a mellkasomra feküdt volna.

Elkezdtem simogatni, hátha megnyugszik. Jó párszor remegett és felgyorsult a légzése, de végül a mellkasomon elaludt.

*reggel*

Csengetésre ébredtem. Kimásztam Rachel mellől, felhúztam egy nadrágot majd lementem az ajtóhoz. Amikor kinyitottan az ajtót az apámat láttam meg.

-Apa? Egyedül jöttél? Ivett?

-Beszélnünk kell.-sóhajtott.

*a nappaliban*

-Fiam, Ivettről lenne szó. Azt hiszem meg akar ölni.-nézett rám fájdalmas pillantással.

-Ezt mégis honnan veszed?

-Túl kedves velem és egyre gyakrabban hozza az ágyba az ételt nekem. Amióta így van, egyre rosszabbul vagyok. Csoda, hogy ideáig eltudtam egyedül jönni.

-Oké...kell bizonyíték. Itt fog először keresni es nem örülnék, ha találkozna Rachellel. Felmegyek hozzá, aztán hazaviszlek és szerelek fel kamerákat a konyhába, hogy legyen bizonyíték.

-Rendben fiam.-fogta meg a vállamat az apám, majd elindultam a szerelmemhez.

*a szobában*

-Szerelmem.-simogattam ébredésig Rachelt.

-Hm...Mi baj?

-Apám itt van, Ivett miatt. Hazaviszem és ha szerencsénk van lebuktatom azt az álszent kurvát.-mosolyodtam el.

-És akkor velem maradsz?

-Akkor egy tornádó se fog elszakítani tőled, veled leszek életünk végéig.-adtam egy puszit a homlokára.

-Intézd el azt a picsát.-rántott az ajkaira Rachel.

Szeretem mikor ilyen gonosz, és támogató, vad.

-Hamarosan jövök.-mentem ki az ajtón.

Rachel

Bray elment, én pedig lementem, hogy megigyak egy kávét. Remélem sikerrel jársz.
Telt múlt az idő, amikor csengettek. Kinéztem és megláttam Danielt.

-Rach...

-Tűnj el!-kiabáltam.

-Rach, kérlek. Beszélgetni akarok.

-Nem akarok több bajt Braydennel. Kérlek Daniel. Szeretem őt.

-Nyisd ki...Könyörgöm.

Vettem egy mély levegőt, majd félve kinyitottam.

-Bemehetek?-kérdezte egy halvány mosollyal az arcán.

-Mi akarsz?

-Bocsánatot kérni...

HOGY MI?!