És amikor könnyeidben fúlva ismét
a fürdőszoba hideg kövére rogysz,
és elhomályosul képed a tükörben
könnyfátyladon át,
amikor ismét túl nagyra nőnek
az árnyak, s túl kicsinyre zsugorodsz te,
megérted végre, hogy hazatértél –
hogy számodra sosem létezett más
"haza", mint a sötétség –,
Otthonként üdvözöl a fájdalom,
meleg és biztonságos otthonként
– ismerősként –, mert ez nem idegen,
ő sosem volt az, őt már ismered,
ő már biztos talaj. Magába fogad
és átölel.
És megnyugszol, hiába háborog
valami mélyen benned,
mert mennyivel kényelmesebb az
ismerős tőr a szívedben,
mint az idegen öröm –
és mennyivel otthonosabb a
megszokott szilánkokon lépdelni
a már jól ismert sebekkel,
mint azon az egyenes, sima
és boldog úton, mely talán sosem volt tiéd, s égette is a talpad,
hisz sosem tudtad, hogyan kell
nem összeomlani. Furcsa volt
és idegen az elégedettség.
Hazaértél hát, s otthonodként fogad
a testetlen sötétség,
mely részed volt mindig is,
és fázol, és reszketsz, és üvöltenél,
ha tehetnéd, de valahol mélyen
mégis hálójába von az a
a keserédes megelégedettség,
hogy ezt már ismered,
ezt már tudod, milyen,
ezt már tudod kezelni,
mert mindig is ide tartoztál,
egy részed mindig is övé volt.
Benned él és benne élsz,
csak idő kérdése volt, hogy újra
lehulljon minden máz és az a
törékeny üvegből felépített
csillámló mozaik, melyet
magad köré vontál, hogy elhidd,
létezik cél és értelem.
De oda térsz vissza, ahonnan
kiindulsz – porból, porrá –,
önmagából indul ki minden,
s önmagába fut vissza.
És ez így lesz talán örökké,
mert így vagy egész,
így lehetsz csak igazán Te.
BINABASA MO ANG
Circulus vitiosus
Poetry___ mert ördögi kör ez az életnek nevezett valami, melybe menthetetlenül belekerültem, és csak sodor, sodor magával, amíg el nem érem a halálnak nevezett partot. "Cogito, ergo sum" - gondolkodom, tehát vagyok. de mi van akkor, ha túl sokat gondolkod...
