Sok mindenre megtanít
minket az élet
Például hogy náthásan a legjobb titokban sírni
mert akkor senki nem kéri számon a sok orrfújást és a vöröslő szemeid
És hogy éhgyomorra nem jó kávét inni
habár mégis azt teszed
mert egy falat sem megy le
a torkodon olyan reggel
amikor még fel sem ébredtél
de már elvárják, hogy
normális emberként funkcionálj
És hogy hogyan kell
nyitott szemmel aludni
és hogyan éld túl a napot
a minden sejtedet felemésztő
kimerültség súlya alatt,
mert nemcsak a kialvatlanság
hanem az élet is lefárasztott már
És hogy hogyan kell
tökéletesíteni az álmosolyt, hiszen azt
- főleg maszkban, mikor
nem látják a szádat -
a szemeiddel is színlelni kell
És hogy melyik gyógyszert
melyikkel együtt veheted be
és melyikkel nem szabad
mert ugyanaz a hatóanyag
és hogy melyik a leginkább
hatásos fejfájáscsillapító
És hogy hogyan tűnjön
normálisnak és hogyan
ne remegjen meg a hangod,
amikor a szobába
bezárkózva sírsz, de valaki
bekopog és hozzád szól
Szóval nagyon sok mindenre
rádöbbent és nagyon sok
mindent megtanít az élet
mert soha, soha nem szűnik meg
leerőltetni a torkodon
a keserű piruláit
De talán pont így a jó,
talán így kell lennie
mert talán pont az az értelme
hogy nincs semmi értelme
És semmi sem biztos,
csak az az egy,
hogy hiába érzed magad
olyan halottnak
amilyennek csak lehet,
még mindig élsz
És ha milliószor ki is szakít
önmagadból az élet
és folyamatosan
változol, akár a holdfázisok,
mégis megmaradsz
valahogy, és úgy is
képes vagy teljes egész
maradni, hogy közben
darabokra hullasz.
YOU ARE READING
Circulus vitiosus
Poetry___ mert ördögi kör ez az életnek nevezett valami, melybe menthetetlenül belekerültem, és csak sodor, sodor magával, amíg el nem érem a halálnak nevezett partot. "Cogito, ergo sum" - gondolkodom, tehát vagyok. de mi van akkor, ha túl sokat gondolkod...
