Durván szeretve [befejezett]

16.rész

[5 nap múlva]

Nem találkoztam Braydennel 5 teljes napja. Beszélgettünk, de szemtől szemben nem találkoztunk. Hogy miért? Anyát akartam megnyugtatni a jelenlétemmel, hogy vele vagyok, hogy nem kell aggódnia. Nomeg ott van Vicki. Vele voltam, teljes 2 napig. Aztán mondtam neki, hogy szeretnék kicsit anyával is lenni. Apával nem tudok, ugyanis 2 hónapig nem jön haza. Üzletiút.

Vissza az mocskos fantáziájú Braydenre. Felfal az az egy kérdés, ami...szerintem az együtt filmezés óta kavarog bennem:
Mit érzek iránta? És ő én irántam?

Nem kapok választ. Nem tudom mit érzek. Olyan egyszerűnek tűnik a válasz, de nem az.

*1 új üzenet*

Brayden

>2 napja nem igazán beszéltünk.
Baj van?

Nem, dehogyis. Csak...<
kicsit a családommal akartam
lenni.

>Velem már nem is
akarsz?🤨

Beszélj még hülyeségeket!😤<
Ha szeretnél találkozni, felőlem
rendben. Jó lenne már látni.

>Ma este?

Este?<

>Egy randi.

Benne vagyok☺️<

>Akkor 8-kor ott leszek
nálad hercegnő😏

Inkább Vickiéknél állj le. <
Anyának nem...mondanám ezt.
De várom🥴<

És akkor most le kell beszélnem anyával. Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Anyát a szokásos tevékenységében láttam. Süt-főz. Ez esetben már csak sütött, ugyanis a leves készen volt. Odabaktattam hozzá, megölelve őt.

-Mit sütsz?

-Mini pizzát.–hallottam a mosolyt az arcán.–Mitől vagy ennyire vidám? Nem mintha baj lenne.-nevette el magát, majd én is.

Mellé álltam, kiskutya szemekkel.

-Elmész estére.

-Ezt levetted a pillantásomból?-lepődtem meg.

-A lányom vagy. Viszont holnap merőkanállal eszed a levest. Hamár megcsináltam.

-Igenis!-tisztelegtem, elnevetve magam.

Éppen indultam volna, amikor...

-Hova mész mellesleg?

De jó. Erre nem számítottam.
Hülye vagyok, hogy azt gondoltam,
ez lényegtelen.

-Vickinél pizsiparty. Ja. Ahan, szegénykémet kiborítja Max.-gyors, béna hazugság.

-De csak ha nem zavarsz.-szögezte le anya szigorúan.

-Én? Olyan nyugiban leszek, hogy azt hiszik, hogy ott se vagyok.–szaladtam fel a lépcsőmön.

***

Nagyban készülődök. Nyugisan akartam, de nem igazán sikerült. Nem igazán persze, úgy szaladgálok a házban, mint egy mérgezett egér. Egyszer a sminknek kezdtem neki, amikor még ruha sincsen rajtam. Na igen, jöhet a "egy göncöm sincs" idegbaj. Jupi.

A szekrényemből minden ruhát kiszedtem. Nem volt olyan hely a szobámban, amin ne lett volna legalább egy nadrág vagy szoknya.

Utolsóként maradt egy. Testhez simuló, felűl fekete, alul pedig egy ferde vonal választ el egy kis bordó részt. Nem a fél szoknya részt fedi a vörös árnyalat, hanem inkább a ruha vége fele. Felkaptam gyorsan, majd gyors a sminkemet is megcsináltam. Pontosan 15 perc alatt. De az gyors nekem.

Már rohanok le a lépcsőn, amikor felkaptam az egyik fekete blézerem is.

-Szia anya!-kiáltottam be, gyors kislisszanással az ajtón.

Ha meglátott volna így, lehet nem hitte volna el a mesémet, a pizsipartyról. Vicki egyébként falaz nekem és tudja, hogy Braydennel leszek.

Az úton sétálok, a pár méterre léő szomszédomhoz. Ott áll az a Chevy, amiben szívem elrablója szokott üldőgélni. Odasiettem, amennyire magastalpúban lehet. Nem szeretem az efféle cipőket, de randira csak nem megyek sportcipőbe.

Behuppantam mellé és olyan volt ismét látni, mint, amikor először érintett meg. Belebizsergett a kislábujjam is. Csupán, ahogyan megcsillantak a szemei.

-Gyönyörű vagy.-simította meg a combom.

-Te meg sármos. Jól áll az öltöny.-simítottam meg a nyakkendőjét, végig az ingjén, egészen a nadrágjáig.

-Ne...-nyögött fel fájdalmasan.

-Miért?

-Majd vacsi után.-húzott engem egy szenvedélyes csókba.

Ezután elindultunk.