Durván szeretve [befejezett]

93.rész

Leültünk az asztalhoz.

-Örülök, hogy végre velünk eszel.-simította meg a kezem Ivett.

-Én is.

-Oh, nehogy elfelejtsem. 2 nap múlva magatokra hagylak egy kicsit. Egy ismerőssel találkozom.-kezdte el az evészetett a nő.

-Meddig leszel oda?-érdeklődtem.

-Nem tudom. 1-2órát. Igyekszem haza.

Remek, ez jól jön.

*este*

Elmentem lezuhanyozni, ahova Ivett belopózott.

-Mit akarsz?-csavartam magamköré a törölközőt.

-Együtt zuhanyozhatnánk.

-De semmi érintkezés. Nincsen kedvem most ehhez. Fáradt vagyok.-tisztáztam, amiután bejött a zuhany alá.

Levetkőztünk, és lezuhanyoztunk, kerültem minden érintkezést, de ő nem. Próbált intim módon megérinteni, amit nem hagytam. A hátamat simogatta ezekután, amit nem tiltottam meg neki.

Hogy én mennyire utálom...

*2nap múlva*

Felöltöztem, lent csináltam kávét magamnak és apámnak.

-Én is kapok.-kérdezte Ivett, mire én bólintottam.

Megitta a kávét, majd felállt az asztaltól.

-Igyekszem haza.

Ahogy elment megszereztem a mérget, márcsak a kamera felvételek kellenek. Siettem a szobába ahol, a felvételek vannak, de az ajtó zárva volt.

-Mi?! Apa! Hol a kulcs?

-Az ajtófélfa tetején kellene lennie.

-Ott nincs!-dühöngtem.

Baszki, baszki, baszki, csak nem...

Rachel

Hiányzik Brayden. Rossz nélküle elaludni, hiányzik a folyamatos kanossága is. Megittam a kávémat, majd kiültem a teraszra olvasni. Ám megszólalt a telefonom.

>A méreg megvan.

A kamerák?<

>Na igen...Kulcs nincs.
De most azon vagyok, hogy
valahogy betörjem az ajtót.

Ivett nincs otthon?<

>Nincs. Valamo ismerősével
találkozik.

Oh, értem. Igyekezz, már<
nagyon hiányzol.

>Te is nekem. Nemsoká
újra találkozunk.
Szeretlek.

Én is téged. Szia.<

Éppen belemerengtem a könyvbe, amikor valaki csengetett.

Ki lehet az ilyenkor?

Összecsuktam a könyvet és az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam.

-Hello. Pasitolvaj.

-Ivett, ha nem tévedek.

-Beszélgetnünk kéne, hogy mégis kinek képzeled magad.

-Azt hittem nem tudsz rólam.-néztem rá elátkozóan.

-Nem tudtam. De egy kis nyali-fali Braydennel és csicsereg, mint egy madár.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Tűnj el, Brayden életéből. De kurva gyorsan. Azt akarom, hogy elfelejtsd őt, örökre.

-És ha nem?

-Akkor... - rántott elő egy pisztolyt. - eltakarítalak én az életéből.

-Hé, hé. - távolodtam el, ő pedig közelített. - Ne csináld. Ha kiderül egy életre börtönbe kerülsz.

-Brayden az enyém marad, te pedig elkotródsz. - mondta, meghúzva a ravaszt.

Brayden

-Apa, hol a balta?

-Nem túlzol?

-Már nagyon unom amit az a kurva csinál. Szétkínzott egész végig, téged meg akart ölni. Elég!

-A vadász szekrényemben van egy.

Siettem a szekrényhez, ahonnan kivettem a tárgyat, majd széttörtem az ajtót.

Megvan.
Rachel...miért...hazakell mennem!

Hirtelen túl hamar, túl erősen ugrott be a neve.

*****************
És most mindenki dühöng és le akarja szedni az én fejem, vagy Ivettét.

Sajnálatos módon, még 1 rész és vége van a történetünknek :(
De tervezek 2 3 at, másik témában. Viszont, felhívnám a figyelmet, hogy üzentem mindenkinek az oldalon, külön. A "beszélgetés" vagy ahogy nekem van a "conversation" részen.

<3